Vallónia főbb bányatelepei

Vallónia főbb bányatelepei
Világörökség
Bois du Cazier
Adatok
Ország	Belgium
Világörökség-azonosító	1344 1344rev
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	II, IV
Felvétel éve	2012
Elhelyezkedése
Vallónia főbb bányatelepei Pozíció Belgium térképén
é. sz. 50° 26′ 07″, k. h. 3° 50′ 18″50.43527778, 3.838333333
A Wikimédia Commons tartalmaz Vallónia főbb bányatelepei témájú médiaállományokat.

Vallónia főbb bányatelepei 2012 óta az UNESCO négy helyszínt magába foglaló kulturális világöröksége Belgiumban. A Hainaut és Liège tartományokban fekvő Grand-Hornu, Bois-du-Luc, Bois du Cazier, és Blegny-Mine telephelyek Európa legkorábbi és legnagyobb szénbányái közé tartoztak, egyben a 19. század eleje és a 20. század második fele közötti belga szénbányászat legjobban megőrzött területei. A négy helyszín számos műszaki és ipari emléket őriz mind a felszíni, mind a földalatti szénbányászatról, a bányákhoz kapcsolódó ipari építészetről, továbbá a munkáslakások és a bányavárostervezés kialakulásához kapcsolódó társadalmi és emberi értékekről. A vallon szénmedence bányái az ipari forradalom emblematikus elemei az európai kontinensen.

Leírás

Vallóniában egykor több száz szénbánya működött, legtöbbjük infrastruktúrája kisebb-nagyobb mértékben megsemmisült. A világörökségi emlékek közé az a négy telephely került 2012-ben, amelyek a legjobb állapotban fennmaradtak és ahol a bányaipar 19. és 20. század fejlődésének teljes folyamata végigkövethető: az európai ipari forradalom korai emlékeitől egészen az ipar és a város integrált együttesének utópisztikus építészetéig. Ez a négy vallon szénbánya az ipari forradalom technikai, társadalmi és városi innovációinak példaértékű bizonyítéka, amely hozzájárult ahhoz is, hogy Belgium a tömegiparból származó interkulturalizmus egyik legfontosabb helyszínévé vált.

Története

Belgium egyetlen jelentős természeti kincse az Ardennek hegyei alatt található szén és vasérc volt, amelynek bányászata az ipari forradalom idején robbanásszerű terjeszkedésnek indult. A 19. század elejére a bányaipar és a szénre támaszkodó nehézipar képezte Belgium gazdaságának alapját. A bányászat és ipari terjeszkedés nagy része egy 170 km hosszú, 3–15 km széles földsávban, az "ipari völgy"-ben (franciául: sillon industriel) folyt, ahol ma Vallónia legnagyobb városai találhatóak.

A 20. században a belga bányászati ágazat hanyatlásnak indult, mert a bányák könnyen kitermelhető részei ekkorra már kimerültek, és a munka egyre költségsebbé vált. Bár a második világháborút követő időszakban kb. 100 000 bányászt foglalkoztattak Belgiumban, 1982-ben az utolsó vallóniai szénbánya is bezárta kapuit. A legutolsó szénbánya a flandriai Limburg tartományban 1992-ig működött. A világörökségi bányatelepek az egykori sillon industriel részei voltak. Ma mindegyik múzeum, ipari műemlék.

Helyszínek

Név	Kép	Elhelyezkedés	Leírás
Grand-Hornu		Hornu, Hainaut (tartomány)	A szénbányászathoz kapcsolódó ipari épületegyüttes és a munkások számára épített lakóterület a várostervezés egyik első példája a 19. század első feléből. A világ egyik legrégebbi munkástelepülése.
Bois-du-Luc		Houdeng-Aimeries, Hainaut (tartomány)	Ez Európa egyik legrégebbi szénbányája, ahol már a 17. században megkezdődött a kitermelés és 1973-ban zárt be. A helyszín ökomúzeum, melyhez számos 1838 és 1919 között emelt épület tartozik.
Bois du Cazier		Marcinelle, Hainaut (tartomány)	Az 1822 és 1967 között működő szénbánya, leginkább egy 1956-os nagy bányakatasztrófa helyszíneként ismert, amelyben 262 bányász, többségében olasz migráns munkás vesztette életét.
Blegny-bánya		Blegny, Liège (tartomány)	Jelentős szénbánya Kelet-Belgiumban; 1980-ban ez volt az utolsó, amely bezárt a tartományban.

Lásd még

• Ipari régészet
• Ipari Örökségek Európai Útvonala