I. e. 324

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Évszázadok: i. e. 5. századi. e. 4. századi. e. 3. század

Évtizedek: i. e. 370-es éveki. e. 360-as éveki. e. 350-es éveki. e. 340-es éveki. e. 330-as éveki. e. 320-as éveki. e. 310-es éveki. e. 300-as éveki. e. 290-es éveki. e. 280-as éveki. e. 270-es évek

Évek: i. e. 329i. e. 328i. e. 327i. e. 326i. e. 325i. e. 324i. e. 323i. e. 322i. e. 321i. e. 320i. e. 319

Események[szerkesztés]

Makedón Birodalom[szerkesztés]

  • Nagy Sándor indiai hadjáratáról visszaérkezik Szúzába és megbünteti azokat a kormányzókat, akik hossza távolléte alatt elhanyagolták kötelességeiket vagy templomokat és sírokat fosztogattak. Szatrapáinak harmadát leváltja, hatot pedig kivégeztet. Három hadvezért - köztük Koinosz fivérét, Kleandroszt - önkényeskedés miatt letartóztatnak és kivégeznek.
  • Annak érdekében, hogy a makedón és perzsa elit közelebb kerüljön egymáshoz, Nagy Sándor és 80 hadvezére perzsa előkelőségek lányait veszi feleségül. Ő maga és Héphaisztión III. Dareiosz két lányát, Sztateirát és Drüpetiszt veszik nőül. Az esküvőket látványos ünnepségek kísérték, majd lajstromba vették azokat a makedón katonákat, akiknek perzsa feleségük volt (mintegy tízezret) és bőséges hozományt ajándékoztak nekik. Nagy Sándor azt akarta, hogy a perzsáknak a makedónokkal egyenlő lehetőségeik legyenek mind a kormányzatban, mind a hadseregben; ez a törekvése azonban a makedónok neheztelését vonja maga után.
  • Nagy Sándor és udvara a nyarat és az őszt a médek fővárosában, Ekbatanában tölti. Héphaisztión megbetegszik és meghal. Nagy Sándor túlzásokba esve gyászolja barátját (napokig átölelve tartotta a holttestet, betiltotta a zenét és levágatta a lovak sörényét és farkát). A temetésre 10-12 ezer talentumot költenek.
  • Az év végén Nagy Sándor büntető hadjáratot indít Lurisztánba a portyázó kassziták ellen.

Görögország[szerkesztés]

  • Nagy Sándor kincstárnoka, Harpalosz a letartóztatás elől Athénba menekül, de Démoszthenész és Phókión indítványára fogságba vetik. Az általa hozott kincseket egy bizottság felügyeletére bízzák, amelynek Démoszthenész a vezetője.
  • Harpalosz megszökik és Krétára menekül. Démoszthenész bebörtönzik, mert állítólag elsikkasztotta a kincsek részét. Démoszthenész megszökik és száműzetésbe vonul, bár a vádakat hamarosan visszavonják. A makedónellenes párt élére Hüpereidész kerül.

Róma[szerkesztés]

  • A folyamatban lévő szamnisz háború miatt Lucius Papirius Cursor marad a dictator. Túlzott szigorúsága miatt katonái nem mernek kezdeményezni és a vereségét kívánják, ezért elszalasztják a győzelmet a szamniszok táborának megtámadásakor. Papiriusnak sikerül visszanyernie katonái bizalmát és ezután nagy győzelmet arat, a szamniszok pedig békét kérnek.[1]

Születések[szerkesztés]

Halálozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Titus Livius: A római nép története Nyolcadik könyv

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 324 BC című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.