Feketecsőrű tukán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Feketecsőrű tukán
Ramphastos vitellinus -Matsue Vogel Park-8a-4c.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Harkályalakúak (Piciformes)
Család: Tukánfélék (Ramphastidae)
Nem: Ramphastos
Faj: R. vitellinus
Tudományos név
Ramphastos vitellinus
Lichtenstein, 1823
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Feketecsőrű tukán témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Feketecsőrű tukán témájú médiaállományokat és Feketecsőrű tukán témájú kategóriát.

Nagy, de könnyű csőre van

A feketecsőrű tukán vagy narancsmellű tukán (Ramphastos vitellinus) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a tukánfélék (Ramphastidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Martin Hinrich Carl Lichtenstein német orvos és ornitológus írta le 1823-ban.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Ramphastos vitellinus ariel Vigors, 1826
  • Ramphastos vitellinus culminatus (Gould, 1833)
  • Ramphastos vitellinus vitellinus Lichtenstein, 1823

Előfordulása[szerkesztés]

Dél-Amerika északi részén, Brazília, Francia Guyana, Guyana, Kolumbia, Suriname, Trinidad és Tobago, valamint Venezuela területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, mocsári erdők és szavannák, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.[4] Magyarországon ritka állatkerti madár.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 56 centiméter, testtömege 315-430 gramm.[5]

Életmódja[szerkesztés]

Főleg gyümölcsöket, nektárt és virágokat eszik, de nem veti meg az ízeltlábúakat, a kisebb gerinceseket és más madarak tojásait sem. Gyakran követi a vonuló vándorhangyákat, hogy összegyűjtse a felriasztott állatokat.

Területét agresszíven védi, a párok ott annyira nem tűrik meg fajtársaikat, hogy fogságban a költő pár megöli azokat.

Szaporodása[szerkesztés]

Természetes faodvakban fészkel. Egy fészekaljba 2–4 tojást rak; ezek 16–18 nap alatt kelnek ki. A költésben mindkét szülő részt vesz. A fiókákat is együtt nevelik, és eleinte főleg állatokkal táplálják.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökkenő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. június 27.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. június 27.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2019. március 7.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. június 27.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. június 27.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]