Szojuz–14

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz–14
Popovich and Artyukhin.jpg
A Szojuz–14 személyzete szovjet postai bélyegen
Repülésadatok
Hívójel Berkut
Hordozórakéta Szojuz hordozórakéta
A repülés paraméterei
Start 1974. július 3.
18:51:08 UTC
Starthely Bajkonur, 1. sz. indítóállás
Keringések száma 255
Leszállás
ideje 1974. július 19.
12:21:36 UTC
Időtartam 15 nap 17 óra 30 perc 28 mp
Űrhajó tömege 6800 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 195 / 217 km
Pályahajlás
Föld körül 51,6°
Periódus
Föld körül 88,6 perc
Előző repülés
Következő repülés
Szojuz–13
Szojuz–15

A Szojuz–14 (oroszul: Союз–14) a katonai Almaz űrállomás kiszolgálására tervezett Szojuz 7K–T űrhajó repülése. Ez az űrhajó szállította Szaljut–3 űrállomásra az első személyzetet.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő feladat a szállító űrhajó kipróbálása, személyzetet szállítása a Szaljut–3 (OPSZ–2) űrállomásra.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва>). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1974. június 3-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.6 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 195 kilométer, az apogeuma 217 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Összesen 15 napot, 17 órát, 30 percet és 28 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 255 alkalommal kerülte meg a Földet.

A Szojuz–12 űrhajó orbitális kabinjára dokkolásra alkalmas modult szereltek. Napelem-szárnyakkal nem rendelkezett, önálló üzemideje maximálisan 48 óra. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által biztosított energiával töltötték fel. Az űrhajó automatikus megközelítéssel, majd Pavel Popovics kézi vezérléssel végezte a dokkolást. Összekapcsolódás után Jurij Artyuhin átszállt az űrállomás fedélzetére, sorban aktivizálta az egységek energia ellátását. Az üzembe helyezők két hétig, szoros napirend szerinti munkákat végeztek. Az előírt feladatokat sikeresen teljesítették.

Július 19-én belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon történt, Dzsezkazgan városától 140 kilométerrel délkeletre értek Földet.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alapszemélyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Másodszemélyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szojuz–14. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
  • Szojuz–14. energia.ru. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
  • Szojuz–14. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
  • Szojuz–14. kursknet.ru. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
  • Szojuz–14. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. március 12.)

Elődje:
Szojuz–13

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz–15