Vlagyimir Kirillovics Romanov orosz nagyherceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vlagyimir Kirillovics nagyherceg
Vlagyimir Kirillovics
Vlagyimir Kirillovics
Született 1917. augusztus 30.
Porvoo; Finn Nagyhercegség, Orosz Birodalom
Elhunyt 1992. április 21. (74 évesen)
Miami; Amerikai Egyesült Államok
Házastársa Bagrationi–Muhrani Leonida orosz nagyhercegné
Gyermekei Maria Vladimirovna, Grand Duchess of Russia
Szülei Viktorija Fjodorovna Romanova orosz nagyhercegné
Kirill Vlagyimirovics Romanov orosz nagyherceg
Foglalkozása műgyűjtő
Iskolái Londoni Egyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Kirillovics nagyherceg témájú médiaállományokat.

Vlagyimir Kirillovics orosz nagyherceg (oroszul: Великий Князь Влад́имир Кир́иллович Ром́анов; Porvoo, 1917. augusztus 17./30.Miami, 1992. április 21.) orosz herceg és nagyherceg, 19381992 között Oroszország címzetes cárja.

Élete[szerkesztés]

Származása és ifjúkora[szerkesztés]

Russian coa 1830.png

Vlagyimir Kirillovics herceg 1917. augusztusában jött világra finn földön Kirill Vlagyimirovics nagyherceg és Viktória Melitta edinburgh-i és szász–coburg–gothai hercegnő harmadik, utolsó gyermekeként, egyben egyetlen fiaként. Édesapja az orosz trónöröklési sorrend harmadik tagjának mondhatta magát Alekszej Nyikolajevics trónörökös nagyherceg és Mihail Alekszandrovics nagyherceg mögött; ennek ellenére Vlagyimir Kirillovics és nővérei csak hercegi rangot viseltek, mivel apai nagyapjuk nem volt cár.

Mielőtt Vlagyimir herceg megszületett volna, II. Miklós orosz cár lemondott a trónról mind maga, mind fia nevében. A cári rendszert megdöntötték, a hatalom az Ideiglenes Kormány kezébe került, azonban a bolsevikok egyre fenyegetőbben léptek fel az új vezetőség ellen. A cári család tagjait származásuknál fogva veszélyesnek ítélték meg, ezért letartóztatták őket. Kirill Vlagyimiroviccsal és családjával kivételt tettek, feltehetően az okból, hogy Viktória Melitta hercegnő eredetileg támogatta a polgári forradalmat. Az Ideiglenes Kormány így szemet hunyt a família Finnországba történő menekülése fölött.

A család nyomorban élt, végül Viktória Melitta hercegnő brit rokonsága segítségével hagyták el az országot. Németországba mentek a hercegnő rokonaihoz, később a legtöbb orosz emigránshoz hasonlóan Franciaországba költöztek, azonban míg a száműzöttek inkább Párizsban telepedtek le, addig Kirill Vlagyimirovics egy Saint-Briac nevű kisvárost választott állandó otthonuknak. 1924-ben a nagyherceg a cári család fejének és „minden oroszok cárjának” nyilvánította magát; gyermekei ennek megfelelően a nagyhercegi címre emelkedtek. Vlagyimir Kirillovics ilyenformán Kirill nagyherceg egyetlen fiaként a cárevicsi titulust viselte; édesanyja is ebben a szellemben nevelte. A nagyhercegné nem adta fiát a közoktatásba, a hajdani cári rendszerben megszokott módon magántanárokat fogadott a gyermek mellé.

Az 1930-as évek elején a nagyherceg Londonba költözött a célból, hogy elvégezze a Londoni Egyetem közgazdaságtani szakát; mindeközben egy autógyárban dolgozott, hogy „lássa, milyen egy átlagos munkásember élete”.[1] Mikor édesapja 1938. október 12-én elhunyt, Vlagyimir Kirillovics lépett a helyére orosz trónigénylőként, a cári család fejeként és címzetes orosz cárként; habár ez utóbbi címét csak ritkán használta, helyette inkább a nagyhercegi rangot részesítette előnyben.[2] Visszatért Bretagne-ba, ahol kisebb birtokot vásárolt.

A második világháború[szerkesztés]

Kirill Vlagyimirovics, Kira Kirillovna, Vlagyimir Kirillovics és Viktorija Fjodorovna francia házuk előtt

A második világháború kitörése után Vlagyimir Kirillovics továbbra is Saint-Briac városában élt. A náci hatalom – amivel édesanyja németországi tartózkodásuk alatt szimpatizálni kezdett bolsevik-ellenességük miatt – 1942-ben kereste meg a nagyherceget azzal, hogy támogassa a náci kormányt a Szovjetunió ellenes hadjáratában és vegye rá erre az orosz emigránsok közösségét is.[1] Mikor Vlagyimir Kirillovics nem volt hajlandó együttműködni a nácikkal, azok a Compiègne melletti koncentrációs táborba zárták. 1944-ben a náci vezetés attól való félelmében, hogy a tábort hamarosan felszabadítják a Szövetséges erők, a nagyherceget előbb Párizsba, majd Vittelbe szállították.[3] Vittelt később szintén veszélyesnek ítélték, ezért Vlagyimir Kirillovicsnak német földre kellett költöznie – idősebb nővére, Marija Kirillovna férje, Károly leiningeni herceg felajánlotta számára amorbachi birtokát otthonként. A nagyherceg a testvérénél maradt még a németek bukása után is, noha a közeledő szovjet csapatok minden elfogott nemesi származású személyt szibériai munkatáborba zártak. Károly leiningeni herceg is a szovjetek fogságába került, és rövid időn belül éhen halt egy fogolytáborban.

A vészesen közelgő szovjetek elől a nagyherceg végül osztrák földre menekült, közel a liechtensteini határhoz. Megkísérelte elhagyni a szovjetek által megszállt területeket, ellenben sem a liechtensteini, sem a svájci kormány nem kockáztatta meg számára a vízum kiállítását. Kénytelen volt az amerikai kézen lévő osztrák területen maradni; mígnem anyai nagynénje, Beatrix spanyol infánsné segítségével egy spanyol útlevéllel Spanyolországba menekült. Madridban telepedett le, ugyanakkor rendszeres látogatásokat tett franciaországi birtokaira és a francia fővárosba.

Házassága és gyermeke[szerkesztés]

Vlagyimir Kirillovics nagyherceg Párizsban ismerkedett meg majdani feleségével, a grúz származású Leonyida Georgijevna hercegnővel. A nagyherceg Madridban újból találkozott a hercegnővel, akivel ezúttal egymásba szerettek. Bagrationi–Muhrani Leonida orosz nagyhercegné Georgij Alekszandrovics Bagratyion muhrani herceg és Jelena Szigizmundovna Novina-Zlotnyicka grúz nemes leányaként született. 1934-ben Leonyida hercegnő nőül ment a brit felmenőkkel rendelkező Sumner Moore Kirbyhez, akitől egy leánya született. A házasság 1937-ben végződött; Leonyida Georgijevna ezután spanyol földre költözött.

1948. augusztus 13-án a svájci Lausanne városában Vlagyimir Kirillovics nagyherceg feleségül vette Leonyida Georgijevna hercegnőt. Boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatukból egyetlen gyermek született:

A cári család Pál orosz cár által lefektetett Családi Szabályzata szerint a családtagok csak akkor tarthatják fent trónigényüket, amennyiben uralkodóházból származó személlyel kötnek házasságot. A nem királyi, csupán nemesi házastárstól született gyermek a törvény értelmében elveszítette jogát az orosz trónra; éppen ezért tekintette a cári család minden tagja lényegi kérdésnek Vlagyimir Kirillovics és Leonyida Georgijevna frigyét. A Bagrationi-ház a kora középkortól fogva adta Grúzia királyait, ámbár a ház fiatalabbik ága, az eredetileg Muhrani hercegségét uraló Muhrani-vonal 1505-ben lekerült a grúz királyi trónról. Mikor az Orosz Birodalom elfoglalta az országot, a királyi család egyike lett az orosz főnemesség famíliáinak. Helyzetük mindazonáltal nem volt egyértelműen tisztázott, amit az is bizonyít, hogy amikor Tatyjana Konsztantyinovna orosz hercegnő még a cári időkben feleségül ment Konsztantyin Alekszandrovics Bagratyion-Muhranszkij herceghez, a házasságot csak több törvénymódosítás árán fogadták el minden szempontból megfelelőnek.

1969-ben a cári családot képező négy ágból háromnak a vezetője – Roman Petrovics herceg, Andrej Alekszandrovics herceg és Vszevolod Ivanovics herceg – levelet írt Vlagyimir nagyhercegnek, melyben kifejtették, hogy nem tartják rangban egyenlőnek a házasságát Leonyida hercegnővel. Véleményüket az alapozta meg, hogy a Bagrationi-ház egyrészt nem uralkodott, másrészt Tatyjana Konsztantyinovna is lemondott trónigényéről, mikor nőül ment Konsztantyin Alekszandrovics herceghez. Ez a lépés azt jelentette, hogy a család tagjai nem ismerték el törvényes örökösnek Marija Vlagyimirovna nagyhercegnőt.

Halála; az utódlás kérdése[szerkesztés]

Vlagyimir Kirillovics nagyherceg élete hátralevő részét a Szovjetunió elleni harcnak szentelte. 1991. novemberében a nagyherceg és családja meghívást kapott Anatolij Alekszandrovics Szobcsak szentpétervári polgármestertől a hajdani orosz birodalmi fővárosba. Vlagyimir Kirillovics életében először járt orosz földön; a Téli Palota előtt nagy tömeg gyűlt össze üdvözlésére. „A lehetőség, hogy láthattam a hazámat a másvilág előtt”[1] mélyen megindította a nagyherceget.

1992. április 21-én Miamiban a nagyherceg egy üzleti találkozón vett részt, melynek során váratlanul meghalt szívinfarktus következtében. Testét hazaszállították Oroszországba a célból, hogy a cári család hagyományos temetkezési helyén, a Péter-Pál-székesegyházban helyezzék örök nyugalomra. A díszes temetési szertartást a Szent Izsák székesegyházban tartották, a márványkoporsót később szállították át a Péter-Pál-székesegyházba. A búcsúztató beszédet maga II. Alekszij moszkvai pátriárka mondta: „Vlagyimir Kirillovics nagyherceg egész külföldön töltött életét, minden érzelmét és erőfeszítését egy országnak szentelte, melyre sajátjaként tekintett.”[4] A cári rendszer megdöntése után Vlagyimir Kirillovics volt az első Romanov, akit a Péter-Pál-székesegyházban temettek el.

Örökébe Oroszország címzetes uralkodójaként és a cári család fejeként egyetlen gyermeke, Marija Vlagyimirovna lépett. A cári família azon tagjai, akik morganatikusnak tekintették Vlagyimir Kirillovics és Leonyida Georgijevna házasságát, Nyikolaj Romanovics herceg, mint a Vlagyimir Kirillovics halála utáni rangidős Romanov trónigényét fogadják el. A legtöbb uralkodócsalád Marija Vlagyimirovna igényeit ismeri el.[5]

Források és jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c The New York Times. Hozzáférés: 2009. május 10.
  2. Niederhauser–Szvák; 335. oldal
  3. Boulay; 44. oldal
  4. „His whole life outside, all his feelings and efforts, Grand Duke Vladimir Kirillovich dedicated to a country he considered his own.” The New York Times: With Old-World Pageantry, Russians Bury a Romanov. Hozzáférés: 2009. május 10.
  5. The Russian Succession. Hozzáférés ideje: 2009. május 10.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Kirillovics Romanov orosz nagyherceg témájú médiaállományokat.