Venyera–11

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Venyera–11
Ország Szovjetunió
Küldetés típusa leszállás
Küldetés
Célégitest Vénusz
Indítás dátuma 1978. szeptember 9.
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér
Hordozórakéta Proton hordozórakéta
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Venyera–11 témájú médiaállományokat.

A Venyera–11 (cirill betűkkel: Венера–11) szovjet űrszonda, amelyet a Venyera-programban indítottak. Az NPO Lavocskin vállalat tervezte és építette.

Küldetés[szerkesztés]

1978. szeptember 9-én a bajkonuri űrrepülőtér egy Proton hordozórakéta segítségével, három nappal előbb indították a Vénusz további kutatására, mint a Venyera–12-t. A Vénusz közelében kettévált, a szállító/keringő egység mesterséges holddá vált, segítve az adattovábbítást, műszereinek segítségével a Vénusz környezetének vizsgálatát. A leszálló egység megkezdte tudományos munkáját.

Jellemzői[szerkesztés]

Méretét, szerkezetét és feladatát tekintve megegyezik a Venyera–12-vel. Külső felépítése, műszerezettsége azonos a Venyera–9-el. Tömege a kedvezőbb indítási ablak miatt 800 kilogrammal kevesebb, 4200 kilogramm. Műszerezettségét az elődökhöz képest továbbfejlesztették. A gamma-detektort szovjet–francia együttműködésben készítették. A leszálló egység hétféle műszert szállított. Simán elérte a felszínt, másfél órán át közvetítette méréseinek adatait.

Források[szerkesztés]