Tengerihagyma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Tengerihagyma
Urginea maritima 1.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Spárgafélék (Asparagaceae)
Alcsalád: Csillagvirágformák (Scilloideae)
Nemzetség: Drimia
Faj: D. maritima
Tudományos név
Drimia maritima
(L.) Stearn
Szinonimák
  • Scilla maritima L.
  • Urginea maritima Steinh.
  • Urginea scylla
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tengerihagyma témájú médiaállományokat és Tengerihagyma témájú kategóriát.

A tengerihagyma (Drimia maritima) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe és a spárgafélék családjába tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés]

A tengerihagyma valószínűleg az Ibériai-félszigetről származik; napjainkra szerte a Mediterráneumban, azon belül a leginkább Dél-Európa és Észak-Afrika verőfényes helyein terem egészen a Közel-keletig.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Évelő, hagymás növény. A 10 cm átmérőjűre és 2 kg-osra is megnövő hagyma tojásdad vagy gömbölyded. Külső fedőlevelei vörösbarnák vagy halványzöldek. 10-20, húsos-hártyás levele közül a külsők papirosszerűek, a középsők húsosak, a belsők nyálkásak, puhák.

Virágja az ősszel 1 méternél is magasabbra növő kocsány végén dús, felálló fürtben, tömegesen nyílik; a zöld- vagy piroscsíkos kehely és a párta is háromosztatú. A porzós virág 2 × 3, a termő háromrekeszű.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés]

A napos helyet és a meleget, a nyáron kiszáradó talajt kedveli. Levelei tavasszal hajtanak ki, és ekkor érik be az előző őszi termés.

Felhasználása[szerkesztés]

Egyik hatóanyagát a növény hagymája (scillae bulbus) tartalmazza, amiből szívgyógyszert (öregedő szív aorta- elégtelenségeire és az angina pectorisra), valamint patkány- és egérmérget állítanak elő. Emellett vizelethajtó és köptető is, ezért használják a nephrititis következtében kialakuló ödéma, valamint az urémia gyógyítására is. Túladagolva mérgező lehet.

A fehér változat drogja hatékonyabb, mint a vörösé.

Középső húsos leveleit szárítva: Scilla siccata néven forgalmazzák; ennek fő hatóanyaga: szcillarén A és B. A levelekből kipréselt nedvvel bőrbetegségeket gyógyítanak külsőleg.

A népi gyógyászatban hagyományosan használt orvosi növény. A magyar néphit szerint fogyasztásától a nagybeteg sorsa vagy jobbra, vagy halálra fordul. A néphit szerint a boszorkányok egyik füve.

Források[szerkesztés]