Weimari háromszög

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Weimari háromszög
A „weimari háromszög” politikai térképe
A „weimari háromszög” politikai térképe
Alapítva1991. augusztus 28.
A Wikimédia Commons tartalmaz Weimari háromszög témájú médiaállományokat.

A weimari háromszög vagy weimari együttműködés Németország, Franciaország és Lengyelország vezetőinek 1991 óta létező konzultációs fóruma, melyet az államok vezetőinek esetenkénti csúcstalálkozói, illetve éves külügyminiszteri és egyéb alacsony szintű találkozói valósítanak meg.

A három ország nem sokkal a hidegháború lezárulta után alapította meg a csoportosulást, azzal a céllal, hogy elősegítsék az európai értékeken alapuló jószomszédi együttműködést.[1]

Az Európai Unió 2004-es bővítése után a weimari együttműködés fokozatosan egyenlő partnerek európai szintű politikai tárgyalási fórumává alakult át. Hatásos lobbieszköz volt a lengyel euroatlanti integrációhoz (NATO-, majd EU-tagság) és informális egyeztetési keretet biztosított Lengyelország számára. Bár főbb politikai céljait – az átmenet és a bővítés stabilizálását, a Franciaország és Németország kelet-közép-európai érdekeinek harmonizálását, Lengyelország euroatlanti integrációjának segítését – betöltötte, politikai, stratégiai és polgári dimenzióiban elmaradt a várakozásoktól, és sokan megkérdőjelezik további létjogosultságát.[2]

Története[szerkesztés]

A Weimari Harccsoport jelképe

A hidegháború befejeztével több elgondolás született Európa stabilitásával, jövőbeni működési formájával kapcsolatban. Ezek egyike volt a francia–német kiegyezést háromoldalúra bővítendő, Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter kezdeményezésére 1991. augusztus 28-án elindított „weimari háromszög” koncepció.[2] A három ország külügyminisztereinek (a francia Roland Dumas-nak, a német Hans-Dietrich Genschernek és a lengyel Krzysztof Skubiszewskinek) első találkozójára szimbolikus okból a volt Kelet-Németország városában került sor.[3] A weimari nyilatkozat Európa-víziója az EBEÉ 1990-es Párizsi Chartáját is alapul véve a stabilitás, biztonság és jólét megőrzésében központi szerepet szánt a meglévő európai struktúrák (elsősorban az EK és az Európa Tanács) mellett a „transzatlanti dimenziónak” (USA, NATO) is. A német–francia duó trióvá avanzsálása előrevetítette az európai integráció majdani kibővítését is.[2]

A weimari együttműködés 1992-es ülésén Lengyelország elérte, hogy a NATO európai ágában, a Nyugat-európai Unióban különleges társult státust kaphasson.[3]

2011. július 5-én a három ország Brüsszelben megegyezett az 1700 katonából álló Weimar Harccsoport létrehozásáról, mely 2013-tól vethető be válságövezetekben.[4]

Röviddel a 2014. március 16-án a Krím függetlenségéről szóló népszavazás után a weimari háromszög parlamentjei külügyi bizottságainak vezetői – a francia Elisabeth Guigou, a német Norbert Röttgen és a lengyel Grzegorz Schetyna – Kijevbe látogattak, hogy kifejezzék Ukrajna területi egységével és európai integrációjával kapcsolatos szilárd támogatásukat.[5] Ez volt az első alkalom, hogy a weimari háromszög országainak képviselőt közösen utazzanak el egy harmadik országba.[6]

2016 áprilisában Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszter a Gazeta Wyborcza napilapnak azt nyilatkozta, hogy a weimari együttműködés elveszítette jelentőségét országa számára.[7]

Találkozók[szerkesztés]

Külügyminiszteri csúcstalálkozók[szerkesztés]

A weimari háromszög 20. évfordulóján pódiumbeszélgetés Hans-Dietrich Genscher (Németország), Tadeusz Mazowiecki (Lengyelország), Klaus-Heinrich Standke (moderátor) és Roland Dumas (Franciaország) között Weimarban, 2011. augusztus 29-én
  1. 1991. augusztus 28–29., Weimar, Németország[8]
  2. 1992. április 23–24., Bergerac, Franciaország
  3. 1993. november 11–12., Varsó, Lengyelország
  4. 1994. szeptember 14–15., Bamberg, Németország
  5. 1995. október 26., Párizs, Franciaország
  6. 1996. december 19., Varsó, Lengyelország
  7. 1997. november 19., Frankfurt (Oder), Németország
  8. 1999. január 6., Párizs, Franciaország
  9. 1999. augusztus 30., Weimar, Németország
  10. 2000. június 7., Krakkó, Lengyelország
  11. 2002. január 16., Párizs, Franciaország
  12. 2004. május 15., Berlin, Németország
  13. 2005. június 27., Nancy, Franciaország
  14. 2005, Varsó, Lengyelország
  15. 2008. június, Párizs, Franciaország
  16. 2009. június, Weimar, Németország
  17. 2010. április 26–27., Bonn, Németország
  18. 2011. május 20., Bydgoszcz, Lengyelország
  19. 2012. február 29., Berlin, Németország
  20. 2012. június 23., Varsó, Lengyelország
  21. 2014. március 31. – április 1., Berlin és Weimar, Németország[9]
  22. 2015. április 3., Wrocław, Lengyelország[10]
  23. 2016. augusztus 28–29., Weimar és Berlin, Németország[11]

Államfői csúcstalálkozók[szerkesztés]

  1. 1993. szeptember 21., Gdańsk, Lengyelország
  2. 1998. február 21., Poznań, Lengyelország
  3. 1999. május 7., Nancy, Franciaország
  4. 2001. február 27., Hambach (bei Diez), Németország
  5. 2003. május 9., Wrocław, Lengyelország. Néhány nappal a Lengyelország európai uniós csatlakozásáról szóló népszavazás előtt.
  6. 2005. május 19., Nancy, Franciaország
  7. 2006. december 5., Mettlach, Németország
  8. 2011. február 7., Varsó, Lengyelország

A 2006. július 3-i csúcsot elhalasztották a lengyel elnök, Lech Kaczyński rosszullétére hivatkozva, miután a német die tageszeitung karikatúrát jelentetett meg a lengyel elnökről („lengyel újkrumplinak” titulálva).[12]

Védelmi miniszterek csúcstalálkozói[szerkesztés]

  1. 2006. július 25., Wieliczka, Lengyelország
  2. 2007. december 18., Berlin, Németország
  3. 2015. március 30., Berlin, Németország[13]

Az európai ügyekért felelős miniszterek csúcstalálkozói[szerkesztés]

  1. 2015. szeptember 30., Párizs, Franciaország

Az európai ügyekkel foglalkozó bizottságok közös ülései[szerkesztés]

  1. 2012, Párizs, Franciaország
  2. 2013, Gdańsk, Lengyelország
  3. 2014. november 14., Berlin, Németország

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ http://hu.euronews.com/2016/08/29/ujraelesztik-a-weimari-haromszoget
  2. ↑ a b c Tóth Erika: A „weimari háromszög” szerepe – a német–francia–lengyel együttműködés kilátásai (Külügyi Szemle, 2010, tél)
  3. ↑ a b Sarah Helm (May 23, 1996), 'Weimar Triangle' takes shape for power The Independent.
  4. ↑ AFP, Germany, France and Poland form EU battlegroup EUbusiness. Retrieved 5 July 2011.
  5. ↑ Weimar Triangle countries support the territorial integrity and European integration of Ukraine Ministry of Foreign Affairs of Ukraine, press release of April 11, 2014.
  6. ↑ Parlamentarier des Weimarer Dreiecks: Röttgen, Guigou und Schetyna in Kiew Archiválva 2016. augusztus 17-i dátummal a Wayback Machine-ben Bundestag, press release of April 8, 2014.
  7. ↑ Matthias Szczerbaniewicz (April 6, 2016), "Weimarer Dreieck" beendet: Polens Abkehr vom alten Europa Archiválva 2016. szeptember 13-i dátummal a Wayback Machine-ben ZDF.
  8. ↑ France-Diplomatie - Ministry of Foreign Affairs and International Development. diplomatie.gouv.fr. [2014. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 5.)
  9. ↑ Timothy Jones (May 23, 1996), Germany, France, Poland call for new EU approach to eastern neighbors Deutsche Welle.
  10. ↑ Joint Communique of the Weimar Triangle Foreign Ministers Frank-Walter Steinmeier (Germany), Laurent Fabius (France), and Grzegorz Schetyna (Poland) in Wrocław, April 3, 2015 Federal Foreign Office of Germany, press release of April 3, 2015.
  11. ↑ Weimar Triangle – Meeting between Jean-Marc Ayrault and his German and Polish counterparts (Weimar and Berlin, August 28-29, 2016) Archiválva 2017. július 11-i dátummal a Wayback Machine-ben Ministry of Foreign Affairs and International Development, press release of 26 August 2016.
  12. ↑ [1]
  13. ↑ MoD Siemoniak: EU needs new security strategy Archiválva 2017. június 7-i dátummal a Wayback Machine-ben Polskie Radio, March 31, 2015.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Weimari_háromszög&oldid=25659180”