Andigena

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andigena
Feketecsőrű hegyitukán (Andigena nigrirostris)
Feketecsőrű hegyitukán
(Andigena nigrirostris)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Coraciimorphae
Csoport: Eucavitaves
Csoport: Cavitaves
Rend: Harkályalakúak (Piciformes)
Alrend: Pici
Alrendág: Ramphastides
Család: Tukánfélék (Ramphastidae)
Nem: Andigena
Gould, 1851
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Andigena témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Andigena témájú kategóriát.

Az Andigena a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a tukánfélék (Ramphastidae) családjába tartozó nem.[1][2]

Rendszerezésük[szerkesztés]

A nemet John Gould angol ornitológus írta le 1851-ben, az alábbi 4 faj tartozik ide:

A laposcsőrű hegyitukánon kívül, a másik három fajt, korábban az arasszárik (Pteroglossus) közé sorolták. Egyes kutatók, a sáfránytukánt (Pteroglossus bailloni) is ide helyeznék.[3]

Előfordulásuk[szerkesztés]

Dél-Amerika hegységeiben, Bolíviától kezdve, egészen Venezueláig honosak. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők és cserjések. Állandó, nem vonuló fajok.

Megjelenésük[szerkesztés]

Testhosszuk 41–51 centiméter közötti. Olajbarna háti részük, fekete fejtetejük, sárga farokalatti részük, melyen egy vörös folt is látható, továbbá kékesszürke begyi és hasi tájékuk van.

Életmódjuk[szerkesztés]

Főleg gyümölcsökkel táplálkoznak, de magvakkal és rovarokat is fogyasztanak.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. február 7.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. február 7.)
  3. Pteroglossus bailloni - Avibase. avibase.bsc-eoc.org . (Hozzáférés: 2016. december 27.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]