Tukánfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Tukánfélék
Evolúciós időszak: Kora pleisztocén - jelen
Szivárványcsőrű tukán (Ramphastos sulfuratus)
Szivárványcsőrű tukán (Ramphastos sulfuratus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Coraciimorphae
Csoport: Eucavitaves
Csoport: Cavitaves
Rend: Harkályalakúak (Piciformes)
Alrend: Pici
Alrendág: Ramphastides
Vigors, 1825
Család: Ramphastidae
Vigors, 1825
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tukánfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tukánfélék témájú médiaállományokat és Tukánfélék témájú kategóriát.

A tukánfélék (Ramphastidae) a madarak (Aves) osztályába és a harkályalakúak (Piciformes) rendjébe tartozó család.

Ebbe a családba jelenleg 43 élő faj tartozik.

Kifejlődésük, rendszertani besorolásuk[szerkesztés]

A legelső igazi tukánfélék, a kora pleisztocén korban, körülbelül 2 millió évvel ezelőtt jelentek meg. Korábban ebbe a madárcsaládba, a tukánok mellett - melyet a Ramphastinae alcsaládszintű taxon fogott össze -, még másik három alcsalád is volt (Capitoninae, Lybiinae és Megalaiminae). A DNS-vizsgálatoknak köszönhetően, ez a három alcsalád és az egyik madárnem, elnyerték a családszintű jogukat; így létrehozták: a bajuszosmadárfélék (Capitonidae), a Lybiidae, a Megalaimidae és a Semnornis nemből a Semnornithidae családokat. Miután kivonták a tukánfélék családjából bajuszosmadarakat, bajszikákat, az afrikai, illetve ázsiai rokonokat; előszedtek egy régebbi taxont, a Ramphastidest, mely összegyűjtse ezeket.[1][2][3][4]

Tudnivalók[szerkesztés]

A tukánok avagy borsevőfélék az első pillantásra felismerhetők hatalmas, különös alakú és a kávaéleken fűrészelt csőrükről. Ez a csőr különösen nagy, tövén igen vastag, vége felé jelentékenyen összenyomott; a csőr az ormán éles. A méretéhez képest rendkívül könnyű, mivel fala – akár a hasonlóan nagy csőrű orrszarvú madaraké – nagyon vékony. A csőr üreges; azt belülről finom csontokból álló hálózat merevíti úgy, hogy az bármely irányból jövő nyomásnak ellenállhasson, ezért könnyűsége dacára igen szilárd. Orrlyukaik hátrafelé nyílnak.

Nyelvük igen hosszú, de keskeny; mivel előre néző rojtok szegélyezik, némileg a tollhoz hasonlít. Ezért – bár az egész család valamennyi tagjának ilyen a nyelve – az egyik nemzetség a tollnyelvű, Pteroglossus nevet kapta – ebbe a nemzetségbe 14 faj tartozik. Tollazatuk hosszú, lágy és rendkívül tarka. Vetélőujjuk van.

A legtöbb tukánféle az amerikai szárazföldön, a térítő körök között él. Uralkodó színük általában a fényes fekete, amit hátukon, torkukon vörös, fehér vagy sárga foltok tarkítanak, farkuk pedig csíkos.

Rendszerezés[szerkesztés]

A családba az alábbi 5 nem tartozik:

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Simpson, S. F., & Cracraft, J. (1981). The phylogenetic relationships of the Piciformes (Class Aves). The Auk, 481-494.
  2. LL Short, JFM Horne (2002) Family Capitonidae (barbets). in del Hoyo J., Elliott A. & Christie D.A. (2004) Handbook of the Birds of the World. Volume 7. Jamacars to Woodpeckers Lynx Edicions, Barcelona ISBN 8487334377
  3. Charles Sibley|Sibley, Charles Gald & Jon Edward Ahlquist|Ahlquist, Jon Edward (1990): Phylogeny and classification of birds. Yale University Press, New Haven, Conn.
  4. Moyle, R. G. (2004). Phylogenetics of barbets (Aves: Piciformes) based on nuclear and mitochondrial DNA sequence data. Molecular phylogenetics and evolution, 30(1), 187-200.

Források[szerkesztés]

  • ITIS szerinti rendszerbesorolása
  • Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 9789639703414 – magyar nevek egy része
  • Vigors, N.A. 1825. Sketches in ornithology; or, observations on the leading affinities of some of the more extensive groups of birds. The Zoological Journal 2: 37–70; 182–197; 368–405. BHL Reference page.
  • Vigors, N.A. 1825. Observations on the Natural Affinities that connect the Orders and Families of Birds. Transactions of the Linnean Society of London 14(3): 395-517. BHL

További információk[szerkesztés]