Szojuz–14
| Szojuz–14 | |||||
| Szojuz-program | |||||
 | |||||
| A Szojuz–14 személyzete szovjet postai bélyegen | |||||
| Repülésadatok | |||||
| Ország | Szovjetunió | ||||
| Űrügynökség | Szovjet űrprogram | ||||
| Hívójel | Berkut | ||||
| Hordozórakéta | Szojuz hordozórakéta | ||||
| A repülés paraméterei | |||||
| Start | 1974. július 3. 18:51:08 UTC | ||||
| Starthely | Bajkonur, 1. sz. indítóállás | ||||
| Keringések száma | 255 | ||||
| Leszállás | |||||
| ideje | 1974. július 19. 12:21:36 UTC | ||||
| Időtartam | 15 nap 17 óra 30 perc 28 mp | ||||
| Űrhajó tömege | 6800 kg | ||||
| Pálya | |||||
| Pályamagasság | |||||
| Föld körül | 195 / 217 km | ||||
| Pályahajlás | |||||
| Föld körül | 51,6° | ||||
| Periódus | |||||
| Föld körül | 88,6 perc | ||||
A Szojuz–14 (oroszul: Союз–14) a katonai Almaz űrállomás kiszolgálására tervezett Szojuz 7K–T űrhajó repülése. Ez az űrhajó szállította s Szaljut–3 űrállomásra az első személyzetet.
Küldetés[szerkesztés]
Fő feladat a szállító űrhajó kipróbálása, személyzet szállítása a Szaljut–3 (OPSZ–2) űrállomásra.
Jellemzői[szerkesztés]
Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва>). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
1974. június 3-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.6 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 195 kilométer, apogeuma 217 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Összesen 15 napot, 17 órát, 30 percet és 28 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 255 alkalommal kerülte meg a Földet.
A Szojuz–12 űrhajó orbitális kabinjára dokkolásra alkalmas modult szereltek. Napelem-szárnyakkal nem rendelkezett, önálló üzemideje maximálisan 48 óra. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által biztosított energiával töltötték fel. Az űrhajó automatikus megközelítéssel, majd Pavel Popovics kézi vezérléssel végezte a dokkolást. Összekapcsolódás után Jurij Artyuhin átszállt az űrállomás fedélzetére, sorban aktivizálta az egységek energia ellátását. Az üzembe helyezők két hétig, szoros napirend szerinti munkákat végeztek. Az előírt feladatokat sikeresen teljesítették.
Július 19-én belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon történt, Dzsezkazgan városától 140 kilométerrel délkeletre értek Földet.
Személyzet[szerkesztés]
Alapszemélyzet[szerkesztés]
- Pavel Popovics űrhajós parancsnok
- Jurij Artyuhin fedélzeti mérnök
Másodszemélyzet[szerkesztés]
- Gennagyij Vasziljevics Szarafanov űrhajós parancsnok
- Lev Gyomin űrhajós pilótai
Tartalék személyzet[szerkesztés]
- Borisz Volinov űrhajós parancsnok
- Vitalij Zsolobov fedélzeti mérnök
Források[szerkesztés]
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
További információk[szerkesztés]
- Szojuz–14. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
- Szojuz–14. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
- Szojuz–14. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
- Szojuz–14. kursknet.ru. [2015. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
- Szojuz–14. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
|
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |
