Visky Árpád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Visky Árpád
Visky Árpád Molnár Gizellával A Nagypapa látni akar benneteket című előadásban
Visky Árpád Molnár Gizellával A Nagypapa látni akar benneteket című előadásban
Életrajzi adatok
Született 1940. július 7.
Székelyvécke
Elhunyt 1986. január 12. (45 évesen)
Sepsiszentgyörgy

Visky Árpád (Székelyvécke, 1940. július 7.Sepsiszentgyörgy, 1986. január 12.) romániai magyar színművész.

Életútja[szerkesztés]

1983-ig[szerkesztés]

Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, már gyermekként is erős volt az igazságérzete, a Marosvásárhelyről kiküldött tanfelügyelővel is képes volt szembeszállni, mert úgy érezte, igazságtalan volt vele. (Édesanyja visszaemlékezése.) 1963-ban fejezte be tanulmányait a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán. Már a főiskolán feltűnt ígéretes tehetsége, mesterével, Kovács Györggyel felváltva alakította Tartuffe főszerepét Molière azonos című vígjátékában.

Pályakezdő színészként két évre Sepsiszentgyörgyre került, majd tíz éven keresztül, 1965 és 1975 között a marosvásárhelyi színház tagja volt. Innen ismét Háromszék fővárosába tért vissza. Karakteres színész volt, aki szerény és pontos eszközökkel dolgozott, a drámai feszültség fenntartására és a lírai atmoszféra megteremtése egyaránt sajátja volt. Számos irodalmi esten is szerepelt Ady Endre, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós és József Attila verseivel.

Utoljára Az öngyilkos, avagy a véres hurka bosszúja című Erdman-darabban lépett föl. Néhány nap múlva, egy színházi kocsmai összeszólalkozás következtében két civil ruhás szekus provokálta, államellenes izgatás vádjával 1983-ban letartóztatták. Zárt tárgyaláson a bukaresti katonai törvényszék "Románia, a román nép és a szocialista rendszer rágalmazása vádjával" 1983. július 11-én öt évre ítélte.[1] Családja sokáig azt sem tudta, mi van vele, hol keressék őt.

1983 után[szerkesztés]

A nemzetközi tiltakozások hatására 1984. szeptember 7-én amnesztiával szabadlábra helyezték, de színészként nem dolgozhatott tovább. Valóságos idegroncsot csináltak belőle, emlékezett vissza Király Károly. Megtört ember lett, aki a színpad hiányában már soha többé nem talált önmagára.

Egy ideig Sepsiszentgyörgyön dolgozott, majd a zárt városnak számító Marosvásárhelyen, a konzervgyárban talált menedéket, ahol minden tiltás ellenére Király Károly alkalmazta. Visszatért Szentgyörgyre, kisipari szövetkezetben kapott munkát, ahol játékokat készített. Nagy László Mihály újságíró, a Megyei Tükör egykori munkatársa volt azon emberek egyike, aki 1986. január 12-én még életben látta Viskyt. „Reggel 9 órakor egy kézilabdameccsre igyekeztem, amikor összefutottunk. Kérdeztem: hová mész? Arra ki, jött a tömör válasz, és az erdő felé mutatott.” Visky Árpádot felakasztva találták az őrkői erdőben. 1986. január 15-én több százan mentek el a temetésére. Segítő- és egyben bajtársa, az akkor vállalatigazgató Király Károly megfújatta a konzervgyár dudáját.

Sokan ma sem hiszik, hogy önkezével vetett volna véget életének. Nagy László Mihály szerint nem annak az embernek a képét mutatta, aki öngyilkosságra készül. Egy másik újságíró, Kész Csaba Levente Vér és kötél című novellájában egy bizonyos P. I. nevű hírhedt besúgót jelöl meg Visky gyilkosaként. A máig tisztázatlan körülmények arra utalhatnak, hogy a Securitate gyilkoltatta meg vagy kergette öngyilkosságba.

Főbb szerepeiből[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

Visky Árpád idős szülei fiuk halála után azon fáradoztak, hogy az ő halálának huszadik évfordulójáig róla elnevezett alapítványt jegyeztessenek be. Szülőfaluja polgármestere, Szőcs Lajos kezdeményezte, hogy a kultúrotthon Visky Árpád nevét vegye fel. A Visky Árpád Kultúrotthon falát Hunyadi László szobrászművésznek a színészről készített domborműve díszíti. 2010-ben a színművész 70. születésnapját ünnepelhette volna, ha halálba nem kergeti a diktatúra, ez alkalomból sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor művészeti középiskolában termet neveztek el róla.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vincze Gábor i.m.

Források[szerkesztés]