Tiszaborkút
| Tiszaborkút (Кваси) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ukrajna |
| Terület | Kárpátalja (1946. január 22. – ) |
| Járás |
|
| Község | Kőrösmező község |
| Rang |
|
| Alapítás éve | 1947 |
| Irányítószám | 90640 |
| Körzethívószám | 3132 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 560 m |
| Terület | 6,47 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 09′ 19″, k. h. 24° 16′ 50″Koordináták: é. sz. 48° 09′ 19″, k. h. 24° 16′ 50″ | |
 Tiszaborkút
Pozíció Kárpátalja térképén
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tiszaborkút témájú médiaállományokat. | |
Tiszaborkút (ukránul: Кваси [Kvaszi], szlovákul: Kvásy) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Rahói járásban. Ma mintegy 1600 lakosa van.
Földrajz
Rahótól 12 km-re északkeletre, a Fekete-Tisza mentén települt. A Fekete-Tisza völgyében, a Hoverla 2061 méter magasságú csúcsai közelében települt falut bükk, kőris, fenyő és mogyoró borította erdős hegyek, alpesi legelők veszik körül, erdőiben sok gomba, fekete áfonya, eper, szeder terem.
Történelem
A ruszin lakosságú település lakói a 18. századi adatok szerint fakitermeléssel foglalkoztak. A falu az Osztrák–Magyar Monarchia idején, a 19. század közepén híres volt ásványi forrásairól.
1910-ben 1227, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német és magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Tiszavölgyi járásához tartozott.
Népesség
Lakóinak száma (2003): 2309 fő
Közlekedés
A települést érinti az Ivano-Frankivszk–Deljatin–Rahó-vasútvonal.
Turizmus
- Nevét jódos-savas és savanyú gyógyvizéről kapta. Gyógyszállóit főként gyomorbetegek keresik fel.
- Görögkatolikus fatemploma 1860-ban épült.
Források
- dr. Tóth Imre: Kárpátalja, a rahói járás honismereti olvasókönyve. Szeged, 2000.
