William Henry Perkin (1838–1907)

Sir William Henry Perkin
1906-ban
Életrajzi adatok
Született	1838. március 12. London
Elhunyt	1907. július 14. (69 évesen) London
Ismeretes mint	a festékipar megalapítója
Nemzetiség	angol
Állampolgárság	brit
Házastárs	Jemima Harriet Lissett Alexandrine Caroline Mollwo
Gyermekek	ifj. William Henry Perkin
Iskolái	Royal College of Chemistry
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Royal College of Chemistry (London)
Pályafutása
Szakterület	kémia
Kutatási terület	szerves vegyületek szerkezete
Szakmai kitüntetések
Royal-érem (1879) Davy-érem (1889) Albert-érem (1890) Perkin-érem (1906) a Brit Birodalom lovagja
Akadémiai tagság	Royal Society
Hatással voltak rá	August Wilhelm von Hofmann
Sir William Henry Perkin aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Sir William Henry Perkin témájú médiaállományokat.

Id. William Henry Perkin (Sir William Henry Perkin — London, 1838. március 12. – London, 1907. július 14.) angol vegyész, a róla elnevezett reakció fölfedezője, az ugyancsak vegyész ifj. William Henry Perkin apja.

Élete

Egyetemi tanulmányait (ahogy apja is) a londoni Royal College of Science-ben végezte. Az intézményben maradva 1855-ben August Wilhelm von Hofmann asszisztense lett. 1859-ben megnősült; felesége Jemima Harriet Lissett lett. A család az azóta Londonhoz csatolt Sudbury-ben telepedett le; a gyerekek:

• ifj. William Henry Perkin és
• Arthur George Perkin.

már itt születtek.

Másodjára, 1866-ban Alexandrine Caroline Mollwót vette feleségül. Ebből a házasságból egy fia — Frederick Mollwo Perkin — és négy lánya született. Mindhárom fiúból vegyész lett.

Vakbélműtét után kapott tüdőgyulladás és egyéb szövődmények miatt hunyt el.

Munkássága

1862 körül

Gyárának emblémája

A Perkin-érem

Ő állított elő először egy egész sor festéket:

• anilinbíbor („mauvein” — ibolya, 1856),
• fukszin (1859 — ezt az előző évben, laboratóriumban egymástól függetlenül August Wilhelm von Hofmann, a francia Francois Emmanuel Verguin és a német Natanson is szintetizálta),
• alizarin (1868),
• antrapurpurin (1870),
• flavopurpurin (1870).

Felfedezéseit (elsőként a mauveint, 1856-ban) szabadalmaztatta, az új színezőanyagok tömeges elállítására a család gyárat alapított — ebből fejlődött ki a mai világcég Perkin-Elmer. A szabadalomban a mauvein Perkin-ibolya néven szerepelt.

Halogénezett karbonsavakból egy egész sor vegyületet sikerült előállítania:

• glicint (1858),
• almasavat (1860),
• borkősavat (1860).

Ugyancsak eljárásokat dolgozott ki több, mások által felfedezett anyag:

• kumarin (az első mesterséges illatanyag, 1868),
• kumaron (1870)

ipari szintézisére.

Ő fedezte fel a róla elnevezett reakciót, ami az α,β-telítetlen aromás karbonsavak (pl. fahéjsav) szintézisének egyik lehetséges eljárása.

A mauvein és az anilinfestékek

Első és ettől legnevezetesebb szintetikus festékét mindössze 18 évesen állította elő, többé-kevésbé véletlenül. Főnöke, August Wilhelm von Hofmann a malária gyógyítására használt kinint (C₂₀H₂₄N₂O₂) szerette volna szintetizáltatni vele. Perkin előbb a C₁₀H₁₃N képletű allil-tuloidint próbálta krómsavval oxidálni, de nem járt eredménnyel. Ezután az anilin oxidálásával próbálkozott, és ehhez az anilint kénsavval és kálium-bikromáttal kezelte. A fekete, gyantás állagú reakciótermékben ragyogó lilásvörös kristályokat fedezett fel: Ez az anyag lett az anilinbíbor, amit Perkin szép lilás színe miatt eredetileg 'moveinnek (mályva) nevezett el. Előállítását 1856-ban szabadalmaztatta. A magyarosan időnként „moveinnek” írt, fénynek, mosásnak ellenálló, selyem, gyapot és gyapjú festésére egyaránt használható új anyag az első szintetikus szerves festékként maradt meg a kémia történetében.

Az anilin vált az ún. anilinfestékek alapanyagává:

• anilinsárga (chrysanilin, mandarinsárga) salétromsavval kezelve (M. C. Mene, 1861);
• anilinkék (1861, Charles Girard és Georges de Laire savas közegben, 180 °C-on anilinfölösleggel, illetve M. Rosenthiel, 1862 fukszinnal és benzoesavval összeolvasztva),
• az anilinkéket kénsavval melegítve kapjuk a Nilus-kéket (Nickolson, 1862),
• erélyes oxidációjával jutunk az anilin-feketéhez (Lighfoot 1863) stb.

Az olcsó, erősen színező, tömegesen előállítható anyagok kiszorítottak a piacról számos biogén szerves festéket (például a kármint). Gyártásuk vetette meg a tulajdonképpeni szerves vegyipar alapját. Az anilinfestékek dominanciája 1868, az alizarin szintetizálása után ért véget.

Emlékezete

A Society of Chemical Industry amerikai tagozata 1906-ban, a mauvein felfedezésének 50. évfordulójára alapított a felfedezőről elnevezett és arcképével díszített Perkin-érmet — ezt először neki magának ítélték oda. Másodszor 1908-ban adták ki; azóta évenként.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a William Henry Perkin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 684. o. ISBN 963-9257-11-7