Szojuz–13

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szojuz–13
Repülésadatok
Ország Szovjetunió
Űrügynökség Soviet space program
Hívójel Kavkaz (Кавказ)
Hordozórakéta Szojuz hordozórakéta
A repülés paraméterei
Start 1973. december 18.
11:55:00 UTC
Starthely Bajkonur, LC1
Keringések száma 127
Leszállás
ideje 1973. december 26.
08:50:35 UTC
Időtartam 7 nap 20 óra 55 perc 35 mp
Űrhajó tömege 6560 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 188 / 247 km
Pályahajlás
Föld körül 51,6°
Periódus
Föld körül 88,8 perc

A Szojuz–13 (7K-T) (oroszul: Союз 13) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított, szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az első alkalom volt, amikor a Szovjet (Szojuzon) és amerikai űrhajósok (Skylaben) egyszerre voltak az űrben.

Küldetés[szerkesztés]

Fő feladata volt az Orion–1 távcsőrendszerrel csillagászati (ultraibolya színképek), földfelszíni felvételek készítése, orvosi és biológiai kísérletek végzése az Oazisz–2 (zárt – ökológia – folyamatban biomasszát állítottak elő) és a Levkoj (vérkeringés, vérellátás tanulmányozása) készülékekkel. Az űrrepülés eredményesen bizonyította, hogy az átalakított űrhajó, a szükséges modulok fel illetve leszerelésével több napos programokhoz is képes biztosítani a műszaki és életfeltételeket.

Jellemzői[szerkesztés]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва>). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1973. december 18-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.8 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 188 kilométer, az apogeuma 247 kilométer volt. Hasznos tömege 6560 kilogramm. Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas. Összesen 7 napot, 20 órát, 55 percet és 35 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 127 alkalommal kerülte meg a Földet.

Az áttervezés, a módosítás megegyezik a Szojuz–12 űrhajóval. Újra napelemtáblákkal szerelték fel, a hosszabb idejű szolgálatra. Nem rendelkezik összekapcsoló modullal. Egy szabványosított, az űrhajóhoz csatolt modulba helyezték el az Orion–1 távcsőrendszert.

December 26-án belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Karaganditól 200 kilométerrel délnyugatra értek Földet.

Személyzet[szerkesztés]

Tartalék személyzet[szerkesztés]

Mentő személyzet[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–613

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Koszmosz–638