Tengerihagyma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tengerihagyma
Urginea maritima 1.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Spárgafélék (Asparagaceae)
Alcsalád: Csillagvirágformák (Scilloideae)
Nemzetség: Drimia
Faj: D. maritima
Tudományos név
Drimia maritima
(L.) Stearn
Szinonimák
  • Scilla maritima L.
  • Urginea maritima Steinh.
  • Urginea scylla
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tengerihagyma témájú kategóriát.

A tengerihagyma (Drimia maritima) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe és a spárgafélék családjába tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengerihagyma valószínűleg az Ibériai-félszigetről származik; napjainkra szerte a Mediterráneumban, azon belül a leginkább Dél-Európa és Észak-Afrika verőfényes helyein terem egészen a Közel-keletig.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Évelő, hagymás növény. A 10 cm átmérőjűre és 2 kg-osra is megnövő hagyma tojásdad vagy gömbölyded. Külső fedőlevelei vörösbarnák vagy halványzöldek. 10-20, húsos-hártyás levele közül a külsők papirosszerűek, a középsők húsosak, a belsők nyálkásak, puhák.

Virágja az ősszel 1 méternél is magasabbra növő kocsány végén dús, felálló fürtben, tömegesen nyílik; a zöld- vagy piroscsíkos kehely és a párta is háromosztatú. A porzós virág 2 × 3, a termő háromrekeszű.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A napos helyet és a meleget, a nyáron kiszáradó talajt kedveli. Levelei tavasszal hajtanak ki, és ekkor érik be az előző őszi termés.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyik hatóanyagát a növény hagymája (scillae bulbus) tartalmazza, amiből szívgyógyszert (öregedő szív aorta- elégtelenségeire és az angina pectorisra), valamint patkány- és egérmérget állítanak elő. Emellett vizelethajtó és köptető is, ezért használják a nephrititis következtében kialakuló ödéma, valamint az urémia gyógyítására is. Túladagolva mérgező lehet.

A fehér változat drogja hatékonyabb, mint a vörösé.

Középső húsos leveleit szárítva: Scilla siccata néven forgalmazzák; ennek fő hatóanyaga: szcillarén A és B. A levelekből kipréselt nedvvel bőrbetegségeket gyógyítanak külsőleg.

A népi gyógyászatban hagyományosan használt orvosi növény. A magyar néphit szerint fogyasztásától a nagybeteg sorsa vagy jobbra, vagy halálra fordul. A néphit szerint a boszorkányok egyik füve.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]