Szeladon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Átírási segédlet
Kínai átírás
Hagyományos kínai 靑瓷
Egyszerűsített kínai 青瓷
Mandarin pinjin Qīngcí
Magyaros Csingce
Koreai átírás
Hangul 청자
Handzsa 靑瓷
McCune–Reischauer Ch'ŏngja
Átdolgozott Cheongja
Magyaros Cshongdzsa
Japán átírás
Kana せいじ
Kandzsi 青磁
Hepburn Seiji
Magyaros Szeidzsi

A szeladon Ázsia egyes országaiban, legfőképpen Kína, Korea, Japán és Thaiföld területén népszerű mázas kőcserépedény. Az elnevezést az edényre és annak jellegzetes színére is használják, ami a szürkéstől a kékes színeken át a zöld különféle árnyalatáig terjed. A kőedényre magas vastartalmú agyagréteg kerül, ami égetéskor reakcióba lép a mázzal, így hozza létre a jellegzetes színt. Kínában különösen kedvelt módja a fazekasságnak, mivel a szeladonedények színe az értékes jádéra emlékeztet.

Története[szerkesztés]

Az első szeladonedényeket a Han-dinasztia korában (i.e. 206 - i.sz. 220) készítették Kínában, a máz oliva vagy barnászöld színű volt. Leginkább Csöcsiang, Kuangtung, Fucsien és Csianghszi tartományokban jeleskedtek a fazekasok a szeladonkészítés terén és innen terjedt át más ázsiai országokba is a készítési módszer.

A Korjo-dinasztia (918–1392) korából származó koreai szeladonedények leginkább dinnye vagy tök formájúak voltak, berakásos díszítéssel, amit a máz alá vittek fel karcolva, a Csoszon-korban pedig nyomásos technikával.

Japánban a Kamakura-korban (1192–1333) kezdték el a kínai és koreai szeladonedények másolását.

Ma már tömegesen gyártják a szeladonegdényeket otthoni használatra.

Galéria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]