Szojuz–37

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz–37
Soyuz37 patch.png
Repülésadatok
Hívójel Terek
Hordozórakéta Szojuz–U
A repülés paraméterei
Start 1980. július 23.
18:33:03 UTC
Starthely Bajkonur, LC1
Leszállás
ideje 1980. október 11.
9:49:57 UTC
Időtartam 79 nap 15 óra 16 perc 54 mp
Űrhajó tömege 6800 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 198 / 351 km
Pályahajlás
Föld körül 51,61°
Periódus
Föld körül 89,12 perc

A Szojuz–37 (oroszul: Союз-37) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az űrhajó vitte a hatodik Interkozmosz (IK) legénységet a Szaljut–6 űrállomásra. Fedélzetén tartózkodott az első vietnami űrhajós, Phạm Tuân (teljes neve: Phạm Tuân Thanh Liem Bui) alezredes.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feladata a vietnami-szovjet kutatási program végrehajtása az űrállomáson, valamint bekapcsolódni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Kötelességük volt az állandó személyzet pihenését biztosítani.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1980. július 23-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.8 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 198 kilométer, az apogeuma 351 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tatzrottak üzemkész állapotban. Összesen 79 napot, 15 órát, 16 percet és 54 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 1256 alkalommal kerülte meg a Földet.

A technológiai programban a szovjet-NDK-vietnami fejlesztésű Imitátor–1 illetve 'Imitátor–2 nevű készülékekkel az űrállomás Krisztál kemencéjének hőmérsékleti profilját mérték meg. A Halong kísérletben bizmut-antimon-tellúr keveréket és gallium-foszfid félvezető kristályokat állítottak elő. A biológiai programban egy vietnami vízinövény (Azolla Pinnata) és a gyökereiben levő mikroorganizmus viselkedését figyelték meg.

Október 11-én belépett a légkörbe, a visszatérés hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 180 kilométerre délkeletre értek Földet.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a küldetések száma a Szojuz-37-el együtt)

Indításkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leszálláskor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szojuz–37. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
  • Szojuz–37. energia.ru. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
  • Szojuz–37. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
  • Szojuz–37. kursknet.ru. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
  • Szojuz–37. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. március 16.)

Elődje:
Szojuz T–2

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz–38