Venyera–1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Venyera–1
A Venyera–1 makettje
A Venyera–1 makettje

Ország  Szovjetunió
Küldetés típusa közelrepülés
NSSDC ID 1961-003A
Küldetés
Célégitest Vénusz
Indítás dátuma 1961. február 12.
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás
Hordozórakéta Molnyija hordozórakéta
Megérkezés 1961. május 19.
Az űrszonda
Tömeg 643,5 kg
Energiaellátás 2 darab napelem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Venyera–1 témájú médiaállományokat.

A Venyera–1[1] a szovjet Venyera-program első űrszondája volt, melyet az NPO Lavocskin fejlesztett ki és épített.

Jellemzői[szerkesztés]

A 650 kg tömegű szondát, amely szerkezetileg megegyezett a Szputnyik–7-tel 1961. február 12-én egy L végfokozattal ellátott Molnyija hordozórakétával indították Bajkonurból a Vénusz felé. Először föld körüli pályára állították, melynek a földközeli pontja 229 km, a földtávoli pontja 282 km volt.[2] Innen indították a Vénusz felé az L blokk főhajtóművének újraindításával. Egy héttel az indítás után, 2 millió km távolságban a kapcsolat megszakadt. Mivel a szonda KDU–414 típusú pályakorrekciós hajtóművének beindítására a kapcsolat megszakadása miatt nem volt mód, a pályaszámítások szerint az űreszköz mintegy 100 000 km-rel haladt el a Vénusz mellett, majd Nap körüli pályára állt.

A fedélzeten elhelyezett műszerek[szerkesztés]

Azonosítók[szerkesztés]

  • USAF Sat Cat: 80
  • COSPAR: 1961-Gamma-1

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Elődje:
Szputnyik–7

Venyera–1
1961

Utódja:
Venyera–2

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A szonda eredeti azonosítója Szputnyik-8 volt.
  2. http://www.astronautix.com/details/venra164.htm