Tócsaszitakötő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Tócsaszitakötő
ZierlicheMoosJungfer.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
IUCN3.1
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 10 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Szitakötők (Odonata)
Alrend: Egyenlőtlen szárnyú szitakötők (Anisoptera)
Öregcsalád: Laposhasú acsafélék (Libelluloidea)
Család: Laposhasú acsák (Libellulidae)
Alcsalád: Leucorrhininae
Nem: Leucorrhinia
Faj: L. caudalis
Tudományos név
''Leucorrhinia caudalis''
(Charpentier, 1840)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tócsaszitakötő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tócsaszitakötő témájú médiaállományokat és Tócsaszitakötő témájú kategóriát.

A tócsaszitakötő (Leucorrhinia caudalis) az egyenlőtlen szárnyú vagy nagy szitakötők egy Magyarországon fokozottan védett faja.

Elterjedése[szerkesztés]

Európa középső részén, egy keskeny sávban honos sávjában honos, elterjedésének súlypontja Közép-Európa északi sávjába tehető. Meglehetősen ritka, élőhelye szétdarabolódott, nagy valószínűséggel egyike az Európa és talán az egész Nyugat Palearktikum egyik leginkább veszélyeztetett szitakötőinek.

Az alábbi országokban honos: Ausztria, Belgium, Csehország, Észtország, Fehéroroszország, Finnország, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Montenegró, Németország, Norvégia, Oroszország, Svédország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna.

Magyarországon mára több előzően ismert élőhelyéről eltűnt és már csak a Tisza és a Dráva mentén található holtágakban és kavicsbányatavakban találhatóak kisebb, elszigetelt populációi.

A faj leginkább a kevésbé sekély, gazdag hínárnövényzettel (sok esetben tócsagazvirágúakkal) benőtt, kisvizek lakója. Kedvelt élőhelyei a holtágak, morotvák, nagyobb állóvizek növénydús öblei, valamint a növényzetben gazdag kavicsbányatavak. Az elalgásodott, megritkult növényzetű vizekből kiszorul.

Megjelenése[szerkesztés]

A hím szinte semmi más Magyarországon élő fajjal nem téveszthető össze: jellegzetes faji bélyeg a kifehéredő szárnyjegy és szárnycsúcs, a potroh elülső felének fehéres, hamvas, bevonata, valamint a fehér potrohfüggelék.

Lárvái erősen tüskézettek.

Életmódja[szerkesztés]

A tócsaszitakötő a kétéves fejlődésű, korán kibújó, szinkronizáltan kelő szitakötők közé tartozik.

Veszélyeztető tényezők[szerkesztés]

Első számú veszélyeztető tényező az élőhelyek elvesztése, leromlása: a folyók szabályozása miatt szinte teljesen megszűnt az új holtágak, morotvák keletkezésének lehetősége, a régebbieket pedig az eutrofizáció, savasodás, feltöltődés, esetleg halasítás, vagy más hasznosítás tesz a faj számára kedvezőtlenné.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A magyar állami természetvédelem hivatalos honlapja: Tócsaszitakötő (magyar nyelven) (HTML). (Hozzáférés: 2014. június 10.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]