Venyera–12

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Venyera–12
Venus-real color.jpg
Ország Szovjetunió
Küldetés típusa leszállás
Küldetés
Célégitest Vénusz
Indítás dátuma 1978. szeptember 12.
Hordozórakéta Proton-K


A Venyera–12 (oroszul: Венера–12) egy szovjet űrszonda, amelyet a Venyera-programban indítottak.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1978. szeptember 12-én a Bajkonuri űrrepülőtérről, Proton hordozórakéta segítségével, három nappal később indították a Vénusz további kutatására, mint a Venyera–11-et. A Vénusz közelében kettévált, a szállító/keringő egység mesterséges holddá vált, segítve az adattovábbítást, műszereinek segítségével a Vénusz környezetének vizsgálatát. A leszálló egység megkezdte tudományos munkáját.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Méretét, szerkezetét és feladatát tekintve megegyezik a Venyera–11-gyel. Külső felépítése, műszerezettsége azonos a Venyera–10-zel. Tömege a kedvezőbb indítási ablak miatt 800 kilogrammal kevesebb, 4200 kilogramm. Műszerezettségét az elődökhöz képest továbbfejlesztették, hangérzékelőkkel látták el, hogy a feltételezett villámlásokat kísérő hangjelenségeket rögzíteni tudják. A kísérlet jól sikerült, az űrszonda valóban észlelt elektromos kisüléseket a légkörben. A leszálló egység hétféle műszert szállított. Simán elérte a felszínt, két órán át közvetítette méréseinek adatait.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]