Szojuz–15
| Szojuz–15 | |||||
| Szaljut-program | |||||
 | |||||
| Repülésadatok | |||||
| Ország | Szovjetunió | ||||
| Űrügynökség | Szovjet űrprogram | ||||
| Hívójel | Dunaj | ||||
| Hordozórakéta | Szojuz hordozórakéta | ||||
| A repülés paraméterei | |||||
| Start | 1974. augusztus 26. 19:58:05 UTC | ||||
| Starthely | Bajkonuri űrrepülőtér | ||||
| Keringések száma | 32 | ||||
| Leszállás | |||||
| ideje | 1974. augusztus 28. 20:10:16 UTC | ||||
| Időtartam | 2 nap 0 óra 12 perc 11 mp | ||||
| Űrhajó tömege | 6760 kg | ||||
| Pálya | |||||
| Pályahajlás | |||||
| Föld körül | 51,6° | ||||
| Periódus | |||||
| Föld körül | 88,5 perc | ||||
A Szojuz–15 (oroszul: Союз–15) szovjet Szojuz 7K–T típusú űrhajó, mely a második személyzetet szállította a Szaljut–3 katonai űrállomásra.
Küldetés[szerkesztés]
Fő feladat a teljes automatizált dokkolás végrehajtása a Szaljut–3 (más néven Almaz–2) űrállomáshoz. A tervek szerint a személyzet egy hónapig maradt volna az űrállomáson. Az Igla dokkolórendszer hibája miatt a művelet több próbálkozás után sem sikerült, ezért az űrhajósoknak vissza kellett térniük a Földre éjszakai körülmények között.
Jellemzői[szerkesztés]
A Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőirodában (CKBEM) kifejlesztett és gyártott kétszemélyes Szojuz 7K–T típusú űrhajó.
1974. augusztus 26-án a Bajkonuri űrrepülőtérről egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta alacsony Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 88,5 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 173 km, apogeuma 236 km volt.[1] Teljes tömege 6760 kg. Összesen 2 napot, 12 percet és 11 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 32 alkalommal kerülte meg a Földet. Műszaki hiba miatt, többszöri próbálkozás után csak 40 méterre tudta megközelíteni a Szaljut–3 űrállomást. Az űrhajó akkumulátorainak 48 órás energiatartaléka és a manuális dokkoláshoz elégtelen mennyiségű üzemanyag miatt vissza kellett térnie a Földre.
Augusztus 28-án belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon, ejtőernyővel történt, Celinográdtól 48 km délnyugatra ért Földet.
Személyzet[szerkesztés]
- Gennagyij Szarafanov, parancsnok
- Lev Gyomin, fedélzeti mérnök
Tartalék személyzet[szerkesztés]
- Borisz Volinov, parancsnok
- Vitalij Zsolobov, fedélzeti mérnök
Mentőszemélyzet[szerkesztés]
- Vjacseszlav Zudov parancsnok
- Valerij Rozsgyesztvenszkij fedélzeti mérnök
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Szojuz repülések adatai az RKK Enyergija vállalat honlapján. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
Források[szerkesztés]
- Szojuz–15. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
További információk[szerkesztés]
- Szojuz–15. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
- Szojuz–15. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
- Szojuz–15. kursknet.ru. [2012. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
|
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |
