Zambézi mocsáriantilop

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Zambézi mocsáriantilop
Kobus leche 5179.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Nádiantilop-formák (Reduncinae)
Nem: Kobus
Faj: K. leche
Tudományos név
Kobus leche
(Gray, 1850)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Zambézi mocsáriantilop témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zambézi mocsáriantilop témájú kategóriát.

A zambézi mocsáriantilop vagy más néven zambézi víziantilop (Kobus leche) az emlősök osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába, a nádiantilop-formák (Reduncinae) alcsaládjába, a Kobus nembe tartozó faj.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zambézi mocsáriantilop elterjedési területe nem folytonos. Főbb populációi élnek Botswanában, Namíbiában, Angolában, Zambiában, továbbá a Kongói Demokratikus Köztársaság délkeleti részén is élnek kisebb populációi. A jelenlegi elterjedése megfelel történelmi elterjedésének, azzal a különbséggel, hogy az élőhelyek - különösen az elmúlt században - beszűkültek.

Négy alfajának elterjedési területe:

A Kobus leche kafuensis alfaj kizárólag Zambia Kafue-síkságán él.

A Kobus leche smithemani alfaj (fekete mocsáriantilop) Zambia északi részén, a Bangweulu-mocsarak déli felén él. Nem valószínű, hogy korábbi területén, a Chambesi-ártéren és a felső-Luapula árterén megmarad.

A Kobus leche leche alfaj Botswana északi részén az Okavango-deltában, valamint Namíbia északkeleti részén, és Zambiában a Zambézi felső folyásánál él.

A kihalt Kobus leche robertsi Zambia északkeleti részén, az alsó Luapula árterületein élt.

Az Upemba mocsáriantilop a Kamalondo-bemélyedésben, az Upemba-tó környékén él.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zambézi mocsáriantilop négy alfaja:[1][2]

  • Vörös vagy zambézi mocsáriantilop (Kobus leche leche) – a faj elterjedési területén belül csaknem mindenhol megtalálható. Őzbarna színű, mellső lábának elején fekete csíkkal.
  • Kafue vagy barna mocsáriantilop (Kobus leche kafuensis) – A Kafue-síkságon él. Hasonlít a zambézi mocsáriantilophoz, de első lába csaknem teljesen fekete. Sebezhető státuszú.[3]
  • Roberts vagy Kawambwa mocsáriantilop (Kobus leche robertsi) – egykor Kawambwa közelében élt, kihalt alfaj.[4]
  • Fekete vagy Bangweulu mocsáriantilop (Kobus leche smithemani) – A Bangweulu-mocsarakban él. Feketés színű. Sebezhető státuszú.[5]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zambézi mocsáriantilop nősténye az Okavango-deltában

Marmagassága 85-110 centiméter, testhossza 130-180 centiméter, tömege 60-130 kilogramm. Hosszú, durva, zsíros szőrzetének színe az alfajtól függ: a Kobus leche leche színe élénk gesztenyebarna, a Kobus leche kafuensis színe vörösesbarna, a Kobus leche smithemani színe fekete. A hímek életkoruk előre haladtával általában sötétebb színűek lesznek. Teste alsó része, nyaka, álla, szája és ajkai fehérek. Fekete végű farka alsó részén bozontos fehér zászló található. Elülső lábán fekete csík húzódik. Teste hosszúkás, hátsó lába más antilop-fajokéhoz viszonyítva hosszabb, ezáltal testének hátsó része magasabb, mely a mocsárban történő mozgást megkönnyíti. A mocsári életmódhoz alkalmazkodva patája hosszú és viszonylag keskeny. Az elegánsan hátrasimuló szarvak csak a hímeken láthatók, hosszuk elérheti a 45-92 cm-t. A szarvak vékonyak és hátrafelé hajlók, csúcsuk felfelé görbül, teljes hosszán bordák találhatók.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Más antilop-fajokhoz hasonlóan a zambézi mocsáriantilop is délelőtt és késő délután aktív. A vízben nagyon könnyen mozog, az állat gyakran megfigyelhető, amint marmagasságig érő vízben legel. Jó úszó. Hosszú, lágy patája szilárd talajon hátrányt jelent számára. Ezért a csordák az évszakokhoz alkalmazkodva az árterületek szélén legelnek. A nőstények és a borjak általában a nedvesebb területen élnek, míg a bikák (magányosan vagy csordában) inkább a szárazabb területeket kedvelik. Mivel az árterületeken a táplálék bőséges, a populáció sűrűsége különösen nagy lehet, elérheti a négyzetkilométerenkénti 200 egyedet is. A faj egyedei között nincsen szoros szociális rendszer, gyakran csak az anya és legfrisebb utódja közti kapocs jelenti a legszorosabb kapcsolatot. Élőhelyük folytonos változása miatt a bikák nem tartanak fenn territóriumokat. Ehelyett a bikák az úgynevezett lekeket védik, melyek kis méretű, 15-200 m átmérőjű egyéni területeket jelentenek egy közös arénán belül. Ezekhez a területcsoportokhoz nőstények nagy csordája tartozik. A központi elhelyezkedésű, kisebb területek birtoklásáért nagy verseny folyik, mivel ezekhez a területekhez nagyobb szaporodási arány tartozik. Egy ilyen területet általában néhány napig tud tulajdonosa megtartani. Veszély esetén a mocsáriantilop esetlen ugrásokkal igyekszik a víz felé. A csordák mérete elérheti a 400 egyedet is.

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zambézi mocsáriantilop főként fűféléket és vízinövényeket eszik. Lábán vízlepergető anyag van, ezért a térdig érő vízben is gyorsan fut.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zambézi mocsáriantilop hímje

Az ivarérettséget a nőstények 1,5, a hímek 2,5 éves korukban érik el. Az ellések többsége a száraz évszakra, július-októberre esik, bár a párzás az egész év során előfordulhat. Az anya 7-8 hónapos vemhességet követően ad életet egyetlen utódjának. A borjak elválasztása 4 hónapos koruk után történik.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zambézi mocsáriantilop a vadászat miatt korábbi élőhelyének nagy részéről eltűnt. A szárazság és a természetes vízrendszerbe történő emberi beavatkozás szintén a faj létszámának csökkenéséhez vezetett. A víz szintjét a Kafue-ártéren a megépített gátakkal és vízerőművekkel szinte teljes mértékben az emberi igényekhez, - mezőgazdasági termeléshez, legeltetéshez – igazították. Emiatt az 1970-es évek 90 000 – 100 000-es létszáma a 80-as évek közepére 40 000 – 50 000-re csökkent.

Napjainkban a zambézi mocsáriantilop többnyire csak védett területeken tudott fennmaradni.

A faj hosszú távú fennmaradása teljes mértékben a megmaradó populációjának tényleges védelmétől és élőhelyének védelmétől függ. Különös fontosságú a Bangweulu-mocsarak (fekete mocsáriantilop), Kafue-síkság (Kafue mocsáriantilop), az Okavango, Linyanti, Busanga és Caprivi területek (vörös mocsáriantilop) és az Upemba Nemzeti Park (Upemba mocsáriantilop) védelme.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]