Szeladon
| Átírási segédlet | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 靑瓷 |
| Egyszerűsített kínai | 青瓷 |
| Mandarin pinjin | Qīngcí |
| Magyaros | Csingce |
| Koreai átírás | |
| Hangul | 청자 |
| Handzsa | 靑瓷 |
| McCune–Reischauer | Ch'ŏngja |
| Átdolgozott | Cheongja |
| Magyaros | Cshongdzsa |
| Japán átírás | |
| Kana | せいじ |
| Kandzsi | 青磁 |
| Hepburn | Seiji |
| Magyaros | Szeidzsi |
A szeladon Ázsia egyes országaiban, legfőképpen Kína, Korea, Japán és Thaiföld területén népszerű mázas kőcserépedény. Az elnevezést az edényre és annak jellegzetes színére is használják, ami a szürkéstől a kékes színeken át a zöld különféle árnyalatáig terjed. A kőedényre magas vastartalmú agyagréteg kerül, ami égetéskor reakcióba lép a mázzal, így hozza létre a jellegzetes színt. Kínában különösen kedvelt módja a fazekasságnak, mivel a szeladonedények színe az értékes jádéra emlékeztet.
Története[szerkesztés]
Az első szeladonedényeket a Han-dinasztia korában (i.e. 206 - i.sz. 220) készítették Kínában, a máz oliva vagy barnászöld színű volt. Leginkább Csöcsiang (), Kuangtung (), Fucsien () és Csianghszi () tartományokban jeleskedtek a fazekasok a szeladonkészítés terén és innen terjedt át más ázsiai országokba is a készítési módszer.
A Korjo-dinasztia (918–1392) korából származó koreai szeladonedények leginkább dinnye vagy tök formájúak voltak, berakásos díszítéssel, amit a máz alá vittek fel karcolva, a Csoszon-korban pedig nyomásos technikával.
Japánban a Kamakura-korban (1192–1333) kezdték el a kínai és koreai szeladonedények másolását.
Ma már tömegesen gyártják a szeladonedényeket otthoni használatra.
Galéria[szerkesztés]
-
12. századi szeladonváza Koreából, a 68. nemzeti kincs -
Koreai szeladon tömjéntartó, a 95. nemzeti kincs -
Szung-korabeli () kínai szeladonedény -
19. századi japán szeladonváza
Források[szerkesztés]
- Celadon. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2013. május 31.)
További információk[szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Szeladon témájú kategóriát.
