William Henry Perkin (1838–1907)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sir William Henry Perkin
1906-ban
1906-ban
Életrajzi adatok
Született1838. március 12.
London
Elhunyt1907. július 14. (69 évesen)
London
Ismeretes mint a festékipar megalapítója
Nemzetiség angol angol
Állampolgárság brit brit
Házastárs
  • Jemima Harriet Lissett
  • Alexandrine Caroline Mollwo
Gyermekek
Iskolái Imperial College London
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Royal College of Chemistry (London)
Pályafutása
Szakterület kémia
Kutatási terület szerves vegyületek szerkezete
Szakmai kitüntetések
Akadémiai tagság Royal Society

Hatással voltak rá

Sir William Henry Perkin aláírása
Sir William Henry Perkin aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Sir William Henry Perkin témájú médiaállományokat.

Id. William Henry Perkin (Sir William Henry Perkin — London, 1838. március 12.London, 1907. július 14.) angol vegyész, a róla elnevezett reakció fölfedezője, az ugyancsak vegyész ifj. William Henry Perkin apja.

Élete[szerkesztés]

Egyetemi tanulmányait (ahogy apja is) a londoni Royal College of Science-ben végezte. Az intézményben maradva 1855-ben August Wilhelm von Hofmann asszisztense lett. 1859-ben megnősült; felesége Jemima Harriet Lissett lett. A család az azóta Londonhoz csatolt Sudbury-ben telepedett le; a gyerekek:

már itt születtek.

Másodjára, 1866-ban Alexandrine Caroline Mollwót vette feleségül. Ebből a házasságból egy fia — Frederick Mollwo Perkin — és négy lánya született. Mindhárom fiúból vegyész lett.

Vakbélműtét után kapott tüdőgyulladás és egyéb szövődmények miatt hunyt el.

Munkássága[szerkesztés]

1862 körül
Gyárának emblémája
A Perkin-érem

Ő állított elő először egy egész sor festéket:

Felfedezéseit (elsőként a mauveint, 1856-ban) szabadalmaztatta, az új színezőanyagok tömeges elállítására a család gyárat alapított — ebből fejlődött ki a mai világcég Perkin-Elmer. A szabadalomban a mauvein Perkin-ibolya néven szerepelt.[1]

Halogénezett karbonsavakból egy egész sor vegyületet sikerült előállítania:

Ugyancsak eljárásokat dolgozott ki több, mások által felfedezett anyag:

ipari szintézisére.

Ő fedezte fel a róla elnevezett reakciót, ami az α,β-telítetlen aromás karbonsavak (pl. fahéjsav) szintézisének egyik lehetséges eljárása.

A mauvein és az anilinfestékek[szerkesztés]

Első és ettől legnevezetesebb szintetikus festékét mindössze 18 évesen állította elő, többé-kevésbé véletlenül. Főnöke, August Wilhelm von Hofmann a malária gyógyítására használt kinint (C20H24N2O2) szerette volna szintetizáltatni vele. Perkin előbb a C10H13N képletű allil-tuloidint próbálta krómsavval oxidálni, de nem járt eredménnyel. Ezután az anilin oxidálásával próbálkozott, és ehhez az anilint kénsavval és kálium-bikromáttal kezelte. A fekete, gyantás állagú reakciótermékben ragyogó lilásvörös kristályokat fedezett fel: Ez az anyag lett az anilinbíbor, amit Perkin szép lilás színe miatt eredetileg 'moveinnek (mályva) nevezett el. Előállítását 1856-ban szabadalmaztatta. A magyarosan időnként „moveinnek” írt, fénynek, mosásnak ellenálló, selyem, gyapot és gyapjú festésére egyaránt használható új anyag az első szintetikus szerves festékként maradt meg a kémia történetében.

Az anilin vált az ún. anilinfestékek alapanyagává:

Az olcsó, erősen színező, tömegesen előállítható anyagok kiszorítottak a piacról számos biogén szerves festéket (például a kármint). Gyártásuk vetette meg a tulajdonképpeni szerves vegyipar alapját. Az anilinfestékek dominanciája 1868, az alizarin szintetizálása után ért véget.[4]

Emlékezete[szerkesztés]

A Society of Chemical Industry amerikai tagozata 1906-ban, a mauvein felfedezésének 50. évfordulójára alapított a felfedezőről elnevezett és arcképével díszített Perkin-érmet — ezt először neki magának ítélték oda. Másodszor 1908-ban adták ki; azóta évenként.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a William Henry Perkin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ELTE Kémiai Intézet: A KÉMIA TÖRTÉNETE 6.
  2. ELTE Kémiai Intézet: A KÉMIA TÖRTÉNETE 6.
  3. Makkay Klára: Mesterséges szerves festékanyagok
  4. Makkay Klára: Mesterséges szerves festékanyagok

Források[szerkesztés]