Hosszúfarkú pirók
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Carpodacus sibiricus (Pallas, 1773) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
Uragus sibiricus' | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hosszúfarku pirók témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúfarku pirók témájú médiaállományokat és Hosszúfarku pirók témájú kategóriát. |
A hosszúfarkú pirók (Carpodacus sibiricus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Peter Simon Pallas német zoológus írta le 1773-ban, a Loxia nembe Loxia sibirica néven.[3] A fajt sokáig az Uragus nem egyetlen fajaként tartották nyilván Uragus sibiricus-ként. A pintyfélék egész családját érintő 2013-as molekuláris biológiai vizsgálatok eredményeként beolvasztották a fajt a Carpodacus pirókok közé.[4][5]
Alfajai[szerkesztés]
- Carpodacus sibiricus sibiricus (Pallas, 1773) - Szibéria délnyugati része, északkelet-Kazahsztán, Mongólia és közép-Kína északi része
- Carpodacus sibiricus ussuriensis (Buturlin, 1915) - kelet-Szibéria és északkelet-Kína
- Carpodacus sibiricus sanguinolentus(Temminck & Schlegel, 1848) - Szahalin szigete, a Kuril-szigetek és Japán északi része
- Carpodacus sibiricus lepidus (David & Oustalet, 1877) - Tibet északkeleti része és közép-Kína északi és középső része
- Carpodacus sibiricus henrici (Oustalet, 1892) - Tibet keleti része és közép-Kína déli része
Előfordulása[szerkesztés]
Dél-Korea, Észak-Korea, Japán, Kazahsztán, Kína, Kirgizisztán és Oroszország területén honos. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, füves puszták és cserjések. Vonuló faj.[6]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 18 centiméter, testtömege 16-26 gramm.[7] A hím általában rózsapiros színű, homlokán élénk rózsaszínű sávot visel, a háta sötétebb. Farcsíkja élénk kárminpiros. Feje és torka fehéres, szép selyemfénnyel, különösen a vedlés után, amikor a madár általában világosabbnak látszik, mert az új tollakon meglehetős széles fehér szegélyek vannak. Minden egyes toll töve sötétszürke, majd halvány kárminpirossá válik, s végén világosabb szegélyt kap. Az apró szárnyfedők és a válltollak külső zászlója és vége fehér vagy legalábbis fehéren szegett. A három-három szélső kormánytoll fehér, csak száruk sötét, meg a belső zászlónak a főrésze; ez a sötét rész a befelé eső farktollakon mindig nagyobb és nagyobb. A középső farktollakon már csak fehér szegély van. Szeme barna, csőre szaru barnás, lába barna. A tojó világos olajbarnás vagy szürkészöld.
 |
 |
Szaporodása[szerkesztés]
 |
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. október 31.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. október 31.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. október 31.)
- ↑ Finches, euphonias. World Bird List Version 5.2. International Ornithologists' Union. (Hozzáférés: 2015. június 5.)
- ↑ (2012) „The phylogenetic relationships and generic limits of finches (Fringillidae)”. Molecular Phylogenetics and Evolution 62 (2), 581–596. o. DOI:10.1016/j.ympev.2011.10.002. PMID 22023825.
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. október 31.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. augusztus 31.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. október 31.)
- Brehm: Az állatok világa
