Vörös Imre (jogász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vörös Imre
Született 1944. október 20. (74 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jogtudós,
alkotmánybíró,
egyetemi tanár,
akadémikus
Tisztség Magyarország Alkotmánybíróságának bírája

Vörös Imre (Budapest, 1944. október 20.) magyar jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a versenyjog, a nemzetközi gazdasági jog, ezen belül is a kollíziós jog. Munkássága jelentős a rendszerváltást követő gazdasági és versenyjogi rendszer tudományos megalapozásában. 2002-től nyugdíjazásáig az MTA Jogtudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese. 1990 és 1998 között az Alkotmánybíróság tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Tisztviselő szülők gyermekeként született Budapesten, nagybátyjai között magas rangú katonatisztek is voltak, emiatt középiskolai tanulmányait egy gépipari technikumban végezte. 1963-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, ahol 1968-ban szerzett állam- és jogtudományi doktorátust. Egyetemi évei alatt Eörsi Gyula volt rá nagy hatással. Diplomájának megszerzése után egy külkereskedelmi vállalatnál kezdett el dolgozni jogi előadóként. 1969-ben, Eörsi hívására, a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetébe (JTI) került, ahol a nemzetközi magánjogi csoport munkatársa, tíz évvel később pedig tudományos főmunkatársa lett, közben Strasbourgban és Leydenben tanult ösztöndíjjal. 1984-ben intézeti munkájával párhuzamosan a frissen induló miskolci jogászképzésben vállalt szerepet: a Nehézipari Műszaki Egyetem (ma: Miskolci Egyetem) nemzetközi magánjogi tanszékének docense lett. 1986 és 1988 között Freiburg im Breisgauban Humboldt-ösztöndíjjal folytatott kutatómunkát. 1990-ben vehette át egyetemi tanári kinevezését, ekkor távozott a JTI-ből. 1994 és 1998 között a tanszék vezetője volt. 1998-ban átment a győri Széchenyi István Főiskolára (azóta egyetem), ahol kezdetben tudományos főmunkatársként dolgozott, 1999-ben egyetemi tanári kinevezést kapott, 2000-ben pedig a nemzetközi magánjogi tanszék vezetője lett. 1992 és 1999 között a Közép-európai Egyetem vendégprofesszora volt. 2002-ben pedig a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi tanára, 2003-ban pedig a nemzetközi magánjogi tanszék vezetője lett. 2008-ban vette át a kar doktori iskolájának vezetését. Ezzel párhuzamosan 2002-ben visszatért az MTA JTI-be, ahol tudományos főigazgató-helyettessé nevezték ki. 2013-ban nyugdíjba vonult.

1979-ben védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, 1989-ben pedig akadémiai doktori értekezését. Tagja lett az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának, emellett 1984 és 1998 között a Miskolci Akadémiai Bizottság tagja is volt. 2010-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2016-ban rendes tagjává. Akadémiai tisztségein túl 2001-ben bekerült a Szellemi Tulajdonvédelmi Tanácsba, 2002-ben pedig a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület elnökévé választották. 1998 és 2004 között az Európai Jogakadémia elnökségének volt tagja. 1972-től a Jogtudományi Közlöny című jogi folyóirat egyik szerkesztője. A rendszerváltás utáni közéletben is aktív szerepet vállalt: 1989-ben az egyik szerkesztője volt az első versenyjogi törvénynek, amely többek között létrehozta a Gazdasági Versenyhivatalt. 1990-ben az első alkotmánybíróvá választott jogtudósok egyike volt. Jelölését mindegyik párt támogatta. Alkotmánybírósági időszaka alatt részt vett a rendszerváltás számos törvényének alkotmányos felülvizsgálatában, összesen húsz alkalommal írt párhuzamos indokolást vagy különvéleményt. 1999-ig volt a testület tagja. Ezt követően a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő választottbíróság bírája lett, 2008-ban a bíróság egyik elnökségi tagjává választották. 2004-től pedig a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság elnökségi tagja. Ezenkívül 1990-től a Keresztény Iskolatestvérek szerzetes tanítórend világi ügyvivője.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • A külkereskedelmi és a belföldi vállalatok szerződései (társszerző, 1977)
  • A szocialista piaci magatartás joga – versenyjog szerződései (1981)
  • Beruházások versenytárgyalás útján (1984)
  • Verseny, kartell, ár (1991)
  • A tulajdonhoz való jog (1994)
  • Nemzetközi kooperációs szerződések (1995)
  • Az európai versenyjogok kézikönyve (1996)
  • Nemzetközi kollíziós magánjog (társszerző, első kiadás 1997)
  • Dixi et salvavi – különvélemények (2000)
  • A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga I–III. (2004)
  • Az EU-elnökség (szerk., 2010)
  • Csoportkép Laokoónnal. A magyar jogrendszer és az alkotmánybíráskodás vívódása az európai joggal (2012)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]