Szojuz–38

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szojuz–38
Soyuz38 patch.png
Repülésadatok
Ország Szovjetunió
Űrügynökség Soviet space program
Hívójel Tamir
Hordozórakéta Szojuz–U
A repülés paraméterei
Start 1980. szeptember 18.
19:11:03 UTC
Starthely Bajkonur, LC1
Keringések száma 124
Leszállás
ideje 1980. szeptember 26.
15:54:27 UTC
helye Dzezkazgantól 17 km-re délkeletre
Időtartam 7 nap 20 óra 43 perc 24 mp
Űrhajó tömege 6800 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 199 / 350 km
Pályahajlás
Föld körül 51,63°
Periódus
Föld körül 88,194 perc
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–38 témájú médiaállományokat.

A Szojuz–38 (oroszul: Союз-38) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az űrhajó vitte a hetedik Interkozmosz (IK) legénységet a Szaljut–6 űrállomásra. Fedélzetén tartózkodott az első kubai űrhajós, Arnaldo Tamayo Méndez alezredes.

Küldetés[szerkesztés]

Feladata a kubai-szovjet kutatási program végrehajtása az űrállomáson, valamint bekapcsolódni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Kötelességük volt az állandó személyzet pihenését biztosítani.

Jellemzői[szerkesztés]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1980. szeptember 18-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88,1 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 199 kilométer, az apogeuma 350 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tartottak üzemkész állapotban. Összesen 7 napot, 20 órát és 43 percet töltött a világűrben. Összesen 124 alkalommal kerülte meg a Földet.

Szeptember 19-én 21 óra 49 perckor automatikus üzemmódban a II. csatlakozást biztosító modulnál dokkolt. Az átszállás és aklimatizálás után megkezdték a tudósok által összeállított kutatási programot. Korteksz műszerrel az agy bioelektromos aktivitását, a Koordinográf segítségével az idegrendszer pillanatnyi állapotát mérték. Az Antropometrija kísérletben az ember pszichomotorikus tevékenységét, a Voszprijatyije kísérletben az érzékelési folyamat megváltozását vizsgálták. A Szupport eszközzel a lábfejre terhelést biztosító gyógytornacipők alkalmazását próbálták ki. Az Atuej és a Multiplikátor segítségével mikroorganizmusok viselkedését ellenőrizték. Több technológia kísérletet végeztek a Karibe, a Krisztalizátor, a Szahar és a Zóna kísérletekben. A kísérleti, kutatási eredményeket átpakolva az űrhajóba, megkezdték a visszatérési műveleteket.

Szeptember 26-án belépett a légkörbe, a visszatérés hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 17 kilométerre délkeletre értek Földet. Ez a küldetés dicsekedhet a legpontosabb leszállással a szovjet űrprogram addigi történetében. A tervezett leszállási ponttól mindössze 3 kilométer eltéréssel értek földet.

Űrhajósok[szerkesztés]

Tartalék személyzet[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • Szojuz–38. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
  • Szojuz–38. energia.ru. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
  • Szojuz–38. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
  • Szojuz–38. kursknet.ru. [2011. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
  • Szojuz–38. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. március 16.)

Elődje:
Szojuz–37

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz T–3