Tócsaszitakötő
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       IUCN3.1 | ||||||||||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 100 000 Ft[1] | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| ''Leucorrhinia caudalis'' (Charpentier, 1840) | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tócsaszitakötő témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tócsaszitakötő témájú médiaállományokat és Tócsaszitakötő témájú kategóriát.
|
A tócsaszitakötő (Leucorrhinia caudalis) az egyenlőtlen szárnyú vagy nagy szitakötők egy Magyarországon fokozottan védett faja.
Elterjedése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Európa középső részén, egy keskeny sávban honos, elterjedésének súlypontja Közép-Európa északi sávjába tehető. Meglehetősen ritka, élőhelye szétdarabolódott, nagy valószínűséggel egyike az Európa és talán az egész Nyugat Palearktikum egyik leginkább veszélyeztetett szitakötőinek.
Az alábbi országokban honos: Ausztria, Belgium, Csehország, Észtország, Fehéroroszország, Finnország, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Montenegró, Németország, Norvégia, Oroszország, Svédország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna.
Magyarországon mára több előzően ismert élőhelyéről eltűnt és már csak a Tisza és a Dráva mentén található holtágakban és kavicsbányatavakban találhatóak kisebb, elszigetelt populációi.
A faj leginkább a kevésbé sekély, gazdag hínárnövényzettel (sok esetben tócsagazvirágúakkal) benőtt, kisvizek lakója. Kedvelt élőhelyei a holtágak, morotvák, nagyobb állóvizek növénydús öblei, valamint a növényzetben gazdag kavicsbányatavak. Az elalgásodott, megritkult növényzetű vizekből kiszorul.
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A hím szinte semmi más Magyarországon élő fajjal nem téveszthető össze: jellegzetes faji bélyeg a kifehéredő szárnyjegy és szárnycsúcs, a potroh elülső felének fehéres, hamvas, bevonata, valamint a fehér potrohfüggelék.
Lárvái erősen tüskézettek.
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A tócsaszitakötő a kétéves fejlődésű, korán kibújó, szinkronizáltan kelő szitakötők közé tartozik.
Veszélyeztető tényezők
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Első számú veszélyeztető tényező az élőhelyek elvesztése, leromlása: a folyók szabályozása miatt szinte teljesen megszűnt az új holtágak, morotvák keletkezésének lehetősége, a régebbieket pedig az eutrofizáció, savasodás, feltöltődés, esetleg halasítás, vagy más hasznosítás tesz a faj számára kedvezőtlenné.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A magyar állami természetvédelem hivatalos honlapja: Tócsaszitakötő" (HTML) (magyar nyelven). Hozzáférés: 2014. június 10.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "The IUCN Red List of Threatened Species: Leucorrhinia caudalis" (HTML) (angol nyelven). Hozzáférés: 2014. június 10.
- dr. Ambrus András. "Szitakötők: Leucorrhinia caudalis" (HTML) (magyar nyelven). Hozzáférés: 2014. június 10.
- "A magyar állami természetvédelem hivatalos honlapja: Tócsaszitakötő" (HTML) (magyar nyelven). A KvVM Természetvédelmi Hivatala. Hozzáférés: 2014. június 10.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "tavi álarcos-szitakötő - Leucorrhinia caudalis (Charpentier, 1840)". izeltlabuak.hu. Hozzáférés: 2018. július 5.
