Vadlán-lik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vadlán-lik (Nagygörbő) szócikkből átirányítva)
Vadlán-lik
A barlang belseje
A barlang belseje
Hossz 24,3 m
Mélység 4,2 m
Magasság ? m
Függőleges kiterjedés 4,2 m
Tengerszint feletti magasság ? m
Ország Magyarország
Település Nagygörbő
Földrajzi táj Bakony
Típus atektonikus
Barlangkataszteri szám 4430-19
Elhelyezkedése
Vadlán-lik (Magyarország)
Vadlán-lik
Vadlán-lik
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 54′ 41″, k. h. 17° 10′ 28″Koordináták: é. sz. 46° 54′ 41″, k. h. 17° 10′ 28″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vadlán-lik témájú médiaállományokat.

A Vadlán-lik egy bazaltban kialakult, Nagygörbőn található barlang. A többi magyarországi bazaltbarlanghoz viszonyítva nagy méretű bazaltbarlangnak számít. A Magyarországon található négy Vadlán-lik közül az egyik. A másik három a Gyenesdiási Vadlány-lik, a Rezi Vadlán-lik és a Vállusi Vadlán-lik, amelyek szintén a Balaton környékén helyezkednek el. A Kovácsi-hegy jelenleg még meglévő 10 barlangja közül a leghosszabb, a legismertebb és a legjelentősebb. A napjainkban is létező 68 bakonyi bazaltbarlang és bazalttufabarlang egyike. A 8. leghosszabb bakonyi bazaltbarlang.

Földrajzi helyzete[szerkesztés]

Nagygörbőn, a Kovácsi-hegy Bazaltutcájában nyílik. Nagygörbőről dél felé indul a 2 kilométeres portalanított üzemi út egy kőbányához, mely érintkezési pont, parkírozó hely lehet a barlang felkeresése során. A bánya üzemi épületeitől jobbra, nyugat felé a meddőhányó aljánál elhaladva vezet az út a Bazaltutcába. A bányától mintegy 400 méterre a Bazaltutca két egymással párhuzamos nyílt repedésrendszerré válik. E két párhuzamos árkot elválasztó hosszanti sziklagerinc tetőrégiójában nyílik a barlang, a Bazaltutca főágának kőorgonáival egy vonalban. A turisztikai irodalom (Csiki László 1953; Dornyay Béla 1958; Dornyay–Vigyázó 1934; Eszterhás István 1983) is említi. Az Országos Kéktúra útvonala megközelíti, amelyből kék barlangjelzésű út ágazott ki régebben a barlang felé. Jelenleg a Buruczky Tanösvény vezet el előtte.

Régi leírásokban (Csiki László 1953; Dornyay Béla 1958) az a helymegjelölés, hogy „egy nagy és öreg hársfa tövében nyílik…” – bár igaz, de megtévesztő, mert a Bazaltutca egyik jellemzője, hogy minden 30–50 méterben található benne egy nagy és öreg hársfa. A bazaltorgonák fölött, a szürke bazaltból lévő gerinc tetején (a már előbb emlegetett) egyik öreg hársfa tövében ferde aknával szakad a felszínre a barlang.

Leírása[szerkesztés]

A barlang bejárati aknájának szája szabálytalan négyszög alakú. Mérete átlói mentén körülbelül 1,5×1 méter. E bejáratot a rövidebb átló vonalában egy ferdén beszorult kőlap két nyílásra osztja. A 45 fokosan lejtő, 2,5 méteres Bejárati-akna a 2,7 méter széles csarnokkal kezdődő Bejárati-folyosóba torkollik. A folyosó 6,8 méter hosszú, a továbbiakban átlagosan 1 méter széles, és 2–2,8 méter magas, téglalap formájú keresztszelvénnyel folytatódik. Oldalfalait és mennyezetét nagy darabokra töredezett, egyenes lapú szürke bazalt alkotja. A bal oldali falat alkotó táblák elég instabilak, közülük már több kicsúszott. Hiányuk úgynevezett „kőasztalokat” alkot – és a helyükön lévő táblák közül néhány jelenleg is mozgatható. A folyosó alját kisebb-nagyobb darabokból álló bazalttörmelék alkotja. E Bejárati-folyosón át érkezünk a barlang legnagyobb, „Konyha” nevű termébe. A Konyha a folyosó folytatásában mért szélessége 3 méter, az erre keresztben lévő hossza 5,2 méter. A falai a folyosóhoz hasonlóak, a mennyezetének közepén (a járószinttől mérve) egy 356 centiméter magas vakkürtő, a bal oldali sarokban pedig egy a külszínre szakadó, légáram járta, szűk, 4 méteres kémény van. A Konyha jobb oldali falának szögletéből induló rés is összeköttetésben van a felszínnel – enyhe derengés látszik benne és huzatos is. A bal oldalon lévő fülkéből pedig egy szűk, mély rés, az úgynevezett Kút mélyül le 5,6 méterig. A Kút fölötti falrészen fehér, meszes kiválás látható. A Konyha alját középre lejtő köves törmelék tölti ki. A Konyha Bejárati-folyosóval szemközti falának aljából alacsony, szifonszerű Átbújón kúszhatunk át a barlang másik termébe, az úgynevezett Szobába. A Szoba több részre tagolható 5,4 méter hosszú, változó szélességű (1,2–3 méter) és magasságú (1–4 méter) terem. A falai hasonlóak a Konyháéhoz, mennyezetén egy 4 méteres vakkürtő található, ez alatt pedig guanó halom. Alját a bazalttömbök lépcsőkre tagolják, a legszélesebb részen pedig morzsalékos törmelék van. A Szoba jobb oldali feléből egy 3,7 méter hosszú, 60 centiméter széles, 210–240 centiméter magas úgynevezett Fülke indul. Ennek a bal oldali falában levő kis beugróban szintén láthatunk fehér, meszes kiválást. A Fülke végének a jobb oldalából egy 25 centiméter keskeny, de 3 méter magas, 2 méter hosszan mérhető (de tovább is folytatódó) rés nyílik a külszínre, mely már nem járható végig. A barlang teljes hossza 24,3 méter, a függőleges kiterjedése a Kúttal együtt 9,45 méter, a bejárattól a legmélyebben fekvő járható hely 4,2 méter mélyen, a Szoba kiszélesedő részén van.

Az 1985 előtti leírásokban (Csiki László 1953) 20 méterben, (Csiki László 1969) 15 méterben lett megadva a barlang hossza, de az a Fülkét és annak jobb oldali rését számításon kívül hagyta. (Leél-Őssy Sándor 1959) említésében pedig csak 10 méter szerepel, mert a Konyhán túli részek lemaradtak – mások pedig ezen adatok közül fogadták el valamelyiket.

A bejárásához egyszerű, barlangjáró alapszerelés, lámpa szükséges. Meglehetősen száraz, komfortos hatást keltő barlang. Paleontológiai és történelmi ásatása valószínűleg hozna eredményeket. Mind a Konyha és mind a Szoba, valamint annak Fülkéje ásatásra alkalmas törmelékkel van kitöltve. Tudományos feldolgozása jelentőségét csak növelné – különösen a litológiai, a biológiai, a paleontológiai és a történelmi kutatása látszik biztatónak.

Horváth Elek szerint azért kapta jelenlegi nevét a barlang, mert egy módos gazda világszép leánya beleszeretett egy betyárba, de az apa tőrbe csalta a betyárlegényt és pandúr kézre juttatta őt. A csalódott leány eszelőssé vált, elbujdosott és ebben a barlangban tengette életét. Előfordul irodalmában Kovácsi-hegyi Vadlánlik (Kordos 1984), Kőkamra (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Kő-kamra (Eszterhás 1984), Kükamra (Eszterhás 1988), Kü-kamra (Eszterhás 1984), Savanyu Jóska barlangja (Eszterhás 1988), Savanyu Jóska tanyája (Eszterhás 1984), Vadlánlik (Margittay 1942), vadlán-lik (Pápa 1943), vadlánlik (Margittay 1942), Vadlány-barlang (Pápa 1943), Vadlány-lik (Eszterhás 1984), Vadlány-lyuk (Hazslinszky 1999), Vadleánybarlang (Dornyay 1954), vindornyaszőllősi Vadlán-lik (Kordos 1984) és Vindornyaszőlősi Vadlánylik (Eszterhás 1988) néven is. A Kőkamra, Kő-kamra, Kükamra, Kü-kamra elnevezések megtévesztőek, mert tévedésből származnak – a tőle 40 méterre lévő másik barlangnak, a Kőkamrának az elfogadott nevei.

Keletkezése[szerkesztés]

Filmforgatás a barlangban

A barlang a vulkáni kőzetekben másodlagos úton létrejövő üregek csoportjába tartozik, ezen belül pedig atektonikus keletkezésű barlangnak tekintjük (Ozoray György 1960; Szentes György 1971). A Bazaltutcával egy időben keletkezett, amikor a hegy bazaltrétegének pereme elvesztette alátámasztását és kibillenve megsuvadt. E mozgás a Bazaltutca árkával megegyező irányú és erre merőleges széthúzódó repedéseket hozott létre. Egy ilyen keresztirányú repedés adja a barlang hossztengely szerinti kiterjedését és több kisebb, a Bazaltutcával párhuzamos repedés pedig a barlang kiszélesedő részeiben figyelhető meg.

A Kút fölötti falon és a Fülke bal oldali beugrójában észlelt fehér, meszes kiválás még nem volt petrográfiailag megvizsgálva, de valószínűnek látszik, hogy az a meglehetősen nagy mésztartalmú pannon homokos rétegekből származik és onnan kapilláris víz hozta fel a bazaltrepedés falára.

Élővilága[szerkesztés]

Eszterhás Istvánék feltűnően sok fajjal találkoztak néhány órás ott tartózkodásuk alkalmával. Láttak benne éticsigát, orsós csigát (Lacinaria sp.), korongcsigát (Aegopis verticillus), barlangi keresztespókot (Meta menardi), tegzest (Stenophylax permistus), vörös csipkésbagoly lepkét (Scoliopteryx libatrix), iszapszúnyogot (Limonia nubeculosa) és egy denevért, mely vagy közönséges denevér, vagy hegyesorrú denevér volt. A csigák mindegyike elpusztult állatok háza – a többiek élő példányok voltak. A Szoba vakkürtője alatt felhalmozódott guanó arra utal, hogy ide rendszeresen visszatérnek a denevérek.

Története[szerkesztés]

Irodalma a legbővebb a Kovácsi-hegy barlangjaira vonatkozóak közül. A barlang aránylag régen ismert üreg. 1928-ban Horváth Elek írta le a barlang és a benne élő leány történetét. A többi, második világháború vége előtt megjelent leírás szerint is egykor, ha átmenetileg is, de laktak benne (Margittay Rikárd 1942; Pápa Miklós 1943). Erre a nevein kívül a komfortos hatása, a mérete és a beosztása is utal. Az 1943-ban kiadott, Pápa Miklós által írt tanulmányban olvasható, hogy egész különleges helyet foglalnak el a barlangok romantikus történetében a Vadlány-barlangok, vagy ahogy a nép nevezi a vadlán-likak. A Balaton közelében négy is van, Dióson, Válluson, Rezi vára közelében és a Kovácsi-hegyen. Utóbbi a legérdekesebb, mert például kőtűzhely, kőágy és kőasztal is van benne. Szóval be van rendezve. A néphit szerint egy szerencsétlen, elbujdosott leány tengette itt az életét. A neveiből arra lehet gondolni, hogy betyárlegendája is volt a barlangnak. A Konyhában tüzelési nyom, hamu, faszén és korom található, a kéményén a füst valószínűleg maradéktalanul képes távozni.

Az 1954-ben megjelent, Dornyay Béla által írt tanulmányban a barlangban megfigyelhető hasadékok koráról is lehet olvasni. Ezek a leírás szerint pliocén végiek, vagy posztpliocén, azaz pliocén utáni korúak. Bertalan Károlynak és Schőnviszky Lászlónak az 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfiája megemlíti három irodalmi hivatkozással és az összeállítás szerint az egyik neve Kőkamra volt. Az 1984-ben kiadott, Eszterhás István által írt listában 20 méter hosszúnak és 2 méter mélynek van leírva, valamint fel van tüntetve a barlang négy névváltozata. Az 1984-ben megjelent, Kordos László által írt, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában meg lett említve vindornyaszőllősi Vadlán-lik néven egy névváltozatával, valamint egy térképen van feltüntetve a helye. 1985-ben Eszterhás István és Kökény Károly mérte fel, valamint a felmérés alapján, 1985-ben Eszterhás István szerkesztett egy alaprajzi és egy észak-déli vetített hosszmetszet térképet három keresztszelvénnyel. A hossza a felmérés alapján 24,3 méter volt. Ugyanekkor helyszínvázlatok is készültek. Az első részletes leírását Eszterhás István készítette el és az Alba Regia Barlangkutató Csoport 1985. évi évkönyvének egyik tanulmánya volt, amelyben szerepelt a térképe a helyszínvázlatokkal és tíz darab fénykép is helyet kapott az évkönyvben. Ez a tanulmány 1988-ban jelent meg nyomtatásban, de csak négy darab fényképpel.

Eszterhás Istvánnak az 1994-ben, a „Lychnis” című kiadványban megjelent listája szerint, a 19. leghosszabb, magyarországi, vulkanikus kőzetben kialakult barlang volt. 2013-ban Eszterhás István közölte a „Karsztfejlődés” című periodikában, hogy a 8. leghosszabb, bakonyi bazaltbarlang. A folyószöveg szerint 26 méter hosszú, a két lista szerint 24 méter hosszú.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Csiki László: A Kovácsi-hegy természetjáró felkutatása. Idegenforgalmi Tájékoztató, 1953. (4. évf.) 7–8. sz. (aug. 15.) Bp. 24–25. old.
  • Csiki László: A Kovácsi-hegy a Balaton-felvidéken. Turista, 1969. (15. évf.) 2. sz. (febr.) 17. old.
  • Dornyay Béla – Vigyázó János: Balaton és környéke részletes kalauza. Bp. 1934. 287–288. old.
  • Darnay-Dornyay Béla – Zákonyi Ferenc: Balatonfelvidék útikalauz. Bp. Sport, 1955. 167. old.
  • Darnay (Dornyay) Béla: A Kovácsihegy bazalt-csodái. Természetjárás, 1958. (4. évf.) 2. sz. (febr.) Bp. 9. old.
  • Eszterhás István: Barlangok. In: Mészáros Gyula szerk.: Bakony, Balaton-felvidék útikalauz. Bp. Sport, 1983.
  • Eszterhás István: A Bakony bazaltbarlangjai. Föld és Ég, 1987. (22. évf.) 12. sz. 362, 363. old.
  • Eszterhás István: Bazaltmezák pszeudokarszt-jelenségei. Oktatási Intézmények Karszt- és Barlangkutató Tevékenységének II. Országos Tudományos Konferenciája, Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, 1987. Szombathely. 40. old.
  • Eszterhás István: Összefüggés a bazaltmezák pszeudokarszt-jelenségei és az alapkőzet lepusztulási formái között. Folia Musei Historico-Naturalis Bakonyiensis (A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei), 1987. (6.) Zirc. 69. old.
  • Eszterhás István: Bazaltové jeskyné v Madarsku – Basalthöhlen in Ungarn. Proceedings of the 4th Pseudokarst Symposium in Podolánky, Praha. 1990. 23–27. old.
  • Eszterhás István: A Kovácsi-hegy (Végveszélyben hazánk legszebb bazaltmezája). In: Eszterhás István szerk.: Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve 1993. Kézirat. Megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. 72, 74, 76, 77, 82. oldalak és egy fénykép
  • Eszterhás István: Vulkánszpeleológia. Az MKBT tanfolyami jegyzete. Bp. 1994.
  • Eszterhás István: Legenden über vulkanische Höhlen in Ungarn. Jahresbericht der Höhlenforscher-gruppe Rhein-Main, Frankfurt a. M. 1997. 50–55. old.
  • Eszterhás István: Legenden über vulkanische Höhlen in Ungarn. Slovenský Kras, 1999. (37.) 29–36. old.
  • Füzes Miklós: A Kovácsi-hegy természetvédelmi területté nyilvánításának kérdései. In: Huszti Zoltán Ferenc szerk.: Tátika. Természeti értékeink nyomában. Keszthely, 1992. 17, 27–29. old. és a belső borító térképe
  • Horváth Elek: Napló. 1928. Kézirat a Georgikon Könyvtárban, Keszthely. op.cit: 176–178. old.
  • Keve András: A Keszthelyi-hegység és a Kisbakony madárvilága. A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 6. Veszprém, 1970. 15. old.
  • Loksa Imre: A Kovácsi-hegy ízeltlábúiról. Állattani Közlemények, 1961. (48. köt.) 1–4. füz. 65. old.
  • Loksa Imre: A vindornyaszöllősi bazaltbarlang és környékének ízeltlábúiról. (Előadás kivonata.) Állattani Közlemények, 1961. (48. köt.) 1–4. füz. 162. old.
  • Nárai (Náray) Szabó Gyula (N. Szabó Gyula): Zalaország. Zalamegyei Almanach. Zalaegerszeg, 1928. (4. köt.) 177–178. old. (Dornyay Béla 1954-es írása szerint említve van itt a barlang.)
  • Pesty Frigyes: Magyarország helynevei. 1864. Kézirat az Országos Széchényi Könyvtárban. Veszprém fol. 207, Zala fol. 276. (vagy 243–244, 246, 247.)
  • Pintér István: A Kovácsi-hegy. Természettudományi Közlöny, 1958. dec. (12. sz.) 531, 532. old.
  • Sági Károly – Zákonyi Ferenc: Balaton. Bp. 1989. (3. kiad.) 22, 105, 177–178, 242, 251–252, 349. old.
  • Takácsné Bolner Katalin – Eszterhás István – Juhász Márton – Kraus Sándor: The caves of Hungary. Karszt és Barlang, 1989. (Special Issue) 27. old.
  • –: Veszprém Megye Tanácsa Idegenforgalmi Hivatalának hírei. Idegenforgalmi Tájékoztató, 1953. (4. évf.) 6. sz. (jún.) 27–28. old.

További információk[szerkesztés]