Wikipédia:Tudakozó/Archívum/2009-11-28

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Tudakozó főoldala • Én szeretnék választ adni! •  Archívum •  Eszmecsere a válaszadó önkéntesek között• Válaszadó sablonok •  TUGYIK

Egy szótárba illő kérdésnek, a szavak értelmezésének inkább a Wikiszótárban nézz utána.
A Wikipédia Tudakozójának önkéntesei vagyunk, és enciklopédiába, lexikonba való témákban igyekszünk választ adni. Megkérünk, hogy először a Wikipédia automatizált belső keresőjével próbáld a választ megkeresni, és csak ha ott nem találtad meg, akkor kattints ide, és tedd fel nekünk a kérdésedet!


A kérdésed (nem a válasz még!) egy-két perc elmúltával a mai kérdéseket tartalmazó lap alján fog látszani.
(Ha mégsem látszana, akkor próbáld meg a lapot a böngésződben frissíteni.)
Kérünk, hogy legyél türelemmel – itt mindenki a szabad idejét fordítja arra, hogy a segítségedre legyen.
Esetleg csak holnap, holnapután akad valaki, aki válaszolni tud neked, sőt néha még később írnak be egy választ a már archivált lapra.
Ha a mai lapot később keresed, ezt írd be a keresőablakba: Wikipédia:Tudakozó/Archívum/2024-05-04, vagy keresd az Archívumban.

A legutóbbi pár nap:

Wikipédia:Tudakozó/Archívum/2024-04-30 Négy napja
Wikipédia:Tudakozó/Archívum/2024-05-01 Három napja
Wikipédia:Tudakozó/Archívum/2024-05-02 Tegnapelőtt
Wikipédia:Tudakozó/Archívum/2024-05-03 Tegnap
Wikipédia:Tudakozó/Archívum/2024-05-04 Ma
2009. 11. 25. « 2009. 11. 26. « 2009. 11. 27. « 2009. 11. 28. » 2009. 11. 29. » 2009. 11. 30. » 2009. 12. 1.

Irodalom házi feladathoz[szerkesztés]

Megválaszolva. Ha további kiegészítést akarsz tenni, akkor kattints a szakaszcím mellett a [forrásszöveg szerkesztése] feliratra.
Ha új kérdést akarsz feltenni, kattints ide!
Mi az irodalom, kik a résztvevői?
Az irodalom intézményrendszerének milyen területi szintjei vannak?
A magyar posztmodern líra alkotói közül néhányat fel kell sorolni.
A magyar epika alkotói közül néhányat fel kerr sorolni.
--195.56.214.68 (vita) 2009. november 28., 12:05 (CET)[válasz]

Az irodalom szócikkből elindulva a legtöbb kérdésre választ kapsz... de eszedbe jutott már az irodalom tankönyv és az órai jegyzeted? Stewe Feedback 2009. november 28., 12:27 (CET)[válasz]

?Posztmodern líra

Alkotók:
Tandori Dezső
Orbán Ottó
Kovács András Ferenc
Oravecz Imre
Petri György
Szigeti Csaba Dencey vita 2009. november 28., 12:58 (CET)[válasz]

Mekkora legyen a pénisz?[szerkesztés]

Megválaszolva. Ha további kiegészítést akarsz tenni, akkor kattints a szakaszcím mellett a [forrásszöveg szerkesztése] feliratra.
Ha új kérdést akarsz feltenni, kattints ide!
Miért van az, hogy a nők a nagy péniszt szeretik, mikor a hüvelyük csak kb. 10cm hossú?
--80.109.118.238 (vita) 2009. november 28., 15:08 (CET)[válasz]
Ez a Te kérdésed ilyen meglepődött De komolyan veszlek tisztelt kérdező,és az összes tudásom latba
vetem a válaszadáshoz.Talán az Amazonasz esőerdeiben még a kőkorszakban tanyázó egy törzs
tagja mondta ezt neked? :-) A kérdésedben elhelyezett állítás köszönő viszonyban sincs a
valósággal.Ez a válasz.Kedvetlen ismeretlen vita 2009. november 28., 16:29 (CET)[válasz]

(Szerkesztési ütközés után) Bonyolult dolog ez, a szakértők eddig általam látott megnyilatkozásai szerint, mint az ízlés általában. Először is a "nagy" kétfélét jelent: hosszút vagy vastagot. Először is a túl hosszú péniszt sokkal kevesebb nő kedveli, mint ahogy azt a férfiak hiszik. Épp azért, mert a hüvelyük csak kb. tíz centi hosszú. Egy önfeledt közösüléskor a férfi túlságosan benyomulhat, amivel a méhszájat már kellemetlenül feszíti, ez ráadásul irritációs tüneteket is okozhat, gyulladást, folyást. Hasonlóan kellemetlen élményt okozhat a nőnek, ha a férfi orális izgatásakor az izgalmában vagy más okból mélyebbre tör a kelleténél. A pénisz tövének megmarkolása segíthet az ilyen helyzetek kezelésében, természetesen csak kulturált, megértő partnerrel. Ugyanakkor a hosszú pénisz olyan közösülési pozíciókat is lehetővé tesz – vagy éppen ezeket teszi ideálissá –, például az ülve szeretkezést, amikor a pénisz egyébként relatíve visszahúzott helyzetbe kerül. Végezetül pedig a hosszú pénisz utáni áhítozás hasonló mohóságot, bocsánatos torkosságot takarhat, mint amikor a férfiak a nagy melleket imádják. De mindez nem jelenti azt, hogy akár csak egy alkalmi szexpartner számára is szükségszerűen csalódást okozna, ha a férfi péniszének hossza elmarad a pornóhősök által diktált túlzó méretek mögött, a szexuális vágy vagy a szerelem gyakran lényegtelenné teszi a méreteket.

A pénisz vastagsága iránti vágy szintén magyarázható az elragadtatott, éhes vágyakozás által táplált mohósággal, de az tény, hogy a nők nagy része jobban élvezi a "telítettség" érzését közösüléskor. Maga a hüvely, és főleg a hüvelybemenet körüli izmok a vékonyabb péniszt is elég szorosan körülfogják, tehát a kielégítő orgazmusnak egyik fél részéről sincs technikai akadálya. Lehet, hogy a férfi aktuális partnere szükségét látja annak, hogy szóvá tegye a férfi őt nem eléggé megigéző méreteit, de ritkaság lehet, hogy egy férfi ne találjon magának olyan partnert, akivel kölcsönösen elégedett szexuális életet élhetnek. Főleg akkor, ha nem ragaszkodnak kizárólag a közösüléshez, mint szeretkezési lehetőséghez. Ha a probléma visszatérő lelki problémákat, szorongást, kapcsolatteremtési zavart okoz, akkor célszerű pszichoterapeuta segítségét kérni, tartós partner esetén akár párterápiát, mert a méretek körüli aggodalmaskodásnak átlagos körülmények között nem szabadna komoly lelki válságot okoznia, egyik fél részéről sem. A nőknek ugyanis jellemzően lényegesebb dolog, hogy a férfi empatikusan, kifinomult, érzelmekben is gazdag módon szeretkezzen, és ennek a képességnek a finoman érzékelhető jelei sok nőt könnyebben csábítanak el, mint a nyers, "macsó" stílus, márpedig a daliás méretek képzete inkább társul a macsó hímhez, férfi és nő lelkében egyaránt. - Orion 8 vita 2009. november 28., 16:37 (CET)[válasz]

Kiegészítésképpen még megjegyzem, hogy a szexuális életük elején járó, fiatal lányokban a szakemberek gyakran figyelték meg a rejtőző félelmet amiatt, hogy az első közösülés során a pénisz, amelyre mindig a behatolás szót alkalmazzuk, fájdalmat fog okozni. (Sajnos emiatt is okoz egyértelmű lelki kárt, ha az első közösülés türelmetlenül, tapintatlanul, netán erőszakkal történik meg, valóban fájdalmat okozva.) Ez a félelem lényegében minden kislányban feltámad a vizsgálatok szerint 5-7 éves korban, amikor a gyermek először hallja a bizonytalan híreket a gyereknemzés technikájáról, de a serdülőkorban, a szexuális életre való lelki ráhangolódás során ez rendszerint eltompul. Az mindenesetre bizonyos, hogy az első néhány élvezetes közösülés élménye előtt a lányok jellemzően azt remélik, ha a kérdés megfogalmazódik bennük, hogy a partnerük pénisze nem lesz túl nagy. Ha az aggodalom komollyá válik, az kiváltó oka lehet a pszichés eredetű vaginizmusnak, amely a női szexuális zavarok egyike. - Orion 8 vita 2009. november 29., 02:45 (CET)[válasz]

Párbeszéd a válaszadók között
Minden vitalapnak és közösségi lapnak meghatározott célja van, ami ahhoz nem kapcsolódik, nem oda való (a szócikkek vitalapjai például szigorúan az illető cikk tartalmával és szerkesztésével foglalkoznak):
  • a más szócikkekről vagy felhasználókról szóló vitát vidd át azok vitalapjára;
  • a Wikipédia működésével kapcsolatos általános kérdéseket valamelyik kocsmafalon fejtsd ki;
  • a szerkesztéssel kapcsolatos szakkérdésekkel az illetékes műhelyt érdemes felkeresni.
  • Ha a szócikk tárgyáról szeretnél vitatkozni, vagy elmondani, hogy véleményed szerint melyik nézőpont a helyes, azt egy fórumon vagy blogon tedd – a Wikipédia nem vitafórum.

A kérdezőnek: Kétlem, hogy a nők közötti közvéleménykutatás alátámasztaná a kérdésben rejlő állítást, azt gyanítom, hogy puszta legendáról van szó. Remélem, hogy hamarosan jelentkezik itt olyanvalaki is, aki enciklopédiába való források megjelölésével tud választ adni.

Karmelaüzenőlap 2009. november 28., 20:43 (CET)[válasz]

Utánanéztem, és ezt találtam:

William Masters and Virginia E. Johnson (Washington University in St. Louis) 1957-től az 1990-es évekig folytatott kutatásai szerint a hímvessző mérete nem játszik meghatározó szerepet a nők szexuális kielégülésében. Lásd:

Russell Eisenman ötven egyetemista nő megkérdezése során 2001-ben úgy találta, hogy közülük 45 fontossabbnak tartja a pénisz vastagságát a hosszúságánál. Lásd:

Lásd még:

Karmelaüzenőlap 2009. november 28., 21:58 (CET)

A legenda önmagában is képes lelki problémákat okozni a férfiaknak és a nőknek egyaránt, ezért fontos, hogy ha a kérdés valakinek tartós nyugtalanságot okoz, akkor kérje terapeuta tanácsát, támogatását. A háziorvos vagy a körzeti pszichiátriai szakrendelésen dolgozó orvosok egészen biztosan kiindulópontot tudnak adni.

A kérdésről néhány internetes írás:

Ha a kérdés nem személyes problémát takart, hanem esetleg általános lélektani vagy kultúrtörténeti tárgyú érdeklődésből ered, akkor elnézést kérek, a beállítódás más irányba terelte a figyelmemet. :-) - Orion 8 vita 2009. november 29., 02:45 (CET)[válasz]

Idemásolom még Orion 8 könyvforrásait is, ezek is érdekesek, nem csak a neten elérhetőek:

  • Tóth Miklós – Stadinger Zsuzsa: Bevezetés a szexuálterápiába (Magyar Pszchiátriai Társaság, 1988)
  • Fási Katalin: Az érintés varázsa (Kossuth Könyvkiadó, 1994)
  • dr. Szilágyi Vilmos: A pszichológus válaszol – Szerelemről, szexről (Gondolat, Budapest, 1984)
  • dr. Zbigniew Lew-Starovicz: Szexuális partnerkapcsolat (Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1985)
  • dr. Zbigniew Lew-Starovicz: Szexualitás felsőfokon (Medicina, Budapest, 1988)
  • Szerdahelyi Szabolcs: Szex-tusa (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1985)

Karmelaüzenőlap 2009. november 29., 12:21 (CET)[válasz]

Éppen kapóra jött egy érdekes cikk a társat keresőknek a másik nem küllemét illető véleményéről. Lehetőleg az eredeti cikket is olvasni kell, ott további diagramok is találhatók, amelyeken érdemes és érdekes hosszan, alaposan elgondolkozni. Az egyik levonható tapasztalatot én így összegzem: a férfiak értékítélete megfelelőnek látszik, de a legtöbben a majdnem ideálisan szépet akarják. A nők értékítélete tévesnek látszik, de a zömük megelégedne egy kicsivel szebbel. De másként is lehet a dolgot értékelni: a legtöbb férfinak fontos a nő külső szépsége, a legtöbb nőnek kevésbé lényeges a férfi külleme. Ők mást keresnek leendő partnerükben. Ez a kijelentés, amelynek a hitelét mindenki ellenőrizze a saját vizsgálódása alapján, alátámasztani látszik azt az állításomat, amely szerint egy olyan külső jegy, mint a pénisz mérete, a nőknek az átlagnál kevésbé lehet fontos, vagyis a férfiak becsülik túl a dolog jelentőségét. Sokszor a többi férfi által rendszeresen tett hencegő kijelentések hatására, amely ismét azt mutatja, hogy a méretet a férfiak saját hímideáljuk hatására saját maguk értékelik tévesen. - Orion 8 vita 2009. november 29., 16:51 (CET)[válasz]

Párbeszéd a válaszadók között
Minden vitalapnak és közösségi lapnak meghatározott célja van, ami ahhoz nem kapcsolódik, nem oda való (a szócikkek vitalapjai például szigorúan az illető cikk tartalmával és szerkesztésével foglalkoznak):
  • a más szócikkekről vagy felhasználókról szóló vitát vidd át azok vitalapjára;
  • a Wikipédia működésével kapcsolatos általános kérdéseket valamelyik kocsmafalon fejtsd ki;
  • a szerkesztéssel kapcsolatos szakkérdésekkel az illetékes műhelyt érdemes felkeresni.
  • Ha a szócikk tárgyáról szeretnél vitatkozni, vagy elmondani, hogy véleményed szerint melyik nézőpont a helyes, azt egy fórumon vagy blogon tedd – a Wikipédia nem vitafórum.

"Kérlek Orion 8, hogy add meg azt a publikációt, aminek ez lenne a kivonata." Karmela, megbocsáss, de ez jó nagy szamárság volt. Semelyik szócikknél sem követelmény, hogy egyetlen publikáció tartalmazza a cikk kivonatát.

  • A saját forrásokkal kapcsolatos irányelvek fejezetei egy szóval sem tesznek említést a Tudakozóról, ami persze véletlenül sem jelenti azt, hogy a Tudakozóban szabadon lehet bármit leírni, de ha megértőleg nyilatkoztál a saját, összegyűjtött tudás felhasználásával felelősségteljesen megszerkesztett válaszok hasznosságáról egy fizikai jellegű témában, akkor ugyanez az elv érvényes kell, hogy legyen a szexuálpszichológiai jellegű témákra is. Ha valakiben esetleg belső feszültséget ébreszt ez a téma, az pedig nem, azt sajnos az ő lelkében kellene elsőként szemügyre venni.
  • Körülbelül harmincöt éve figyelem többrétű, de komoly érdeklődéssel a kérdés által érintett témában elém kerülő töredékeket. Megszámlálhatatlan adattal, véleménnyel, intő szóval, felmérési összegzéssel, magánvéleménnyel, anonim (sokatmondó) megjegyzéssel, élménybeszámolóval, szaktanáccsal és irodalmi interpretációban megjelent ilyen-olyan nézettel találkoztam ez idő alatt. Az így összeállt ismeretanyagot, annak sokat kamatoztatható masszáját neked, aki a Tudakozót kialakítottad, nyilván fölösleges magyarázni. És ha én kérdést tennék fel az elmúlt két évtized tendenciáiról az adatbázis-kezelő programok kezelői felületeinek szemléletében és a felhasználónak átadott testreszabási lehetőségek által megkívánt jártasság alakulásában, például, akkor szerintem te sem kezdenél veszett lapozásba a könyveid között, hogy egy pár soros válasszal kielégítsd az érdeklődésemet. Felelősséggel.
  • Mint azt jól tudjuk, nehézség nélkül találhatnánk friss publikus forrást annak a nézetnek az alátámasztására, hogy a Föld nem lehet öregebb néhány ezer évnél, és az élőlényeket egy felsőbbrendű hatalom hívta életre nagyjából egyidejűleg, és az ezzel ellenkezőt igazoló állítólagos bizonyítékok hamisítványok.
  • Bárkitől elfogadom a kioktatást is, és megpróbálom az eset tanulságait magamévá tenni, ha az illető meghatározó forrást tud felmutatni az elmúlt tizenöt évből arra, hogy a válaszom bármelyik állítása téves. Különösen pedig arról, hogy ártalmas is.
  • Jól megfigyelhettem azt a törekvést sok év alatt, hogy azt kell a férfiakkal elhitetni, hogy a pénisz méreteiről szóló elvárások hire puszta szóbeszéd. Azért adtam az előbbi pontban egy tizenöt éves határt, mert azóta kezdtek végre nem felemás megnyilvánulások az átlagemberek elé szivárogni. Nincs minden rendben a szexuális felvilágosítással kapcsolatban, nem elég a felvilágosítás során a petesejtről és a terhesség megelőzéséről mesélni, nem egyforma az emberek ízlése és igénye sem, és bizony vannak esetek, amikor a résztvevők megküzdeni kénytelenek valamilyen igazságtalan, de létező elvárás terhével. Bizony, nem csak a férfiak privilégiuma már nagyobb és feszesebb mellű, karcsúbb, szőkébb, barnább, magasabb, alacsonyabb stb. nők után sóvárogni, főleg ha már nősek, mert már a nők sem tartják be a régi tabut, és szavakba foglalják a saját vágyaikat is, ennek nagyon sok nyomát kutathatnánk fel, ha érdemes lenne ezért most kutatásba fogni. A megváltozott helyzet tényét a szőnyeg alá söpörni korlátoltság lenne. Az viszont szintén elmondandó tanács, és én is elmondtam, hogy komolyabb lelki erőpróbát egyik fél részéről sem követel meg a másik nem igényének teljesítése, mert semmilyen kérdésben sincs teljes összhang a másik táborban. Nekem nem bizonyított sem az, hogy a kérdező férfi, sem az, hogy nő. A barrikád mindkét oldalán okozhat lelki problémákat a kérdésben nevezett elvárás, és mindkét oldal tagjai megérdemlik az őszinte szót, és mellette a megnyugtató szót is. Igen, tény, hogy a fiúk melles, karcsú, magát megkaphatónak mutató nőkről ábrándoznak, a lányok pedig magas, jóképű, erős, jókedvű és okos férfiakról. És az ábrándnak az is része, olykor, valamilyen formában, hogy ne legyen a pénisze kicsi. Aztán ha beleszeret egy fiúba, akiről kiderül, hogy a pénisze kicsi, akkor nagy esély van arra, hogy mégsem tartja a dolgot lényegesnek. Ha valakit ez az egész szorongással tölt el, az beszéljen egy pszichoterapeutával, mert valószínűleg meg fogja tudni tőle, és egy idő után el is hiszi neki, hogy az ügy másodlagos fontosságú.
  • Ha a kis méretű pénisz "elégtelensége" puszta kitaláció lenne, akkor nem tartaná magát a nézet évtizedek óta rendületlenül. Ha nők között nem is található meg a nézet nagy gyakorisággal, helytelen és káros lenne azt állítani, hogy senkinél sem. Ha a nők között senkinél sem lenne érvényes a nézet, akkor is érvényes a férfiak között, a hímek régi ösztönök alapján való rangsorba állása és a péniszirigység jelenségeiben, verbalizálva, viselkedéselemek révén, lelki jegyek átalakulása révén és mélyen a tudati szint alatti hatásokban is. Magyarul a fiúk abban versengenek, hogy kinek nagyobb a pénisze, ugyanúgy a maszkulin ismertetőjegyek közé sorolva, mint azt, hogy ki a legerősebb, ki a legmagasabb, ki tud a legnagyobbat dobni és így tovább. A pénisz méretének úgyszólván társadalmi szerepét alátámasztják a mindig nagy méreteket hangsúlyozó fallikus tárgyi emlékek, a "primitív" közösségeknek olyan öltözködési szokása, amely a péniszt például valami toldalékkal, tokfélével hosszabbítja meg, de ha kell, szerintem Freud iskolájának követői is adhatnak referenciákat a kérdés elfogadottnak tartott jelentőségéről.
  • Nem szükséges, hogy a nőkben igény legyen a pénisz nagy méretére. Elég, ha a férfiak között él ez a nézet, márpedig valahol megtalálható a nagy pénisz fontosságának nézete, egyébként nem hallottunk volna róla mindannyian. Ha egy férfi azért szerez kisebbségi komplexust, mert a közösségében a sor végén kullog ez ügyben, főleg pedig ha ezt a kíméletlen férfitársai nyíltan szóvá is teszik, vagy ha a férfi csak hiszi, hogy a nők szemében ez a jellemzője hátrányt okoz, ez önmagában is nagy teher lehet. Ez is tény, bármelyik pszichológus meg fogja erősíteni neked, és én sem hagytam ezt a dolgot szó nélkül. Azt a tényt nem próbáljuk rejtegetni, hogy sok nőnek a férfi sok más tulajdonságánál fontosabb, hogy láthatóan sok pénze és befolyása legyen, esetleg kombinálva hírnévvel. Férfitársaim többsége szintén nem rendelkezik ezekkel az előnyös jellembeli tulajdonságokkal, mégsem hallgatjuk agyon ezt az elvárást, sőt. Nem mondja nekünk azt senki, hogy ez a jelenség nem létezik, de azt sem, hogy emiatt magányra kell számítanunk.
  • Ha a kérdezőnek írt válaszomat, valamint a neked írt annál is hosszabb elemzésemet a Wikipédiára nézve kompromittálónak találod, bántóan magánvéleménynek, ártalmasnak, helytelennek, akkor töröld ki. Vagy tedd hozzá a te kiegészítéseidet. Ennek a kérdésnek nincs vitalapja, ezért nincs más helyünk az ismereteink közötti eltérések előzetes eltüntetésére, mint maga a válasz helye. Ezt te nyilván tudod. És azt is, hogy ez a kérdés még jó esetben három napig felkutatható a Wikipédián, aztán többé nem, ezért ne halogasd a kijavításomat sokáig. - Orion 8 vita 2009. november 28., 23:50 (CET)[válasz]

Alaposan félreértettél Orion 8, ha azt olvasod ki az általad szamárságnak titulált figyelmeztetésemből, hogy egyetlenegy publikációban kellene minden itt közölt információnak benne lennie. A kívánságom, mégpedig a Wikipédia irányelveivel összhangban, az lenne, hogy hozzál olyan enciklopédiához illő publikációt, egyet, vagy többet, ami az állításaidat alátámasztja.

Jól érvelsz, meggyőzően érvelsz, de mindez mindaddig magánvélemény marad, amig a megfelelő hivatkozásokat nem hozod. Én vettem a fáradságot, és feltüntettem a forrásaimat. Ezt te újra elmulasztottad, kérlek pótoljad, a Tudakozó sem képez kivételt a Wikipédia irányelvei alól. Remélem megteszed, mert ha nem is értek veled minden részletben egyet, a leírtakat hasznosnak, végiggondoltnak és a Wikipédia megcélzott színvonalához méltónak találom.

Ennek a kérdésnek nincs vitalapja” írod. Pedig igen: Vita:Hímvessző. Az most összegyűjtött anyagnak - feltéve persze, ha a megfelelő forrásokat is hozod, a jelenleg sajnos csak csonkban maradt Hímvessző cikkben a helye.

Karmelaüzenőlap 2009. november 29., 01:01 (CET)

Rendben. Az természetesen elképzelhetetlen, hogy felsoroljam az összes Ifjúsági Magazin-cikktől kezdve az általam meglátogatott több tucatnyi vitafórumig vagy blogig a kellően tudományosnak nyilván nem vélt forrásokat. Pedig ez ügyben minden ember a saját problémáit tárja a többiek elé, még akkor is, ha csak henceg a hódításaival, vagyis az anyag autentikus, a feldolgozás nem. Viszont sajnos elmondható, hogy a világon semminek a feldolgozása sem kielégítően autentikus, lévén hogy azokat mindig egy ember interpretálja elsősorban a saját maga, később pedig a többiek számára. Ha itt mindenki csakis arról írhatna bármit, aminek tanult, elismert mestere, akkor nem sokra jutna az enciklopédia. Például ez ügyben egyikünk sem tehetne érdemi megjegyzést, mert mindkettőnknek csak a programozás a szakmája. De hagyjuk. Sajnos arra sincs módom, hogy azokat az ide idézhető etológiai, szociálpszichológiai és az emberi szexualitás egy-egy szelvényét tárgyaló ismeretterjesztő kisfilmeket felsoroljam, amelyeket az utóbbi egy-két évben láttam, pedig egynéhány dologra élesen emlékszem belőlük. Tudod jól, hogy ezek az emlékek teszik ki az ide tartozó ismereteink lényeges részét, nem számítva hozzá az életünkben szerzett mindenféle emlékeket. Viszont azt megtehetem, hogy megadom azokat a szakkönyveket, amelyek a polcomon vannak, és amelyek legalább egy részletét tartalmazzák az általam összefoglaltaknak. Sajnos egy régebbi könyvem, amely a Kinsey-jelentést és a korai Masters és Johnson-tanulmányokat is tárgyalta, valamiért már nincs meg, pedig szerintem azt dr. Veress Pál írta, akinek a tájékozottságát nem tagadhatnánk, ugyanakkor, látod, egyes dolgokban az általa átadott tudnivalók egy részével vitába mernék szállni. Persze talán azért is, mert közben sok idő eltelt már. Hogy ezek a könyvek miért tíz-húsz évesek, az külön megérne egy értekezést, de mivel akkor ahhoz is forrásokat kellene hoznom, így ettől most eltekintenék.

  • Tóth Miklós – Stadinger Zsuzsa: Bevezetés a szexuálterápiába (Magyar Pszchiátriai Társaság, 1988)
  • Fási Katalin: Az érintés varázsa (Kossuth Könyvkiadó, 1994)
  • dr. Szilágyi Vilmos: A pszichológus válaszol – Szerelemről, szexről (Gondolat, Budapest, 1984)
  • dr. Zbigniew Lew-Starovicz: Szexuális partnerkapcsolat (Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1985)
  • dr. Zbigniew Lew-Starovicz: Szexualitás felsőfokon (Medicina, Budapest, 1988)
  • Szerdahelyi Szabolcs: Szex-tusa (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1985)

Az a szócikk pedig a hímvesszőről még említésre sem méltó, ezért sem lenne értelme ott megvitatnunk a dolgokat. Mivel a kérdezőnek, ha már a kérdése feltevése előtt járt ott, valószínűleg esze ágában sincs oda még egyszer visszanézni, mert nem talált ott semmit a világon. A vitalapokra írtak pedig, mint tudjuk, a keresővel nem találhatók meg.

Én azért szenteltem egy hosszú választ a kérdésnek, mert az ilyen kérdést ma többnyire szemforgatva fogadják. Csak meg akartam mutatni, hogy a wiki mentes ettől a görcsöléstől. Egy picit mintha te is görcsöltél volna tőle. Hát én nem. Hahó. - Orion 8 vita 2009. november 29., 02:45 (CET)[válasz]

Köszönöm, hogy hoztál irodalmat. Az említett dr Veres Pál könyv esetleg ezek egyike lehetett:

  • Dr.Veres Pál. Beszélnünk kell róla. Budapest: Ifjúsági Lapkiadó Vállalat (1982). ISBN 963 422 514 4 
  • Dr. Veres Pál. Fedezze fel ön is az új szexualitást!. Top Trading Kft (1992) 
  • Dr. Veres Pál. Erről is beszélnünk kell!. Az orvos válaszol (1986) 
  • Dr. Veres Pál. Az ifjúság szexuális kérdései egy ifjúsági lap levelezésének tükrében (1982) 
  • Dr. Veres Pál.szerk.: Bágyoni Attila: A Telefondoktor 100 tanácsa (1979) 

Ha igen, akkor másold kérlek a megfelelőt az offon kívüli irodalomlistába.

Az a szócikk pedig a hímvesszőről még említésre sem méltó - írod. Így is van, egyelőre. Talán kedved támadt most kibővíteni egy ==A méret szerepe a szexualitásban== és egy ==Kiegészítő irodalom== fejezettel.

A Wikipédia megcélzott színvonala a téma iránt érdeklődő érettségizett laikusé. Sőt, a szerkesztőkkel szemben sem támaszt olyan követelményt, hogy az adott téma elismert szakemberei legyenek, és ez aligha is lehetne összegyeztethető az anonim és nickneves szerkesztéssel. Éppen ezért van kiemelt jelentősége az akár a könyvtárakban, akár a neten ellenőrizhető és jó színvonalú forrásoknak. Igaz ugyan, hogy ezek interpretálása akár tendenciózus is lehet, ez azonban nem érv az ellen, hogy szükséges legyen ezeket megnevezni.

Szamárság, nem szamárság amit írok, görcsölök vagy sem, ezekbe a kérdésekbe nem kívánok belemenni. Személyes dolgok ezek, és nem örülök neki, hogy az érvelésedbe ilyesmit belekeversz.

Karmelaüzenőlap 2009. november 29., 12:59 (CET)

A görcsölés már nem érvelés volt, csak kommentár. Megjegyzés arról, hogy megfigyelésem szerint még mindig rengeteg ember fogadja ingerülten, felháborodva, istenkedve, aggodalmaskodva, vagy egyszerűen csak görcsölve a nyílt beszédet ilyen témákról, amelyek harminc éve még szigorúan tabunak voltak megbélyegezve. Én ezt nagyon helytelen dolognak tartom jó ideje, és ezt az érzésemet rendre megerősítették a szexuálpszichológusok, szexológusok, magatartáskutatók és mások nyilvánosság elé tárt véleményei, tanácsai. A szex egy kiemelt fontosságú dolog minden ember életében, ezt teljesen fölösleges próbálkozás lenne tagadni. Ha egy ilyen alapvető témát folyton csak kerülgetünk, azzal nevetség tárgyává tesszük magunkat. Különösen, ha eltűrjük, hogy rengeteg emberben még az ilyen tárgyú bizalmas, kockázat nélküli beszélgetés is kínos feszültségeket ébresszen, hiszen akkor hogyan tehetné bárki is simává, természetessé, élvezetessé ezt a dolgot a maga számára. Én nem gyanakodtam semmi személyes problémádra, kellemetlen élményedre, most sem gyanakodom, nem is tartozna rám, nem is érdekel. Nekem csak az a sejtésem, hogy egy szerintem idejétmúlt, konzervatív hozzáállás által benned természetes módon elhelyezett elv hatására kezdted hirtelen a forrást követelni egy olyan témában, amelyben bizonyára te magad is tudnál egy élet alatt kialakult bölcsességből táplálkozó, hasznos tanácsot, véleményt adni. Fenntartom, hogy bármilyen büntetést, megvetést, kipellengérezést nyíltan elvállalok, ha az általam leírtak bármelyik részletéről ki tudod mutatni, hogy alapvetően téves információ. És főleg hogy káros. Ha még egyszer elolvasod, amit elsőként leírtam, látni fogod, hogy végső soron majdnem ugyanazt mondjuk. Az egyetlen különbség, hogy én sem jó szándékból, sem illendőségből nem tagadom, hogy nem csak a férfiaknak vannak némiképp túlzó elvárásaik, hanem a nőknek is megvannak a maguk ábrándjai, ideáljai. Majd hozzátettem, hogy bár a kérdésben rejlő állítás sok esetben igaz, mégsem érdemes ettől szorongani, mert a valóságban mégsem olyan fontosak az ideálok, aki pedig mégsem békél meg a másikkal, az nyugodtan keressen magának jobb párt. Ha pedig nem tud szabadulni az aggodalmaitól, az mesélje el ezt egy analitikusnak, mert ez az aggodalom szükségtelen rossz, és szakember el tudja mosni. De ezeket már te sem vitattad. És kereshetnék én most neked kazalnyi szakirodalmat, mindben többé-kevésbé ugyanezt fogod találni. Ezt én tudom, mert évtizedek óta érdeklődéssel figyelem a témát. Nem pusztán a szexet, hanem minden vonatkozó részét. Részben lázadásból, részben magánérdekből, részben pedig lélektani irányú régi érdeklődem okán. És mivel szükség esetén teljes hittel bizonyíthatóan hasznos választ adtam, fölösleges aggodalmaskodásnak vélem az éppen most feltámadó szigorúságot a források igényében. Elsősorban azért, mert nagyrészt te is elfogadod az akkori állításaimat, jól vettem ki?

Szamárságnak pedig csak azt neveztem, hogy látszólag indulatból egyetlen forrást kértél számon rajtam az egész válaszra. De ha bántásnak érzed, akkor a bocsánatodat kérem, mert téged nem akartalak bántani.

Egyébként pedig ha végül megelégeled ezt a beszélgetést, és én máris befejeztem, ha gondolod, mert szerintem már nincs köztünk súlyos véleménykülönbség, akkor töröld nyugodtan innen az érdektelennek tartott részeket, a laptörténetben megmaradó nyomot meg a kutya sem fogja felkutatni, itt még nehezebb is lenne, mint egy vitalapon. - Orion 8 vita 2009. november 29., 15:41 (CET)[válasz]

Ja igen, a hímvessző szócikke. Nekem ez nem bejáratott szakterületem, ezért nem jutna eszembe ehhez a szócikkhez nyúlni, de lehet, hogy rá kell szánnom magam, mert sokáig várhatunk, mire más megteszi. Ide, a Tudakozóba azért éreztem feltétlenül szükségesnek, hogy írjak, mert biztos voltam benne, hogy a kérdező nem fog igazi választ kapni, mert senki nem fogja a többiek előtt vállalni egy ilyen témában való megnyilatkozását. Én igen, zavar nélkül. De talán majd a szócikket is előveszem. Orion 8 vita

Ez az eszmecsere már régesrégen a Wikipédia_vita:Tudakozó lapra tartozna, később át is fogom telepíteni oda, remélem nincs kifogásod ellene.

Ezt írod: egy szerintem idejétmúlt, konzervatív hozzáállás által benned természetes módon elhelyezett elv hatására kezdted hirtelen a forrást követelni egy olyan témában, amelyben bizonyára te magad is tudnál egy élet alatt kialakult bölcsességből táplálkozó, hasznos tanácsot, véleményt adni

Természetesen leírhattam volna, hogy a saját és barátnőim tapasztalata alapján nem kívánatos az olyan partner, akinek túl nagy a hímvesszeje, mert fáj; és azt is leírhattam volna, hogy azt a feltételezést, hogy a nők ilyesmire vágynának mindig csak férfiaktól hallottam, nőtől sosem. E helyett azonban utánanéztem, hogy mit írnak a kutatók ebben a témában, és azt idéztem, úgy tűnik, mintha ezt észre sem vetted volna. Ugyanis nem szeretnék abba a Wikipédia alapelvbe ütközni, amit idekattintva olvashatsz: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Meglepett, hogy az az érzésed, hogy én „hirtelen” jöttem forrásigénnyel, ugyanis nekem az az érzésem, mintha folyton ezt hajtogatnám a Tudakozó válaszadóinak. Szerintem érdekes lesz a számodra is, ha megnézed ezt a négy helyet:

Ez pedig egy olyan lap, amit remélem, hogy régesrégen ismersz: Wikipédia:Tudakozó/Amiben_segíthetsz.

Ha kedved szottyan hozzá, akkor itt is lapozgathatsz, találomra kiválasztott helyek a Tudakozóból, csupa olyan hely, ahol a forrást reklamálom. Egy Google keresésből emeltem ki néhányat: [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13].

Örülök, hogy mérlegeled a szócikk bővítését, ha megteszed, akkor már nem csépeltük a szót itt hiába.

Karmelaüzenőlap 2009. november 29., 19:54 (CET)

Karmela, itt mi mégsem fogunk kiegyezni. Mert az általunk fontosnak tartott dolgoknak egy része ellentétben áll egymással. A régi noszogatásokat a forrásokra zömükben nem ismerhetem, mert csak fél éve regisztráltam magam szerekesztőként. Láttam már forrásadásra való felhívást, de ez nekem eleve két értelmet hordoz. Egyrészt azt, hogy ha alapozom valamire azt, amit elmondok, akkor illik megemlítenem a forrásomat is. És csak másik értelmezés szerint azt, hogy ne mondjak olyat, amit forrás nem támaszt alá. Hát én eddig még nem mondtam olyat. Pontosabban mégis, a Coriolis-erőnél a visszakérdezés után saját magam vezettem le a jelenség magyarázatát, mert addig mindenhol csak a következményt láttam tárgyalni.

Itt sem forrás nélkül válaszoltam. Évtizedek óta olvasom a forrásokat, és vehetjük úgy, hogy melegen tartom magamban az ide vonatkozó ismereteimet. Változatlanul úgy látom, hogy semmi kifogásolhatót, cáfolhatót nem láttál tőlem, még azt is ott olvashatod, hogy a nőknek könnyen okoz fájdalmat az olyan férfival való közösülés, akinek a pénisze hosszú. Én elfogadom, hogy úgy jártam volna el az igényeket kielégítő módon, ha pontosan adatolok mindent, amit leírok, de én ezt most érdektelennek tartottam. Mindaddig érdektelennek tartom, amíg a kérdést teljesen lefedi az arra adott válasz, és persze amíg az helyes válasz. Aki itt kérdez, az nem kutatni akar, mert akkor azt már megtehette volna. Tudod, hogy tíz kérdésből kilencre az a válasz, hogy ebben és ebben a szócikkben ott a válasz, de legalább az, hogy ha a Google-ba beírja, hogy... . Aki itt kérdez, az azonnal akarja a választ, mint a kisgyerek, fáradság nélkül. Ha megkapja a választ, akkor magasról tojik a forrásokra. Akkor én is. És más szerkesztők kedvéért sem fogok általam biztosan tudott dolgok forrásai után kutatni, mert a Tudakozóban engem az nem érdekel, hogy a szerkesztők mennyire tartják enciklopédikus igényességűnek és bombabiztosnak a leírt választ. A Tudakozó kérdésének nincs vitalapja, nincs olyan hely, ahol a kérdező részese lehet egy vitatkozásnak, de legalább figyelhetné azt. A kérdésről esetleg szóló szócikk vitalapja sem az igazi, mert a kérdező általában azt sem derítette ki addig, hogy van ilyen szócikk. Mi megtehetjük, hogy félrevonulunk bizottsági ülést tartani, de a kérdező választ akart kapni, nem határozatot.

Merthogy ezek szerint már neked sem tűnik fel, hogy a Tudakozó abban tér el a legjobban a szócikkektől, hogy a Tudakozóban azonnal kell a válasz. A kérdező esetleg másnap még visszajön megnézni, hogy reagált-e valaki, de képtelen vagyok elhinni, hogy figyelmet érdemlő töredékük visszatérne ennél később. Legfeljebb akkor, ha kifejezett ígéretet kap egy részletesebb információra. Karmela, itt nincs idő az enciklopédikus tökölődésre. Választhatunk, hogy szépen elkezdjük-e a forrásokat lapozgatni, más szerkesztőkkel vitában eltüntetni az értelmezési különbségeket, összeszerkeszteni a többünktől befutó részválaszokat, vagy – válaszolunk. Én biztos voltam abban, hogy ez a dilemma már eldőlt, amikor a Tudakozó üzemeltetésének első tapasztalatai összegyűltek a számodra és más szerkesztők számára. Én válaszolok. Ezt választom, ha válaszolni tudok. Természetesen többnyire én is azzal kezdem, hogy megnézek gyorsan pár adalékot a wikiben, általában a neten vagy egy könyvemben, de csak annyit, amennyi ahhoz kell, hogy érezzem magamban a bizonyosságot. A szócikkekben én is eljárom a táncot, elismerem az egyéni nézetek kiszűrésének lényeges voltát, de megjegyzem, bevallatlanul mindennek ellenére egyéni nézetek töltik meg a szócikkeket, ez számomra már nem kérdés, eleget láttam már. Egyébként az első közlés tilalma szerintem nagyon eltévedt ötlet, mivel nyilván te is tisztában vagy azzal, hogy a világ tudományos dolgozatainak igen nagy része más dolgozatokban leírt kijelentések összegzésére és a kijelentések között felmutatott új összefüggések bemutatására épül. Mint a szócikkek. Pedig egy tudományos cikket természetes módon neveznek első közlésnek, sokukban mégsincs több önálló gondolat, mint a jobb szócikkekben.

Ha nekem időm lenne arra, még ha a kérdezőnek a türelme nem is tartana ki addig, hogy elkezdjek forrásokban kutatni csak azért, hogy kimondhassam, hogy amit tudok, azt más is tudja, akkor inkább írnám tovább a tervezett szócikkeimet, mint hogy egy-egy villámkérdésre vagy éppen egy ilyen vitára fordítsam azt az időt. De mostanában nincs elég összefüggő időm ilyesmire, sajnos, mert mást is csinálnom kell. Kérheted, de meg is követelheted, hogy ilyen módon akkor tartsam magam távol a Tudakozótól. Megmondom őszintén, nem fogom ezt teljesíteni. Pontosan azért, amit a múltkor olyan elégedetten fogadtál tőlem, vagyis hogy a tanítás nem csak jó érzés, hanem kötelességféle is azoknak, akik tudnak tanítani valamit. A Tudakozóban a válasz nem az enciklopédia olvasóinak, nem az utókornak készül, hanem aznapra. Hiszen, ahogy már többször is említést tettem erről az elmúlt hetekben, sajnos hasznos ötletet nem találva, a Tudakozó kérdései és válaszai a wiki szoftverével egyáltalán nem kereshetőek. Ahogy a vitalapok sem. Ez egyrészt felmentést ad az én meglátásom szerint az évezredekre átmenteni kívánt univerzális tudás felhalmozásához kitalált tökölődés kötelme alól, másrészt még sürgetőbbé teszi a szememben a gyors választ. Mivel ha a kérdező valami csoda folytán négy-öt napot is kitartana a választ várva, azt a választ már nem könnyen találhatná meg, mert a kérdés elsüllyedt az archívum mélységes mélyére.

Vállalom, hogy nem teljesítek minden klasszikus követelményt. Vállalom, hogy ezzel hibát követek el, a szerkesztői közösség ellen is. Egyet nem fogadok el: hogy csak ezért amit leírok, az rossz. A válaszomért mindenkor jótállok. Ha egyszer azt látom, hogy valaki kideríti, hogy hülyeséget írtam, na, az lesz az orrbavágás, akkor fogom majd nagyon elszégyellni magam.

Ha valamit tudok, azt leírom, minél előbb. Ha valamit nem tudok, azt megnézem, és nem írom le, ha nem értem vagy nem hiszek benne. Ennyi az én hozzáállásom lényege.

Remélem, megbocsátod, hogy nem nézegetem végig a linkeket, amiket összeszedtél. Talán máskor. Véletlenszerűen belenéztem, és az egyik kérdés úgy szólt, hogy merre forog a Föld. Timish kapásból odalökte a szokásás választ, hogy tessék megnézni a Föld szócikket. De most éppen észbekapott pár perc múlva, mivel a szócikk, amely már kezd meggyőzően terebélyesedni, türelmet próbáló olvasmánynak ígérkezik valakinek, aki csak egy egyszerű és elég alapfokú kérdést tett fel, ráadásul a szócikk nem is tartalmazza a választ. Timish így saját maga adta meg a választ: kelet felé. Hát ennyi volt a teendő. Két szó. Ehelyett ma az a szokás, hogy a kérdező orrára koppintunk, és ajánlunk neki egy jó esetben kellően részletes és hosszú cikket, amelyben valahol ott van elrejtve a válasz. Ez nekem nem tetszik. Mi vagyunk az enciklopédisták, akkor nekünk nem eshet nehezünkre egy szócikkből kiemelni a pár mondatnyi választ, előzékenységet mutatva a nem egyszer iskolázatlanabb kérdező felé. És nem a válasz helyett, hanem az után odaírjuk: lásd még Föld. Gyorsan, egyszerűen, különben nem segítség a segítségünk, akkor pedig sokra megyünk a marha nagy okosságunk hírnevével, mert az emberek nem olvasnivalót kérnek, hanem választ. Ez az én magánmeggyőződésem, természetesen, nem végeztem kutatást ez ügyben. De ettől még te is hihetőnek találod, nem igaz? Ha az emberi tudásban csak akkor hiszünk, ha az nyomtatásban megjelenik, akkor hogy hihetünk el bármit is saját magunknak? Jó, ez komolytalan, de mégis. Ha a Wikipédia jelentékeny részét teszik ki az olyan szócikkek, hogy miről szólt a Született feleségek akárhanyadik epizódja, és ezt az enciklopédista gyülekezet továbbra is emberi tudás egyik átmentendő szeletkéjének minősíti tudomásulvételével, akkor itt több az eltérés a hajdani ideától, mint hogy kapásból szabad-e válaszolni kérdésre.

Masters és Johnson hivatkozott publikációi egyébként negyven évesek, ráadásul a hírhedten prűd USÁ-ban készültek. Azok ma, itt nem sok hasznot hajtanak már, azon a lépcsőfokon szerencsére már túl vagyunk, elméletben, hogy legyen-e a nőnek is jó a közösülés, meg hogy milyen a maszturbáció megítélése a keresztény polgári családok átlagában. Az pedig, hogy Eisenman ötven (!!) egyetemista lányt megkérdezett arról, hogy ők mekkora farkat kedvelnek, nekem nem magasabb színvonal, mint a kozmetikai reklámok csillagja mögé odapötyögtetett megjegyzés, hogy ötven nő 71,2%-a érzett javulást. Ilyen szemétre még hivatkozni is szégyen. Hogy egy kutató 2001-ben még nem tudja, hogy hogyan kell statiszkailag értékelhető vizsgálathoz a reprezentatív mintát kiválasztani, az égbekiáltó. Menjünk be a Belügyminisztériumba, és kérdezzünk meg ötven ott dolgozót, hogy melyik pártot látná szívesen kormányon jövő nyáron. Baromság.

Mondtam, erre a kérdésre azért akartam választ adni, mert nem vártam választ másoktól. És azért akartam választ látni, mert a kérdés az agyonhallgatottak közé tartozik, legalábbis a kifinomult körökben. Én igyekszem kifinomult lenni, de a kérdésre jár a válasz. Egyébként, csak hogy érdekessé tegyem a felállást, elárulom, hogy én magamat is egyértelműen a konzervatív emberek közé számítom. - Orion 8 vita 2009. november 30., 01:04 (CET)[válasz]

Csak majdnem értünk egyet, de a legtöbb érved fájdalmasan igaz.

Szerintem azonban nem tartható, ha azt az előjogot szeretnéd magadnak, hogy te mindaddig mentesüljél a források megadásának kötelezettsége alól, amig valamilyen tévedésen rajta nem csípünk. Nem csupán azért, bár főleg azért, mert ez veszélyes precedenst teremtene a nálad felelőtlenebb válaszadók számára. Az olvasóknak is szükségük van továbbvezető információforrásokra. Tehát továbbra is arra kérlek, hogy ha kapásból éppen nem lehet, akkor legalább utólag egészítsd ki a válaszodat a források megadásával, mint ahogyan ezt most is megtetted.

Találóan kritizálod a Wikipédia meglévő cikkállományának színvonalát is, témaválasztását is. Nem örülnék azonban neki, ha ezt mint szabadalmat fognánk fel további pongyolaságokra, örülök neki, hogy a szavaidnak sem ez a kicsengése.

A Tudakozó és a vitalapok a Wikipédia saját szoftverével is kereshetőek ugyan, de csak rendkívül nehézkesen. Ráadásul a Google is fehagyott azzal, hogy a tudakozóbeli kérdés-feleleteket néhány órán belül már az első-második helyen hozza, mint korábban, és hogy az archívumbeli válaszoknak is jó helyezést adjon. Felteszem, hogy ez összefüggésben van azzal is, hogy a lapot archiváláshoz átnevezzük. Ezek a technikai gondok még megoldandóak, előbb-utóbb meg is oldjuk őket, és amikor a Tudakozó jól kereshető lesz, minden megint a felszínre jön. Újra meg újra kiderül azonban, hogy már így is állandó olvasóink vannak, akik az archívumban lapozgatnak.

Az Eisenman „kutatásról” osztom a véleményed, azt már nem, hogy idézhetetlen lenne. Idézhető, de nem mindegy, hogy hogyan. Nem véletlenül szövegeztem úgy, ahogyan tettem, egyben minősítve azt. Bosszantott ugyanis, hogy az angol Wikipédia en:Human penis size cikke kritikátlanul fogadja el. Ők így fogalmaztak: A study published in BMC Women's Health, surveyed women's preferences concerning penis size and concluded that width rather than length is a more important factor of sexual stimulation. Amikor azonban én meg is néztem ezt az angol Wikipédiában komolyan vett jelentést, igencsak csodálkoztam a módszertani hibákon. Volt ott még több is, mondhatni más sem volt benne, csak módszertani hiba, és én csak a leginkább szembeszökőeket említettem meg. A reakciódból az a tanulság a számomra, hogy a kritikát nem explicit írni, hanem csak a megfogalmazásban elrejteni rossz választás volt tőlem, hiszen még te is beugrottál, és azt hitted, hogy azonosítom magam ezzel a kétes forrással.

Te a Tudakozót elsősorban mint szolgáltatást fogod fel az egy kérdező számára, nekem a Tudakozó inkább a Wikipédia előszobája, ahonnan beljebb szeretnénk invitálni a kedves vendéget. Annak kiszimatolására is jónak tartom, hogy mit és hogyan keresnek az olvasók. Hasznosnak tartom az anyaggyűjtési funkcióját, de nem tartom jó tendenciának több oldalast válaszokat írni, gazdagítsuk inkább a megfelelő cikket. Jövendő szerkesztők toborzására is jónak bizonyult a Tudakozó. Nekem az áll a központban, hogy miharabb készüljön el a megfelelő cikk, neked hogy az aktuális kérdező gyorsan választ kapjon, de mindketten respektáljuk a másik céljait is, ezen aligha fogunk összeveszni.

Barátsággal és megbecsüléssel, Karmelaüzenőlap 2009. november 30., 10:54 (CET)

"és azt hitted, hogy azonosítom magam ezzel a kétes forrással." Nem, nem, ez félreértés. Én csak azon mérgelődtem, hogy egy ilyet közzétenni mernek, aminek ráadásul az a következménye van, hogy forrásként, a hitelesség teljes látszatával lehet hivatkozni rá, terjesztve egy megalapozatlan vizsgálati eredményből levont következtetést. Persze maga a következtetés lehet igaz, én is hoztam már mások tudomására saját következtetéseimet, olykor ennél nem kevésbé alapos vizsgálódásom nyomán, de én igencsak meglepődnék, ha azt forrásnak akarná használni bárki. Ez az Eisenman meg elvárja ezt, gondolom.
Igazad van, nekem, ha ennyire komolyan veszem a dolgokat, példát is kellene mutatnom azzal, hogy források – a fentinél komolyabb források – megnevezésével próbálom alátámasztani a válaszaimat. Elismerem. És amennyire ezt megoldhatónak és szükségesnek érzem, igyekezni is fogok megtenni, amit megtehetek. Az, hogy veled dacosan előre közöltem, hogy ezt kevésbé tartom fontosnak annál, hogy a válasz jó legyen, végül is elhagyható lett volna. Azt hiszem, egy orrhossznyival hamarabb húztam fel magam, mint kellett volna. Az általam elmondottakat továbbra is fenntartom, de az intelem végre célhoz ért, és ott hagyta bennem a nyomát, emlékezni fogok rá. Persze ezután is leszek engedetlen, de ahogy benned is, úgy a másik oldalról bennem is érezhetővé vált a kívánt irány, vagyis hogy ugyan az enciklopédiát és a Tudakozót természetükből fakadóan elválasztja egymástól egy határsáv, de legalább arra ügyeljünk, hogy ez a sáv ne szélesedjen. Pongyolaságot, felkészületlenséget, felelőtlenséget én biztosan nem fogok pártolni.
A szolgáltatás és az invitálás, ahogy ebben végül is megegyeztünk, úgy látom, párban is művelhető. Sőt, tulajdonképpen a forrásolással kapcsolatos problémámra is megoldást jelentett már számos általam megfigyelt alkalommal, hogy valaki adott egy választ, és másvalaki, később, hozzátett egy forráshivatkozást. A Tudakozóban való keresés majdnem lehetetlen volta szerintem komoly hiányosság, de én is tudom, hogy milyen kevés remény van a továbbfejlesztésre. Pedig talán két helyen is beszéltem az utóbbi hetekben további fejlesztési lehetőségekről, elsősorban olyanokról, amelyek révén újabb olvasókat és szerkesztőtársakat is ide lehetne talán csalogatni, de azok az ötletek mind el fognak tűnni, nyomtalanul, tulajdonképpen már én sem tudom, hogy hol vannak. Pedig volt közöttük hasznos is, az az érzésem. Egyre emlékszem közülük: könyvben is, a neten is láttunk már több olyan kérdezz-felelek gyűjteményt, mint amit a Tudakozó is képez végül. Ha ez valahogy kategorizálható, katalogizálható lenne, vagy akár önálló weblapon kutatható lenne, azzal egy csomó mikroszócikket kaphatnának az olvasók, és ennek a Wikipedia alapítványa is hasznosíthatná többféleképpen.
Most már, azt hiszem, nyugodtan itt hagyhatjuk ezt a lapot :-), és bármelyikünk vitalapján szívesen beszélgetek még veled, ha maradt még valami, amiről most még beszélgetni van kedved. Szia. - Orion 8 vita 2009. november 30., 21:04 (CET)[válasz]
’’Hiába dolgozunk becsülettel éjjel-nappal
az emberiségért,ha a nemi életet az igazi
altruizmus mindig megújuló elemei iskoláját
elhanyagoljuk’’(S.H.Ribing)
Az idézet Dr.Pálics Miklós Nemi Életünk című könyvéből való.Újvidéken adták ki 1959 ben.Kereken 50 éve.Antikváriumokban talán megtalálod.Érdemes!

Kedvetlen ismeretlen vita 2009. november 29., 18:25 (CET)[válasz]

Pécsen vagy Pécsett[szerkesztés]

Megválaszolva. Ha további kiegészítést akarsz tenni, akkor kattints a szakaszcím mellett a [forrásszöveg szerkesztése] feliratra.
Ha új kérdést akarsz feltenni, kattints ide!
Mikor mondjunk ez ember Pécsen es mikor mondjuk ez ember Pécsett? Nemet vadyok részvétem magyar.
--85.181.144.200 (vita) 2009. november 28., 17:02 (CET)[válasz]

Leginkább azt mondom, Pécsett. Szalakóta vita 2009. november 28., 18:29 (CET)[válasz]

Jó kérdés.Mindkét szóalak használatban van.A Pécsett-nek régies a csengése,a Pécsen viszont újkori.Olvasd itt:[14]
Kedvetlen ismeretlen vita 2009. november 28., 19:04 (CET)[válasz]
Jellemzően a pécsiek azt mondják Pécsen, a nem pécsiek pedig hogy Pécsett :) Pilgab üzenet 2009. november 30., 01:16 (CET)[válasz]

Bumping, bumpkey[szerkesztés]

Megválaszolva. Ha további kiegészítést akarsz tenni, akkor kattints a szakaszcím mellett a [forrásszöveg szerkesztése] feliratra.
Ha új kérdést akarsz feltenni, kattints ide!
Láttam egy videót a bumpingról (bumpkey-nek is nevezték). Nem adom meg a helyét, mert nem akarok ötleket adni a betörőknek. A videóból kiderült, hogy minden szokásos zártípushoz könnyű ilyen kulcsot készíteni, és az ilyen kulcsal ki lehet nyitni bármelyik azonos típusú zárat, alig pár másodperc alatt. Semmi sem marad, ami betörésre utalna.
Mit szól ehhez a biztosító? Fizet-e, ha ilyen nyomtalanul törnek be hozzám? És most hogy merjek elmenni hazulról?
--Csicsi-csicsi vita 2009. november 28., 22:29 (CET)[válasz]

Mielőtt újra kapnék a fejemre, nem ismerem minden biztosító álláspontját. A teljes biztonság érdekében ajánlom, hogy levélben tegye fel a kérdést a saját biztosítójának, telefonszám és e-mail cím megadása nélkül, így remélhetőleg írásban fog egy valamennyire vitaalapul használható választ kapni. De én annyit tudok, hogy a nyomtalan betörés kárait a biztosítók valóban nem szokták megtéríteni, ugyanakkor a károsult kérheti független szakértő szakvéleményét a betörés módjáról. Lehet, hogy a biztosítónál a véleménynek per útján kell érvényt szerezni, ez sajnos bármilyen biztosítási eseménynél bekövetkezhet. Nekem mondta már kárszakértő azt, hogy a felütéses betörés sem mindig marad nyom nélkül, vagyis egy esetleges betörés után, sose következzen be, mielőbb meg kell kezdeni a nyomok mentését és a zár biztonságba helyezését, persze csakis a biztosító saját kárszakértőjének engedélyével. Fényképezzen, dokumentáljon mindent, amit tud. Az is fontos, hogy betörés esetén mielőbb fel tudja mutatni a zárhoz tartozó összes gyári kulcsot. Ha egyetlen kulcs is elvész, káromkodjon, majd cserélje le az egész zárat, addig pedig ne hagyja őrizetlenül a lakást egy percre sem. Ha valaki az elveszett kulccsal bemegy, akkor az nem betörés ugyanis.

A kulcsfelütést sajnos a betörők már minden bizonnyal jól ismerik, emiatt már kár titkolóznunk. De én kulcskészítőktől olyan válaszokat kaptam, amikor ugyanerről érdeklődni kezdtem, hogy nem minden zártípusnál azonosak a módszer esélyei. A hétköznapi, egy oldalról mintázott kulcshoz tartozó zárak ez ellen elég védtelenek, de azok a zárak, amelyek a kulcs két ellenkező oldalát tapintják egyszerre, nehezebben csaphatók be. A biztonság mindenképpen pénzbe kerül, de nem kíván komoly beruházást egy több szempontból is erősebb zár felszerelése a régi helyett, és a kulcskészítők, zárszakboltok biztosan adnak hasznos tanácsokat a választáshoz. A lakóhelyéhez közeli rendőrfőkapitányságon azt is meg kell tudniuk mondani, hogy a környéken van-e a rendőrséggel együttműködésben lakásbiztonsági, bűnmegelőzési tanácsadás, amelyet szintén hasznos lehet felkeresni.

Néhány alaptanácsot át tudok adni, amelyeket zárszakboltokban dolgozóktól gyűjtöttem be. Sose bízzon egyetlen zárban, mert két különféle zár egyidejű használata akkor is legalább lelassítja a betörőt, ha mindkét zárat képes lenne is nyom nélkül, vagy egyáltalán kinyitni. Kültérre nyíló ajtóban lehetőleg hat, lépcsőházba nyílóban tíz évente cseréljük le a zárakat. Kültéri ajtónál két, beltérinél három évente tisztítsuk meg a zárat. Ehhez ki kell szerelni, és ha a zár használati utasítása, amelyet érdemes megőrizni, nem tiltja, egy-két napig tiszta petróleumba kell az egész zárat meríteni. Ez az akadozó záron is segíthet. Cilinderzárat sose olajozzon, zsírozzon, azt csak a zárszerkezet külső mechanizmusánál, zárhevedernél, kilincsszerkezetnél szabad tenni.

Ha a lakását félti, és nem nyugtatná meg eléggé az, ha a biztosító végül megtéríti a betörés kárát, akkor tartsa rendben az ajtók és ablakok zárainak a tokban levő részeit is. A felfeszítést nehezíteni lehet a rés megfelelő lefedésével. Ha az ajtó leemelhető fajta, akkor minden pánt fölé az ajtófélfába fúrjon be egy-egy erős csavart, amelynek a kihajtása nélkül az ajtó nem vehető le. A zárnyelv semmiképp se legyen látható, és a hozzáférést masszív takarólemezzel kell akadályozni. Az ajtó játéka a zárban sose legyen milliméternyinél több, és sehol ne tátongjanak rések. Használjon lehetőleg olyan kulcsot, amelynek a lemásolását a kulcskészítők nem vagy csak kedvetlenül vállalják, például mert csak a zárhoz kapott kódjel birtokában rendelhető meg. Így megelőzhető az, hogy egy időre őrizetlenül hagyott kulcscsomóról valaki gyorsan egy másolatot készíthessen. Nézze meg alaposan az ajtók és ablakok szerkezetét, és ne felejtse el, hogy annyira erősek, amennyire a leggyengébb pontjuk az. Hiába teszünk öt óriási lakatot az ajtóra, ha a lakatok egyetlen vékony pántot őriznek, ugye. Vagy hiába szerelünk fel atombiztos hevederzárat, ha magát a zárat egy szál dróttal ki lehet nyitni. Lakásriasztóra pedig csak akkor bízza a nyugalmát, ha hihet is abban, hogy lesz olyan, aki a riasztó jelzésére felfigyel, és közbe mer avatkozni vagy segítséget hív. A járókelők ezt ma már ritkán teszik meg, sajnos.

Ha megpróbált gondoskodni a biztonságról, akkor pedig próbáljon nem foglalkozni vele tovább, mert a lakása már semmivel sem könnyebb préda a többi lakásnál, vagyis minimális az esélye annak, hogy betörnek önhöz, főleg hogy nyom nélkül. - Orion 8 vita 2009. november 29., 00:59 (CET)[válasz]

Általános eljárás a biztosítóknál, hogy szerződéskötéskor a kockázatviselés helyén felmérik, hogy van-e mechanikai védelem, vagy elektronikai védelem, ennek megfelelően állapítják meg a biztosítási díjat, és a talált állapotot rögzítik a szerződésben. El kell olvasni a szerződést, (az apró betűs részeket, és a hivatkozott törvényi helyeket is) de biztosat csak a konkrét biztosító kárszakértője, vagy ügyfélszolgálata adhat. Esetleges betörés esetén pedig a zárszerkezetet nem a biztosító fogja megvizsgálni, hanem a rendőrség által lefolytatott helyszíni szemle alkalmával bűnjelként lefoglalják, és állapotáról ők készítenek jegyzőkönyvet. Ha idegen tárggyal nyitották, annak majdnem biztos, hogy lesz nyoma. Stewe Feedback 2009. november 29., 18:48 (CET)[válasz]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Wikipédia:Tudakozó/Archívum/2009-11-28&oldid=9885429”