Ugrás a tartalomhoz

Szíjártó Lajos

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szíjártó Lajos
Született1896. január 11.[1]
Szekszárd
Elhunyt1966. szeptember 30. (70 évesen)
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • Magyarország építésügyi minisztere (1951. október 6. – 1956. október 24.)
  • magyar nagykövet Egyiptomban (1957–1963)
KitüntetéseiKossuth-díj (1951)
Sablon • Wikidata • Segítség

Szíjártó Lajos (Szekszárd, 1896. január 11. – Budapest, 1966. szeptember 30.) Kossuth-díjas magyar építészmérnök, diplomata, kommunista politikus, építésügyi miniszter.

Élete

[szerkesztés]

Szíjártó Lajos 1896-ban született egy szekszárdi munkáscsalád gyermekeként.[2] 1914-től a Ganz Vagongyár üzemi kalkulátora volt, 1915-ben a szakszervezet és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja lett.[3] 1918. november 24-én a Kommunisták Magyarországi Pártjának egyik alapító tagja lett. A Tanácsköztársaság alatt parancsnokként szolgált a Vörös Hadseregben, részt vett Losonc elfoglalásában is, majd a Nógrád megyei határőrezred parancsnoka lett. Tagja volt az ötszázas tanácsnak és a VI. kerületi tanácsnak is. A Tanácsköztársaság bukását követően 12 évi fegyházra ítélték, de 1922 szeptemberében fogolycsere folytán a Szovjetunióba került.

Elvégezte a hat hónapos pártiskolát, majd építészmérnöki oklevelet szerzett. Nagyipari építkezéseken dolgozott, majd az Elektromos Művek Minisztériumának építési igazgatója lett. A második világháborút követően 1948 májusában tért haza, az Építőipari Igazgatóság tanácsadója, majd a Gyárépítési Ipari Központ vezérigazgatója volt, részt vett az építésügyi minisztérium megszervezésében. 1949 májusától júniusáig az építés- és közmunkaügyi minisztérium osztályfőnöke, majd csoportfőnöke volt. 1950 májusában építésügyi államtitkár, 1951 januárjában Sándor László építésügyi miniszter első helyettese lett. 1951-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

1951. október 6-án Sándor felmentése után a Dobi-kormány építésügyi miniszterévé nevezték ki. Tisztségét megtartotta a Rákosi-kormányban, az első Nagy Imre-kormányban, a Hegedüs-kormányban és a második Nagy Imre-kormányban is, a tárcát 1956 október 27-ig vezette. A forradalom leverése után diplomáciai pályára lépett, 1957 októberétől 1963 decemberéig Magyarország Szudánba, Etiópiába és Jemenbe is akkreditált kairói nagykövete volt. 1966-ban hunyt el Budapesten.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Magyar Népköztársasági Érdemrend, IV. fokozat (1950)[4]
  • Magyar Népköztársasági érdemrend, III. fokozat (1950)[5]­
  • Munka vörös zászló érdemrendje (1954)[6]
  • Munka vörös zászló érdemrendje (1956)[7]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/15031.htm, Szíjártó Lajos, 2017. október 9.
  2. ↑ Szíjártó Lajos | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
  3. ↑ Szíjártó Lajos. www.tortenelmitar.hu. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
  4. ↑ Hivatalos rész. Magyar Közlöny, 28. sz. (1950. február 16.) 117. o.
  5. ↑ Személyi rész. Magyar Közlöny, 186. sz. (1950. november 7.) 1071. o.
  6. ↑ Személyi rész. Magyar Közlöny, 15. sz. (1954. február 24.) 87. o.
  7. ↑ Személyi rész. Magyar Közlöny, 4. sz. (1956. január 18.) 19. o.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szíjártó_Lajos&oldid=26897396”