Venyera–15
| Venyera–15 | |
| Ország | Szovjetunió |
| Küldetés típusa |
|
| Küldetés | |
| Indítás dátuma | 1983. június 2. |
| Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér |
| Hordozórakéta | Proton-K |
| Megérkezés | 1983. október 10. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Venyera–15 témájú médiaállományokat. | |
A Venyera–15 (cirill betűkkel: Венера–15) szovjet űrszonda, amelyet a Venyera-programban indítottak a Vénusz északi féltekéjének részletes radartérképezésére. Az űrszondát az NPO Lavocskin vállalat fejlesztette ki és építette.
Küldetés
1983. június 2-án indították a Vénusz felé, 1983. október 10-én kezdte meg keringését a Vénusz körül. Hozzávetőleg 4 fok eltéréssel szinkron pályán mozgott a Venyera–16-tal. A szonda majdnem sarki pályája 24 órás elliptikus pálya, perigeuma 1000 kilométer, apogeuma 65 000 kilométer volt.
A Vénusz radartérképezési technikáját elsőként a Venyera–15 és a Venyera–16 űrszondák használták 1983-ban. A képeken néhány aktív vulkán helyzetét is sikerült meghatározni. A teljes felszínnek mintegy negyedét sikerült feltérképezni, főleg az északi sark környékén. Nyolc hónapig működött.
Jellemzői
Az űrszonda 5 méter hosszú és 60 centiméter átmérővel rendelkezett, rajta egy 1,4 méter átmérőjű parabolaantenna a radarrendszerrel. A szonda össztömege 4000 kilogramm volt. Tartályokban hajtóanyag és rakétafúvókák voltak elhelyezve a szükséges manőverek végrehajtására. Ott kapott helyet a számítógép, a képrögzítő és további berendezések. A tartályon kívül egy 2 négyzetméteres napelem, valamint egy 2,6 méteres parabolaantenna volt felszerelve.