Venyera–3

Venyera–3
Űrügynökség	RKK Enyergija
Gyártó	NPO Lavocskin
Küldetés típusa	3MV
Indítás dátuma	1965. november 16.
Hordozórakéta	Molnyija hordozórakéta
A Wikimédia Commons tartalmaz Venyera–3 témájú médiaállományokat.

A Venyera–3 a szovjet Venyera-program harmadik űrszondája, egyidejűleg repült a Venyera–2-vel. 1965. november 16-án indult el a Vénusz felé. Az első mesterséges égitest, amely elérte a Vénuszt.

Küldetés

Kutatási célja, hogy megérkezzen a Vénusz légkörébe, majd leereszkedjen a felszínre. 1965. december 26-án pályamódosítást hajtottak végre. 1966. március 1-jén a tervezett leszállási helytől mintegy 450 kilométer távolságban lépett be a Vénusz légkörébe. Leszállás közben nem lehetett összeköttetést teremteni vele, a becsapódás után, valamint a megnövekedett hőmérséklet okozta üzemzavar miatt némák maradtak az adóberendezések. A Venyera–3 így az első űreszköz, amely elérte egy másik bolygó felszínét.

Jellemzői

Közel egy tonna tudományos felszerelést vitt magával. Hossza 3,3 méter, maximális átmérője 1,1 méter. Műszerezettsége megegyezett a Venyera–2 szondáéval. Az akkumulátorok energiaellátását napelemtáblák biztosították. Speciális rekesze egy 90 centiméter átmérőjű, gömb alakú tartály, a leszállóegység, melynek felületét speciális bevonattal – hővédő pajzzsal – látták el, a fékeződés során fellépő hőterhelés ellen. A leszállási fékezésre ejtőernyőrendszer szolgált. A leszállási egységet alapos sterilizálásnak vetették alá.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
• Dr. Bitó János – Sinka József – Utak a kozmoszba – 1970. Budapest, Kossuth Könyvkiadó