Szundai halászbagoly
| Szundai halászbagoly | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Ketupa ketupu (Horsfield, 1821) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Szundai halászbagoly témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Szundai halászbagoly témájú médiaállományokat és Szundai halászbagoly témájú kategóriát.
|
A szundai halászbagoly (Ketupa ketupu) a madarak osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt Thomas Horsfield német természettudós írta le 1821-ben, a Strix nembe Strix ketupu néven. Sorolták a Bubo nembe Bubo ketupu néven is.[3]
Alfajai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ketupa ketupu aagaardi (Oscar Neumann, 1935)- India államai közül Nyugat-Bengál és Asszám, Banglades, Mianmar, Thaiföld és Vietnám
- Ketupa ketupu ketupu - a Maláj-félsziget, Szumátra, a Riau-szigetek, Belitung, Jáva, Bali és Borneó középső és déli része
- Ketupa ketupu pageli (Oscar Neumann, 1935) - Borneó északi része
- Ketupa ketupu minor (Johann Büttikofer, 1896) - Nias sziget[2]
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ázsia délkeleti részén, Brunei, Kambodzsa, a Kókusz (Keeling)-szigetek, India, Indonézia, Laosz, Malajzia, Mianmar, Szingapúr, Thaiföld és Vietnám területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, tavak, folyók és patakok környékén, valamint legelők, ültetvények, vidéki kertek és városi régiók. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 44 centiméter.[5] Tollpamacsot visel a fején. Csupasz lábain hosszú görbe karmok vannak.
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Éjszakai vadász, röpte nem olyan csöndes, mint a többi bagolyfajé. A víz felszínéről karmával ragadja el halakból álló táplálékát, de hüllőket, kétéltűeket, madarakat és nagyobb rovarokat is fogyaszt.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Béleletlen faodvakban, vagy más madarak által elhagyott fákon lévő fészekben költ.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2026. február 16..
- 1 2 "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2026. február 16..
- ↑ "Avibase". Hozzáférés: 2026. február 16..
- 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2021. december 17..
- ↑ "Oiseaux.net". Hozzáférés: 2021. december 17..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2026. február 16..
- Colin Harrison & Alan Greensmith: Vögel. Dorling Kindersly Limited, London 1993,2000, ISBN 3-8310-0785-3
- A világ madarai. Budapest: Panem Kft. 1994. ISBN 963 545 006 0.
{{cite book}}: Cite has empty unknown parameters:|accessyear=,|origmonth=,|accessmonth=,|month=,|chapterurl=,|origdate=és|coauthors=(súgó) – magyar neve
