Tarnowskie Góry

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Tarnowskie Góry
Piactér
Piactér
Tarnowskie Góry címere
Tarnowskie Góry címere
Tarnowskie Góry zászlaja
Tarnowskie Góry zászlaja
Közigazgatás
Ország  Lengyelország
Vajdaság Sziléziai
Járás Tarnowskie Góry
Rang város
Irányítószám 42-600-tól 42-609-ig valamint 42-680 és 42-612
Körzethívószám (+48)32
Rendszám STA
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség 60 879 fő (2014)
Földrajzi adatok
Terület 83,47 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tarnowskie Góry (Lengyelország)
Tarnowskie Góry
Tarnowskie Góry
Pozíció Lengyelország térképén
é. sz. 50° 27′, k. h. 18° 52′Koordináták: é. sz. 50° 27′, k. h. 18° 52′
Tarnowskie Góry weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tarnowskie Góry témájú médiaállományokat.

Tarnowskie Góry (sziléziai nyelven Tarnowske Gůry,[1] németül: Tarnowitz, csehül: Tarnovice, latinul: Montes Tarnovicenses) járási jogú város Lengyelország délnyugati részén Felső-Sziléziában a Sziléziai vajdaságban a Felső-Sziléziai Ipari Körzet (GOP) északi szélén. 1975-1998 között a város a Katowicei vajdasághoz tartozott.

Kulcsfontosságú közúti és vasúti csomópont. Itt található Európa egyik legnagyobb rendezőpályaudvara, melynek hossza néhány kilométert tesz ki. A múltban szén, ólom, cink és ezüst kitermelésének központja. A látnivalók közé tartozik többek között a Tarnowicai vár, egy múzeális ezüstbánya, 16. század óta működő borpince, harangtorony, a városháza, régi lakóházak, Segiet természetvédelmi terület és a Fekete Pisztráng tárna. Többek között Békéscsaba testvérvárosa.

Városrészek[szerkesztés]

Tarnowskie Góry (mapa administracyjna).svg
Tarnowskie Góry a 18. század elején. Friedriech Bernhard Wernher rajza

A 8347 ha területű város 11 kerületre oszlik:

  • Bobrowniki Śląskie
  • Lasowice
  • Opatowice
  • Pniowiec
  • Repty Śląskie
  • Rybna
  • Strzybnica
  • Sowice
  • Stare Tarnowice
  • Strzybnica
  • Śródmieście - Centrum
  • Osada Jana
Belváros

Története[szerkesztés]

A város neve Tarnowice falu nevéből ered. (Tarnovice ma a város egyik kerülete). A gory szó a régi lengyel nyelvben bányát jelentett.

A város története szorosan kapcsolódik az ezüst, ólom és cink bányászatához. A legendák szerint az első ezüsttelért egy Rybka nevű paraszt találta meg 1490 körül. Ettől kezdve a mai város területére telepesek kezdtek jönni, akik lassan felépítették az első bányásztelepülést.

II. János opole-racibórzi fejedelem, a terület akkori ura és Brandenburgi György Ansbach őrgrófja 1526-ban a kibontakozó városnak bányászati jogokat adtak. Ugyanebben az évben Tarnowskie Góry városjogokat is kapott, két évvel később pedig kikiáltották az Ordunek gornyt, ami a legrégibb, nyomtatásban megjelent bányászati törvény volt Lengyelországban. A bányászattal együtt a kézműipar és a kereskedelem is gyors fejlődésnek indult. Sok ma is álló ház épült az időben.

A 16. század közepén Tarnowskie Góry volt a legnagyobb ércbányászati központ Felső-Sziléziában. A reformáció sok embert meghódított. A protestantizmus II. János halála után (1532) a Hohenzollernek alatt megszilárdult. 1529-ben felépítették az első fatemplomot, majd két évvel később a helyén téglából megépítették a véglegest. 1531-ben több felekezetű iskolát nyitottak meg. Az 1500-as évek végén, az 1600-as évek elején az iskola rektora Daniel Franconius kiváló antitrinitárius pedagógus és költő volt.

1676-ban Tarnowskie Góryban járvány tört ki, a lakosok engesztelő zarándoklatot tartottak Piekary Śląskiéba. Ennek emlékére szokássá vált, hogy július 2-át követő vasárnap minden évben elzarándokoljanak a Piekary Mária képhez. Ez a tradíció máig tart.

1740. december 16-án a porosz hadsereg betört Sziléziába és ezzel megindultak a sziléziai háborúk. Az első sziléziai háború befejezése után 1742-ben a város osztrák fennhatóság alól a Porosz királysághoz került. Az 1780-as években Friedrich Wilhelm von Reden kezdeményezésére a "Fryderyk" állami bánya és kohó (amit a királyról neveztek el) üzembe helyezett egy bányavíz-mentesítő gőzgépet 1788-ban, amely az első volt az európai kontinensen (Anglia után).

1803-ban megnyitották az első bányászati iskolát, majd az új "Fryderyk" aknát, nyomdát létesítettek, kikövezték a piacteret és két utcát, új vasgyárat és kohót nyitottak és megkezdődött a városi vízvezeték kiépítése. Ugyanekkor alakult az első társaság a bányászok biztosítására. 1857-ben megnyílt az első vasútvonal Opolébe. 1873-ban városi tanács alakult.

1922-ben Tarnowskie Góryt a sziléziai népszavazás után Lengyelországhoz csatolták. Lengyelország mellett szavazott a polgárok 62%-a, Németország mellett 38%. (Ez utóbbiból állítólag 10%-ot azok a németek tették ki, akik a szavazás javukra fordítása érdekében ideutaztak.) A városban a szavazatok 85%-át Németország mellett tették le, ennek ellenére a III. sziléziai felkelés eredményeképp a város Lengyelországhoz került.

A 20. század elején kimerültek az érctelepek és megszűnt az ércbányászat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A sziléziai név: Reinhold Olesch, Der Wortschatz der polnischen Mundart von Sankt Annaberg, Berlin 1958. A Grzegorz Wieczorek és Towarzystwo Piastowania Śląskiej Mowy „Danga” által javasolt kiegészített ábécé szerint írva

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tarnowskie Góry című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.