Velpatazvir
| |||
| Velpatazvir | |||
| IUPAC-név | |||
| Metil {(2S)-1-[(2S,5S)-2-(9-{2-[(2S,4S)-1-{(2R)-2-[(metoxikarbonil)amino]-2-fenilacetil}-4-(metoximetil)-2-pirrolidinil]-1H-imidazol-4-il}-1,11-dihidroizokromeno[4',3':6,7]nafto[1,2-d]imidazol-2-il)-5-metil-1-pirrolidinil]-3-metil-1-oxo-2-butanil}karbamát | |||
| Kémiai azonosítók | |||
| CAS-szám | 1377049-84-7 | ||
| PubChem | 67683363 | ||
| ChemSpider | 34501056 | ||
| DrugBank | DB11613 | ||
| KEGG | D10806 | ||
| ChEBI | 133009 | ||
| ATC kód | J05AP55, (kombináció szofoszbuvirral) J05AP56 (kombináció szofoszbuvirral és voxilaprevirrel) | ||
| |||
| InChIKey | FHCUMDQMBHQXKK-CDIODLITSA-N | ||
| UNII | KCU0C7RS7Z | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C49H54N8O8 | ||
| Moláris tömeg | 883,00 g/mol | ||
| Farmakokinetikai adatok | |||
| Metabolizmus | Máj (CYP2B6, 2C8, 3A4) | ||
| Biológiai felezési idő |
15 óra | ||
| Fehérjekötés | >99.5% | ||
| Kiválasztás | Széklet (94%), vizelet (0.4%)[1] | ||
| Terápiás előírások | |||
| Jogi státusz | Csak vényre | ||
| Alkalmazás | Szájon át (tabletta) | ||
A velpatazvir egy NS5A-gátló (a Gilead cégtől), amelyet a szofoszbuvirrel együtt alkalmaznak a hepatitis C fertőzés mind a hat fő genotípusának a kezelésében.[2]
A hepatitis C vírus (HCV) egy kicsi, burkolt, egyszálú RNS-vírus, amely a Flaviviridae családba tartozik.[3] A vírus akut és gyakran krónikus hepatitist okoz. A nukleotid-szekvencia eltérései alapján legalább hat genotípust és több altípust különböztetünk meg. Szövettani szempontból a krónikus HCV-fertőzést viszonylag enyhe májgyulladás és gyenge fibrózis jellemzi, de a májelváltozásokat az epeutak károsodása, intraportális limfoid aggregátumok, steatosis vagy ezen szövődmények kombinációja kísérheti.[4]
Farmakológia[szerkesztés]
Hatásmechanizmus[szerkesztés]
Az anyag blokkolja az NS5A fehérjét, amely a hepatitis C vírus replikációjához és összeépüléséhez szükséges.[5] Az NS5A egy cinket megkötni képes és prolinban gazdag hidrofil foszfoprotein, amely döntő szerepet játszik a vírus RNS replikációjában.[3]
Farmakokinetika[szerkesztés]
A velpatazvir a szofoszbuvirrel együtt három órával az orális bevétel után éri el a legmagasabb vérplazmaszintet. A plazmafehérjéhez való kötődés meghaladja a 99,5%-ot. Lassan metabolizálódik a CYP2B6, CYP2C8 és CYP3A4 májenzimek által. A vérben keringő anyag több mint 98%-a az maga a velpatazvir, bár mono-hidroxilezett és demetilezett metabolitokat is azonosítottak az emberi vérplazmában és a székletben.[5] 94%-a a széklettel ürül, és csak 0,4%-a a vizelettel. A biológiai felezési idő körülbelül 15 óra.
Kombináció más gyógyszerekkel[szerkesztés]
Számos olyan orális adagolási rendszer fejlesztettek ki, amelyekben különböző vegyületcsaládokból származó vírusellenes szereket kombináltak. Ezekkel a kombinációkkal akár 90%-os növekedés is elérhető a hatás erősségében és időtartamában, ezzel lecsökkentve a kezelés időtartamát 12 hétre vagy még kevesebbre.[6]
Különösen a szofoszbuvirnak, egy nem strukturális (NS)5B polimeráz gátlónak és a velpatazvirnak, egy NS5A gátlónak a kombinációja bizonyult ígéretesnek a HCV 2-es és 3-as genotípusa ellen 18 évesnél idősebb betegek esetében.[6]
Mellékhatások[szerkesztés]
A vizsgálatok során a mellékhatások a placebóval kezelt emberekhez hasonló gyakorisággal fordultak elő.[5]
Interakciók[szerkesztés]
A velpatazvir a P-glikoprotein (Pgp), az ABCG2, az OATP1B1 és az OATP1B3 transzporter fehérjék inhibítora és szubsztrátja is egyben. Részben a CYP2B6, CYP2C8 és CYP3A4 májenzimek (fehérjék) által történik a lebontása. Így tehát azok az anyagok, amelyeket ezek a fehérjék szállítanak vagy inaktiválnak, vagy amelyek megváltoztatják ezen enzimek működését, interakcióba léphetnek a velpatazvirral. Ezt az interakciót a HIV kezelésben használt efavirenz / emtricitabin / tenofovir kombinációval kapcsolatban fedezték fel. Ez a kombináció körülbelül 50%-kal csökkentette a velpatazvir görbe alatti területét (AUC). A rifampicin, amely CYP3A4 és Pgp induktor hatású, körülbelül 80% -kal csökkenti a velpatazvir AUC értékét, ezzel lényegében hatástalanná téve azt. A digoxint a Pgp eliminálja; AUC-értéke a velpatazvirral és a szofoszbuvirrel kombinálva körülbelül 30%-kal nő (bár nem ismert, hogy a kettő közül melyik felelős ezért).[5]
A gyomorsavszintet csökkentő anyagok, például az antacidok, a H2-receptor-blokkolók és a protonpumpagátlók 20-40%-kal csökkentik a velpatazvir AUC-értékét.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Epclusa (sofosbuvir and velpatasvir) Orális tabletta, csak vényre Information. Gilead Sciences, Inc. Foster City, CA 94404. (Hozzáférés: 2016. augusztus 1.)
- ↑ FDA Approves Epclusa, Drugs.com
- ↑ a b PubChem: Velpatasvir (angol nyelven). pubchem.ncbi.nlm.nih.gov. (Hozzáférés: 2021. június 3.)
- ↑ Mihm, S, H (1997. március 1.). „Analysis of histopathological manifestations of chronic hepatitis C virus infection with respect to virus genotype” (angol nyelven). Hepatology 25 (3), 735–739. o. DOI:10.1002/hep.510250340. ISSN 0270-9139.
- ↑ a b c d e Austria-Codex (német nyelven). Vienna: Österreichischer Apothekerverlag (2016)
- ↑ a b Bonaventura, Aldo (2016. július 8.). „Sofosbuvir/velpatasvir: A promising combination”. World Journal of Hepatology 8 (19), 785–789. o. DOI:10.4254/wjh.v8.i19.785. ISSN 1948-5182. PMID 27429714.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Velpatasvir című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.