Tíz attikai szónok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A tíz attikai szónok i. e. 5–4. században élt a klasszikus görög korban, őket tartották az akkori idők legnagyobb szónokainak és történetíróinak és ők szerepelnek az "alexandriai gyűjteményben" (más néven a „tízek gyűjteményében”), melyet bizánci Arisztophanész és szamothrakéi Arisztarkhosz állított össze:

A homéroszi időkig visszatekintve (i. e. 9–8 század), vagy még régebbre is, nagyra becsülték Görögországban az ékesszólás művészetét. Az égi és földi görög hősöknek dicsőségére vált, ha nemcsak a fegyverek, hanem az érvek összecsapásában is győztek. Az Iliaszban a harcos Akhilleuszt a „szavak és a tettek emberének” írja le Homérosz, mind a kettőt nagy erénynek tartva.

Az i. e. 5. századig az ékesszólást hivatalosan nem tanítottak. Azonban a század közepén feltűnik egy szicíliai szónok, Korax, valamint az ő tanítványa, Teisziasz (talán egyazon személy) és megalkotják a szónoki elméletet, megírják a művészi szónoklás szabályait. I. e. 427-ben követként Athénba látogatott egy másik híres szicíliai szónok, a leontinoi Gorgiasz, és beszédet mondott, amely láthatóan elkápráztatta a polgárokat. A gorgiászi szónoki felfogást, az újszellemű megközelítését a szónoklatnak – köztük az érvelés új ötleteit és kifejezési alakjait, illetve módszereit – fejleszti tovább a tízek egyike, Iszokratész, egy i. e. 4. századi pedagógus és szónok.

A szónoklattan végül a tíz attikai szónok tevékenysége által kapott központi szerepet az akkor kialakuló görög oktatási rendszerben és a mai időkre is hatással van tudományos és történetíró munkájuk.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Attic orators című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Szakirodalom[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap