Törpe-kardszárnyúdelfin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Törpe-kardszárnyúdelfin
Kifogott példány
Kifogott példány
A faj mérete az emberhez viszonyítva
A faj mérete az emberhez viszonyítva
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Cetancodontamorpha
Alrend: Whippomorpha
Csoport: Cetaceomorpha
Alrendág: Cetek (Cetacea)
Részalrend: Fogascetek (Odontoceti)
Csoport: Delphinida
Öregcsalád: Delphinoidea
Család: Delfinfélék (Delphinidae)
Alcsalád: Globicephalinae
Nem: Feresa
J. E. Gray, 1870
Faj: F. attenuata
Tudományos név
Feresa attenuata
(J. E. Gray, 1874)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Törpe-kardszárnyúdelfin témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Törpe-kardszárnyúdelfin témájú médiaállományokat és Törpe-kardszárnyúdelfin témájú kategóriát.

A törpe-kardszárnyúdelfin (Feresa attenuata) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozó faj.

Nemének az egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés]

Elterjedéséről nem sokat tudni a szórványos, de az egész világot átfogó adatokból. A mély, meleg vizekben fordul elő, csak ritkán közel a partokhoz (kivéve az óceáni szigeteket). Főleg trópusi vizekben található, de gyakran elkóborol a meleg mérsékelt övi vizekre is. Viszonylag gyakran található a trópusi Csendes-óceán keleti részén Hawaii és Japán körül, bár nem különösen gyakori sehol sem. Mivel kerüli a csónakokat, lehetséges, hogy gyakoribb, mint az a megfigyelések számából következhet. Úgy tudják, hogy nem vándorol, lehetségesnek tűnik, hogy egész éven át előfordulhat olyan jól ismert helyeken, mint Srí Lanka az Indiai-óceánban és St. Vincent a Karib-tengerben.

Megjelenése[szerkesztés]

Csontváza

Kevésbé ismert állat és annak ellenére ritkán látható a természetben, hogy széles körben elterjedt, és a szubtrópusi-trópusi mély vizekben majdnem mindenhol megtalálható. Mérete a delfinek többségéhez hasonló, de többnyire csak a fehérajkú kardszárnyúdelfinnel (Peponocephala electra) tévesztik össze. Sok lényeges különbség van köztük, de azokat nem könnyű észrevenni a természetben, főleg távolról. Sötét oldala valószínűleg a legjellemzőbb tulajdonsága, de a fehér áll is jellegzetes, bár ez nem minden példányon jelenik meg, a fej és a mellúszók alakja szintén jó azonosítási bélyeg.

Hátúszó elhelyezkedése: Középen helyezkedik el.

Felnőtt mérete: 2,1-2,6 m.

Felnőtt tömege: Kb. 110–170 kg.

Újszülött mérete: Kb. 80 cm.

Újszülött tömege: Ismeretlen.

Életmódja[szerkesztés]

Általában elmondható, hogy ha kis számú (kevesebb, mint 50) állat van együtt, akkor azok nagy valószínűséggel törpe kardszárnyú delfinek. Fogságban agresszívek lehetnek az emberrel vagy más cetfajokkal, és jobban kiérdemlik a "gyilkos" jelzőt, mint a jóval nagyobb közönséges kardszárnyúdelfinek. Elképzelhető, hogy természetben delfineket is zsákmányolnak.

Megközelítésük nehéz lehet, állítólag elkerülik a csónakokat, bár beszámoltak már olyan eseteket is, amikor a csónakok orr- vagy nyomdokvizében úsztak. Néha lebegnek, főként napos időben. Kémlelődnek, farkukat csapkodják, ugrásaik mindig megfigyelhetők, de nem mindig akrobatikusak. Fürgén úsznak: fejüket többnyire kiemelik a vízből amikor a felszínre jönnek, meneküléskor pedig testükkel kiugranak. A csapatok tagjai gyakran úsznak párhuzamosan, egymással teljes szinkronban, aztán amikor megrettennek, egy tömegben menekülnek el. A felszínen morgó hangjukat lehet hallani. Gyakran vetődnek partra.

Források[szerkesztés]