Szivarfafélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szivarfafélék
Szivarfa (Catalpa erubescens) virágai
Szivarfa (Catalpa erubescens) virágai
A szivarfa (Catalpa bignonioides) termései
A szivarfa (Catalpa bignonioides) termései
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Szivarfafélék (Bignoniaceae)
Juss.
Típusnemzetség
Bignonia
L.
Nemzetségcsoportok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szivarfafélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szivarfafélék témájú kategóriát.

A szivarfafélék (Bignoniaceae) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjének egyik családja az euasterid I (lamiid) kládban. Az Urania Növényvilág rendszerében a csövesvirágúak rendjének (Tubiflorae) egyik családja, a Borhidi-rendszerben a tátogatóvirágúak főrendjének (Scrophularianae) tátikafélék rendjébe (Scrophulariales) tartozik. A család fajait a 2000-es években 107 nemzetségbe sorolták, és ezeket 7, illetve nyolc nemzetségcsoportba vonják össze. Mintegy 900 fajuk ismert, de még rendszeresen fedeznek fel újakat.

Mivel Magyarországon egy fajuk sem honos, a többnyire dísznövénynek betelepített fajok többségét magyarul differenciálatlanul „szivarfának” nevezzük.

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család kozmopolita, de tagjai főként a trópusi és szubtrópusi területek növényei.

Valószínűleg Közép-, illetve Dél-Amerikában fejődtek ki; máig itt él a legtöbb fajuk. Madagaszkár a másik, különösen fajgazdag területük. Itt él:

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fák, cserjék és liánok, néhány faj azonban lágyszárú, egyéves növény. A liánok különleges járulékos szerveket fejlesztenek, hogy ezekkel kússzanak fel a fényhez a fák törzsén. Ezek között vannak rugószerűen csavarodó kacsok, tapadókorongok, a törzseket körülfonó gyökerek és elfásodó, erőteljes kampók is.

Leveleik szórtan állnak, a szélük többnyire ép. Virágaik nagyok, a csészelevelekben nektáriumokkal. A párta széles tölcsér vagy harang alakú. A virágból rendszerint két, különböző hosszú porzópár lóg ki. Magházuk felső állású, négyrekeszes. A magkezdemények az egyes rekeszekben két-két csoportban helyezkednek el. A termések alakja igen változatos, bennük sok mag nő. A termés- és virágszerkezet alapján a családot korábban négy alcsaládra bontották, ez a tagolást genetikai alapon hét nemzetségcsoportra módosították.

Életmódjuk, termőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A trópusi-szubtrópusi növények többségéhez hasonlóan a legtöbb fajuk nem vagy csak mérsékelten fagytűrő; a Kárpát-medencében a kifagyás főleg a fiatal példányokat veszélyezteti. Egyes szivarfákat a denevérek porozzák be.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hét (nyolc) nemzetségcsoport igen közel áll egymáshoz, számos közös bélyeget megőriztek.

Lopótökfafélék – Crescentieae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két termőlevél nő össze egymással, köztük válaszfal található, melyek nem teljesen zártak. Termésük húsos, nem nyílik fel, de mégsem nevezhető valódi bogyótermésnek. Csak ebben a csoportban szárnyatlanok a magvak, és nincsenek levélkacsok, éppen ezért a legősibb alcsaládnak tekinthetők. A termésért termesztik a trópusokon a lopótökfát (Crestencia cujete), mely Közép-Amerikából származik. A termésből – a lopótökhöz hasonlóan – használati tárgyak, edények készíthetők.

Tecomeae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Termőjük kétrekeszű, és a válaszfalak tökéletesen zártak, egy rekeszben két magléc található. Felnyíló tokszerű termésük alakul a magházból. A lapos magvakon egy hártyaszerű repítőkészülék helyezkedik el, melynek feladata a széllel való terjesztés. Az alcsalád fajait sokféle módon hasznosítják, például a termésből használati tárgyak készülnek, egyes fajok fája értékes, és dísznövények is akadnak közöttük.

Szivarfák – Bignonieae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyon hasonlít az előbbi alcsaládra, termőjük kétrekeszű, 2–2 magléccel, tokterméssel. Mindössze annyiban tér el, hogy máshogy nyílik fel a kiszáradt termés.

Coleeae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Madagaszkáron közel endemikus taxon.

Eccremocarpeae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ebben a csoportban a magház egyrekeszű – a válaszfalak tökéletlen kifejlődése következtében. A termésből tok fejlődik, amely a továbbiakban a csúcsán zárva marad. Az alcsalád fajainak magján is fejlődik repítőkészülék.

Oroxyleae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tourrettieae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Catalpeae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ebbe a rokonsági körbe tartozik néhány, hazánkban díszfaként közismert és kedvelt szivarfa:

Források és ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]