Vénic-szil

Vénic-szil
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida) Csoport: Rosidae Csoport: Eurosids I Rend: Rózsavirágúak (Rosales) Alrend: Csalánvirágúak (Urticanae) Család: Szilfafélék (Ulmaceae) Nemzetség: Szil (Ulmus) Faj: U. laevis
Tudományos név
Ulmus laevis Pall.
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Vénic-szil témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Vénic-szil témájú médiaállományokat és Vénic-szil témájú kategóriát.

Ulmus laevis

A vénic-szil (vénicszil, vénic szil, Vénicfa Ulmus laevis) a kétszikűek (Dicotyledonopsida) osztályának a csalánvirágúak (Urticales) rendjébe, ezen belül a szilfafélék (Ulmaceae) családjába tartozó fa. Egyéb elnevezései: Kocsányos, lobogós, vagy nyolchímű szilfa, szúnyogfa.

Jellemzői

Közepes termetű fa, legfeljebb 25 méter magasra nő meg. Törzse erősen ágas, térgörbe, alul nagy terpeszekkel. Kérge barnásszürke, hálózatosan repedezik. Koronájára a szabálytalan alak jellemző, szabad állásban az alsó ágak lehajlanak. Hajtásai vékonyak, barnák, fénylők. Elliptikus levelei váltakozó állásúak, 7- 13 cm hosszúak, fonákuk enyhén szőrözött. A levélszél kétszeresen, élesen fűrészes. Virágai változó méretű kocsányon csüngenek, levélhónalji csomókban nyílnak, színük zöldesvörös. Lependék termése van.

Biológiai jellemzők

Márciusban lombfakadás előtt virágzik. Termése májusban érik. Sárgás az őszi lombszíneződése.

Elterjedése

Kelet-, délkelet-, közép- Európa a hazája. Meleg kontinentális síkvidéki fafaj, a domb- és hegyvidéken ritkán fordul elő. Magyarországon területaránya elenyésző, többek közt a Gödöllői-dombság területén él.

Élőhelye

Homoki tölgyesekben illetve tölgy- kőris- szil ligeterdőkben fordul elő.

Termőhelyigénye

Árnyéktűrő, melegigényes, az erdősztyepp klímatípusban fordul elő. A talajjal szemben igénytelen, sziktűrő. Közepes tápanyagigénnyel rendelkezik. A nedves talajokat részesíti előnyben és az egy hónapnál rövidebb idejű elöntést még kibírja.

Társulásképessége

Nagy alkalmazkodóképességgel rendelkezik. Magzókorát 20- 30 évesen éri el, apró Lependéktermései a széllel jól terjednek. Tuskóról és gyökérről egyaránt jól sarjad. Lassan növő fafaj.

Egyéb jellemzői

Fája vörösesbarna színű, kemény, nehéz és göcsös. A szilfavész kevésbé károsítja, mint a többi szilfajt.

Források

• Bartha D. (1999): Magyarország fa- és cserjefajai. Mezõgazda Kiadó, Budapest
• Gencsi L. - Vancsura R. (1992): Dendrológia. Mezõgazda Kiadó, Budapest
• Koloszár J. (2004): Erdőismerettan. Kézirat. Nyugat- Magyarországi Egyetem, Sopron
• Szilágyi Ferenc: Fák és cserjék

• Florisztikai adatok a Gˆdˆllıi-dombs·g ter¸letÈrıl I.. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)