Szerkesztővita:NyP88

Köszöntünk a magyar Wikipédiában, kedves NyP88!

Figyelmedbe ajánljuk:

Első lépések – bevezető a szerkesztés fortélyaiba.
Homokozó – itt veszélytelenül gyakorolhatsz!
Wikifogalmak és rövidítések – speciális wikifogalmak magyarázata.
Mintaszócikkek – hogyan néz ki egy ideális szócikk.

Kérjük, különösen ügyelj a felküldött szövegek és képek jogtisztaságára és forrásaid pontos megjelölésére!

Mentor · Ha akarod, akkor melléd áll egy segítő, a te személyes mentorod, és segít a szerkesztéssel kapcsolatos gondjaidban. Ide kattintva találsz erről többet. | Segítség · Bonyolultabb szerkesztési ügyekben a kocsmafalra is írhatsz kérdéseket. Ha egy szerkesztőtársad tudja a választ, ugyanott fog válaszolni. | Tudakozó · Egy tudakozót is működtetünk. Ott viszont olyan kérdésekre kaphatsz választ, amit egy lexikonban keresne az ember.

Ha van kedved, mutatkozz be szerkesztőtársaidnak, ide kattintva. A szerkesztői lapodon írjál a érdeklődési körödről, nyelvtudásodról. Az a lap csak a tiéd. Kialakításához segítséget itt találsz. | Ilyen vitalapja, „szerkesztővitája” is van minden szerkesztőnek, mint ez a lap itt. Aki neked üzenni akar valamit, az ide fog írni, téged pedig egy sárga csík a lap tetején automatikusan figyelmeztet az új üzenetre. A cikkeknek is van vitalapjuk, ott a cikk kialakítását tárgyalják meg az érdekelt szerkesztők. | Kérünk, hogy az eszmecserék során így írd alá hozzászólásaidat: ~~~~.

Jó szerkesztgetést és tartalmas szórakozást kívánunk! Cassandro ^Ħelyőrség 2008. december 4., 23:22 (CET)Válasz

If you don't speak Hungarian, please click here.

Mechanikus gépek[szerkesztés]

A homo sapiens úgy vált „homo matematicus”-szá, hogy használni kezdte az ujjait, ami ugye mindig kéznél volt. Ezért alakult ki az emberiség tízes számrendszere, mert ha történetesen kétszer három ujjunk lett volna, akkor ma hatos számrendszerben számolnánk. A számolás nehéz mûveletét késõbb az emberek kavicsokkal (calculus), golyókkal, majd táblázatokkal és algebrai szabályokkal próbálták könnyebbé tenni. A haladás szükségszerû velejárójaként azonban az ember egyre több matematikai probléma elé került, amelyet már a hagyományos módszerekkel nem tudott megoldani. Amikor az égre vetett tekintetünkkel már nem pusztán csak az égitestek szépségében gyönyörködtünk, hanem ismertük azok járását (az égi mechanikát, a napszakok és az évszakok változását, a nap- és a holdfogyatkozásokat stb.), akkor megint csak beleütköztünk fejben való számolásunk korlátaiba. Ekkor kezdtek a csillagászok a matematika felé kacsingatni és — a korszak legfejlettebb tudományát — a mechanikát felhasználva (fogas)kerekes számológépeket kreáltak (Al-Kassi, W. Schichard stb.). Ezt követõen polihisztorok sora (Pascal, Leibniz, Babbage) tervezett és részben kivitelezett mechanikus gépeket, melyeket az alábbiakban olvasható.

Kezdet[szerkesztés]

A történet a harmincéves háború idején, Wilhelm Schickard-dal (1592-1635) kezdődik, aki Tübingenben a csillagászat, a matematika és a héber nyelv professzora volt. 1957-ben dr. Franz Hammer, a Kepler irattár segédgondnoka felfedezett néhány levelet, amelyet Schickard írt Keplernek. Ezek a levelek vázlatokat és leírásokat tartalmaztak egy, a Schickard által 1623-ban tervezett és épített gépről, amely az összeadás és a kivonás műveletét teljesen, a szorzást és osztást pedig részben automatizálta. Az első levél 1623. szeptember 20-án kelt, a második 1624. február 25-én. Az elsőben Schickard azt írja a gépről, hogy "az adott számokkal automatikusan számol: összead, kivon, szoroz és oszt. Bizonyára örülne, ha látná, hogyan gyűjti össze a gép a tízes és százas maradékokat, vagy kivonáskor hogyan vesz el belőlük..."

1624-es levelében így ír: "Megrendeltem az Ön számára a gép egy példányát egy helybeli mesterembernél, Johann Pfisternél; amikor azonban a gép már félig kész volt, néhány más holmimmal, főleg fémtálakkal együtt áldozatul esett az elmúlt éjszaka váratlanul kitört tűznek... Súlyosan érint a veszteség most, mivel a műszerésznek nincs rá ideje, hogy hamarosan pótolja."

Schickard 1623-ban a négy alapművelet elvégzésére alkalmas mechanikus számológépet épített, amely az összeadást, kivonást teljesen, a szorzást és az osztást pedig részben automatikusan végezte.

A gépnek egyetlen példánya sem maradt fenn, de báró Bruno von Freytag-Löringhoff professzornak Erwin Epple műszerészmester és mások segítségével sikerült a készüléket a levélbeli információk alapján rekonstruálni, és építettek néhány működő modellt.

A számológép felső része függőlegesen elrendezett, hengeres Neper-pálcákat tartalmaz. Forgatható gombokkal ezeken legfeljebb hatjegyű számokat lehet beállítani. Alatta fogaskerekekből készített számlálómű található. A felhasználó a Neper-pálcákról leolvasott részeredményeket kézzel viszi át a számlálóműbe. A végeredmény a készülék alján levő kis nyílásokban jelenik meg. A gép alapzatában elhelyezett számlapok hatjegyű számok tárolását teszik lehetővé, valószínűleg azért, hogy a felhasználónak a részeredményeket ne kelljen külön leírnia.

Az összeadást végző számlálóműben a szomszédos számjegyek fogaskerekei közé elhelyezett járulékos fogaskerék végzi a kétjegyű összeg első jegyének átvitelét a következő helyi értékre. A számjegyek fogaskerekeinek minden teljes körbefordítása után egy külön beépített, egyedi fog a megfelelő járulékos fogaskereket 36 fokkal elfordítja, ami viszont a következő számjegy fogaskerekét az eggyel magasabb számértéknek megfelelő helyzetbe fordítja tovább.

Schickard hat jegyre korlátozta számológépét. 999999+1 összeadásakor az egyes számjegyhez kapcsolódó egyetlen fogaskerékfognak kellene a teljes számolóművet mechanikus úton átfordítania. Ez volt a korabeli mechanika lehetőségeinek határa. A készülék hanggal jelezte, ha a gép a 7. helyi értékre próbál lépni. Schickard gépe jelezte a számolási tartomány túllépését (a túlcsordulást, overflow).

A szerkezet létezéséről annak idején nem szerezhetett tudomást a világ - Schickard és családja egy pestisjárvány áldozata lett. Érdemes azon elgondolkodni, hogyan befolyásolta volna Pascalt és Leibnizet, ha Schickard gépe megépül és fennmarad.

Pascal és Leibniz[szerkesztés]

Blaise Pascal (1623-1662)

20 éves korában tervezett és épített egy egyszerű és kicsi gépet, egy hathelyiértékes fogaskerekes összeadó-kivonó gépet, amelyet 1647-ben szabadalmaztatott. Egy Pascal által 1652-ben készített és kézjegyével ellátott gép Párizsban ma is látható a Conservatoire des Arts et Métiers-ben. A gépet Diderot is leírja híres Enciklopédiájában.

Az egyes számjegyek 0-tól 9-ig fogaskerekek meghatározott beállításának felelnek meg. A számok ábrázolásához annyi, azonos tengelyen elhelyezett fogaskerékre van szükség, ahány számjegyből áll a szám. Az egy fogaskerékfoggal történő elfordítás a forgásiránytól függően 1 hozzáadását vagy levonását jelenti. A 9-ről a rákövetkező 0-ra való átmenet során a gép a legközelebbi helyi értéken álló számot automatikusan eggyel megnöveli, ez az eljárás az átvitel.

Pascal számológépe:[[1]]

Pascal állítólag azért építette meg a gépét, hogy segítségére legyen apjának. Étienne Pascal magas rangú tisztviselő volt Basse-Normandie tartományban, és egy, az adók miatt kirobbant lázadás után újjászervezte a tartomány adózási rendszerét.

1673 - Gottfried Wilhelm von Leibniz (1646-1716)

Minden idők egyik legnagyobb polihisztorai közé tartozott. Szerkesztett egy eszközt, amelyet egyes gépekben még ma is használnak, ez a Leibniz-kerék (bordás henger). Olyan gépet épített, amellyel automatikusan lehetett összeadni, kivonni, szorozni és osztani. Elsőként sikerült két szám szorzását, illetve osztását közvetlenül, egyetlen körülforgatással megoldania. Négy alapműveletes számológépe nyolcjegyű számokkal végzett műveletekhez készült. Saját gépét Pascaléval összehasonlítva kijelentette: " Mindenekelőtt azt kell megérteni, hogy a gép két részből áll. Az egyiket az összeadás (kivonás) elvégzésére szerkesztették, a másikat a szorzás (osztás) elvégzésére, és a kettőnek össze kell kapcsolódnia. Az összeadó-(kivonó-) gép teljes mértékben megegyezik Pascaléval."

Leibniz számológépe:[[2]]

1666-ban cikket írt a kombinatorikáról (De Arte Combinatorica). A kombinatorikát úgy írja le, mint "általános módszert, amellyel minden józan ésszel belátható igazság egyfajta számítássá egyszerűsíthető." Végül érdemes kiemelni négy nagy teljesítményét, amellyel a számolás, a számítás fejlődéséhez hozzájárult:

   - kezdeti lépések a formális logika területén,
   - ő javasolta először a kettes számrendszer használatát,
   - a számolás nem emberhez méltó munka, szükséges és lehetséges automatizálni,
   - felismerte, hogy a számológépet hipotézisek ellenőrzésére is fel lehet használni.

Az automata, programvezérelt számítógép gondolata az 1800-as években vetődött fel. A programozott vezérlést egészen más területen használták fel először; 1679-ben Kempelen Farkas billentyűvezérlésű hangszintetizátort, "beszélő gépet" épített, majd 1801-ben A francia Joseph Marie Jacquard lyukkártya vezérlésű szövőgépe óriási sikert aratott a párizsi világkiállításon. A lyukkártya biztosította a szövési program (minta) tárolását és a szövőgép vezérlését. Forradalmasította a francia szövőipart.

Irascible Genius[szerkesztés]

Leibniz programját - az unalmas, de egyszerű feladatok automatizálásával felszabadítani az embert a rabszolgamunka alól - elsőként a modern intellektuális történelem egyik legkülönösebb alakja, Charles Babbage (1791-1871) vallotta magáénak. Babbage-ről helyesen írja életrajzírója, hogy vele kapcsolatban minden vitatott, még születésének időpontja is. Szerinte 1791. december 26-án született Devonshire-ban, ámbár maga Babbage azt állította, hogy 1792-ben és Londonban. Az életrajz címe Irascible Genius (A lobbanékony géniusz), szintén kulcs Babbage-hez.

Egyike a Royal Astronomical Society (Királyi Csillagászati Társaság) alapító tagjainak (1820. január 12.), és őt tüntették ki elsőként a Társaság aranyérmével az Observations on the Application of Machinery to the Computation of Mathematical Tables (Gépek matematikai táblázatok kiszámításánál való alkalmazásának tapasztalatai) c. munkájáért.

Matematikus volt. Bár gépei tisztán mechanikus berendezések voltak, de elgondolásaiban már tartalmaztak sok olyan alapvető lehetőséget, amelyek a modern számítógépekre jellemzőek.

Első gépe (Difference Engine - differenciagép) fix programú célszámítógép volt, mely matematikai táblázatok készítésére volt alkalmas.

Ha a táblázatot különféle matematikai műveletek eredményeiből állítják össze, a tapasztalat azt mutatja, hogy a számítást végző ember igen sok hibát vét. A könnyen tévedő embert "csalhatatlan" géppel helyettesíteni - kétségkívül ez volt az az ötlet, amely Babbage-re oly nagy hatással volt.

A táblázatkészítés illusztrálása: nézzük az N2+N+41 kifejezés értékét az egymás után következő N=0,1,2,3...9 természetes számok esetére!

  N     N2+N+41        D1       D2

  0.    41
  1.    43             2
  2.    47             4         2
  3.    53             6         2
  4.    61             8         2
  5.    71            10         2
  6.    83            12         2
  7.    97            14         2
  8.   113            16         2
  9.   131            18         2

A D1 oszlopot megvizsgálva látható, hogy az N2+N+41 kifejezés egymás után következő elemeinek különbségét tartalmazza; a D2 oszlop - hasonlóan - a D1 oszlop egymás utáni elemeinek különbségéből áll. N=10 esetén az N2+N+41 kifejezés értékét kiszámítható anélkül, hogy egyetlen szorzást is el kellene végezni. A D2 oszlopba kerülő elem ismét 2 lesz, a D1 oszlopba 18+2=20 kerül, az N2+N+41 jelzésű oszlop következő eleme 131+20=151.

Általában: akárhányad fokú polinomnak van olyan differencia oszlopa, amely már konstans, és így a polinom felépíthető összeadások egymásutánjával. Harmadfokú polinom esetén a D3 oszlop lesz konstans, negyedfokúnál a D4..

Babbage differenciagépe hatodfokú polinomok kezelésére készült. A gép tehát D1, D2, D3..D6 oszlopokkal dolgozott.

Lady Lovelace (Ada Byron) a következőképpen ír: "A gép ennélfogva pontosan és korlátlan terjedelemben táblázatba tudta foglalni azokat a sorozatokat, amelyeknek általános alakja a fenti formába foglalható; és közelítőleg szűkebb vagy tágabb határok között minden más sorozatot is, amelynek kezelésére a differenciák módszere alkalmas."bb brilliáns kísérletnek kell tekintenünk - ami egy speciális eljárás automatizálására készült - mint a numerikus matematika automatizálására irányuló próbálkozásnak.

(Babbage munkásságáról a legjobb összefoglalót Augusta Ada Byron írta. (A költő, Lord Byron leánya. Már 15 éves korában kitűnt rendkívüli matematikai képességével. Tiszteletére napjainkban róla nevezték el a nagyszámítógépekre - a Pentagon megbízásából - kifejlesztett ADA programnyelvet.)

A differenciagép költségeit 1834-ben 17470 font sterlingre becsülték. Összehasonlításképpen: egy mozdony 1000 fontba került. (A londoni Science Museum 1991-ben az eredeti tervek alapján - és a korabeli mechanikai lehetőségek figyelembevételével - rekonstruálta a differenciagép egyik egyszerűsített változatát, amelyet maga Babbage tervezett. Méretei: 3,4m x 0,5m x 2,1m, súlya 3 tonna és 4000 egyedi részből áll. A gép néhány nappal Babbage 200. születésnapja előtt hibátlanul kiszámította a 7. hatványok táblázatának első száz értékét.

1833-ban felhagyott a differenciagép fejlesztésével, kigondolta fő művét az analitikus gépet (Analytical Engine). Ez elvileg egy általános célú számítógép volt, majdnem a modern értelemben. (Szellemében nagyon közel állt a Mark I. nevű Harvard IBM géphez)

Ez a gép életcéljává vált Babbage-nek, és egészen 1871-ben bekövetkezett haláláig dolgozott rajta; halála után pedig fia, H. P. Babbage folytatta a munkát: maga építette meg a gép egyes darabjait, és a londoni Természettudományi Múzeumnak ajándékozta őket.

E gép alapötlete merőben különbözött a korábbi differenciagépétől. Ekkor már meglehetősen világosan látott több olyan elvet, amely a modern számítógépeket jellemzi. Az ötletet a szövőszéken alkalmazott Jacquard-féle szálfűzés megfigyeléseiből merítette. Jacquard kigondolta a szövőszéken a szálak fűzésének egy olyan módját, amely a szövet szövésének folyamatát lényegében automatizálta. Ahhoz, hogy a szövőszéken mintás szövetet szőjön, a szövőnek rendelkeznie kell egy tervvel vagy programmal, amely arról tájékoztatja őt, hogy a nyüst mely szálait kell felemelnie és melyeket leengednie ahhoz, hogy létrehozza a mintát; valamint azt is tudnia kell, hogy mikor kell az alapmintát egyszer használni, vagy többször megismételni.

Jacquard módszerének kulcsa egy kártyasorozat alkalmazása, amelyen lyukak vannak elhelyezve, mégpedig úgy, hogy azok a kívánt mintát rajzolják ki.

Az analitikus gép két részből állt:

1. Tároló - mai szóhasználattal memória -, ahol azok a számok helyezkednek el, amelyekkel műveleteket kell végezni. De ide kerülnek azok a mennyiségek is, tehát a részeredmények, amelyek valamely művelet során keletkeztek. 2. Malom - angolul: mill -, melybe mindig azokat a számértékeket viszik be, amelyekkel éppen valamilyen műveletet kell végezni. Ez a mai aritmetikai egységnek felel meg.

A gép működéséhez kétféle kártyacsomagra volt szükség. Az egyik a végrehajtandó műveleteket határozta meg (ezek a műveleti kártyák), a másik pedig azokat a speciális változókat tartalmazta (ezek a változókártyák), amelyeken az előbbi csomagnak a műveleteket kell végrehajtani. Babbage felismerte, hogy a részeredmények tárolására szükség van egy belső tárolóra, valamint, hogy a számítási feladatot elemi lépésekre bontva ezen belső tárolók felhasználásával egy külön számolóműben (malomban) kell elvégezni.

A gép, ha elkészül. 1000 db szám tárolását biztosította volna, másodpercenként egy összeadást, percenként egy szorzást végzett volna 50 jegyű számokkal. Az adatok bevitelét és a vezérlést lyukkártya biztosította.

Az analitikus gép rendkívül általános jellegű. Bármilyen formula értéke kiszámítható, e számítás szabályait két kártyacsomag útján kell közölni vele. Ezek belehelyezése, a gépet be kell állítani erre a speciális formulára. Ha egyszer a kártyacsomagok egy adott formulához össze vannak állítva, azokat bármely későbbi időpontban ismét felhasználhatóvá lehet tenni, így lehetővé téve azt, hogy a formula értékét más, esetleg szükségessé váló konstansokkal újraszámítás végezhető.

Az analitikus gépnek így saját könyvtára lesz. Bármely, egyszer már összeállított kártyacsomag bármely későbbi időpontban meg fogja ismételni azokat a számításokat, amelyekre eredetileg létrehozták. Ekkor csak a konstansok numerikus értékét kell beadni.

Az analitikus gép "titka" a kártyacsomagok bevezetése, amelyek hatására a gép automatikusan és az előírt sorrendben hajtja végre a műveleteket.

A gép építése már kezdetben megakadt. A 19. század finommechanikai lehetőségeivel ezt a "programvezérlésű" számológépet nem lehetett megvalósítani. Lady Lovelace (Ada Byron) szerint: "Nagyon találóan mondhatjuk, hogy az analitikus gép algebrai mintákat sző éppúgy, ahogy a Jacquard-szövőgép virágokat és leveleket. Számunkra úgy tűnik, ez a gép messze több eredetiséget mutathat fel, mint amennyire a differenciagép valaha is igényt tarthat".

A Hahn-géptől az IBM-ig[szerkesztés]

Az elsõ igazán jól használható számológépet egy gépészeti érdeklõdésû lelkész, Matthieu Hahn készítette 1779-ben. Leibnizhez hasonlóan õ is fogazott dobokat alkalmazott, de körkörös elrendezésben. A készülék hengeres házban található, melynek felsõ felületén egy külsõ és egy belsõ gyûrût formáló 12 pár számlap van, a henger ívelt felülete körül pedig, a megfelelõ számpárral ellentétesen, 12 skálabeosztásos csavarfejet helyezett el. A készülék tetején lévõ kart csak egy irányban lehet forgatni. Két szám összeadásakor a külsõ számlapok mutatják az egyik számot, a belsõk a másikat, az eredmény a kar egyszeri körbeforgatása után a külsõ számlapokon olvasható le. Nem tudni, hogy hány Hahn-gép készült, mivel halála után két fia és sógora kb. 1820-ig folytatta a készítését.

1786-ban Muller regiszterek közötti mûveletvégzést alkalmazott, és a túlcsordulást csengõvel jelezte. 1820-ban Thomas megkonstruálta a mai asztali számítógép õsét, a négy alapmûvelet elvégzésére alkalmas Arithmometer nevû gépét.

XIX. század elejétõl kezdve a megmunkálás fejlõdésével, az ipari termelés kialakulásával számos tekerõs számológép típus jelent meg és került sorozatgyártásra. Az állítható fogazású számkerekekkel szerkesztett, Theophil Witgold Odhner (1845-1905) által 1887-ben készített géphez hasonlóakat még ma is gyártanak.

Odhner szabadalmára építve számos mechanikus számológép készült. A német Brunsviga cég megvásárolva a szabadalmat elkezdte a megbízható eszközök sorozatgyártását. A 80-as évek elejéig szinte egyeduralkodó irodai eszközöket némileg modernizált formában, elektromotorral forgattatva a mai napig használják.

Továbbfejlesztett változatai fõleg a könyvelés területén értek el nagy sikereket. Egy könyvelõ automata például ötvözi egy írógép és egy zenélõ óra vonásait: a könyvelõ egy írógép klaviatúrán viszi be az adatokat, majd egy cserélhetõ lapból kiálló tüskesorok formájában tárolt utasítássor segítségével végzi el a gép a számításokat.

A másik alkalmazási irány a pénztárgépek felé vitte a fejlõdést, amelyeket csak a megváltozott gazdasági elõírások tudtak kiszorítani a hétköznapi életbõl.

Georg Scheutz (1785-1873) svéd nyomdász Babbage gondolataitól indíttatva megépítette a differenciagépet és 1854-ben Londonban - Babbage jelentős segítségével - be is mutatta. 1834-ben az Edinburgh Review-ban megjelent cikkben olvasott Babbage differenciagépéről. A cikk felkeltette érdeklődését és Edward fiával hozzáfogtak egy lényegesen módosított, tökéletesített változat megépítéséhez. 1834-ben a gép működőképes volt, de ötleteiket nem sikerült elfogadtatniuk. 1851-ben a Svéd Akadémia anyagi támogatást nyújtott Scheutznak egy nagyobb és tökéletesebb gép megépítéséhez. Ezt Scheutz 1853-ban fejezte be. A gép 1855-ben a párizsi kiállításon aranyérmet nyert. Scheutzot 1856-ban lovaggá ütötte a svéd király, és a Svéd Akadémia tagjává választották.

Scheutz először ügyvédi gyakorlatot folytatott. Svéd nyelvre fordította a világirodalom több remekművét, többek között Boccacciót, Walter Scottot, Shakespeare műveit. Kiadott azonban technikai és kereskedelmi lapokat is.

A számítógép megvalósításának elméleti alapjait George Boole (1815-1864) teremtette meg a logikai algebra (Boole-algebra) kidolgozásával 1847 és 1854 között.

Lincolnban született alsó középosztálybeli családban. Megtanult latinul és görögül, apja pedig meg tudta tanítani a matematika alapjaira. Tizenhat éves korában munkába állt, segédtanári állást vállalt. Ez idő alatt - egyházi pályára készülve - megtanult franciául, németül és olaszul. Húsz éves korában saját iskolát nyitott, ahol maga tanította a matematikát - valójában felsőbb matematikát. Legnagyobb mértékben a formális logika fejlődéséhez járult hozzá. Elsőként állított fel axiómákat, illetve posztulátumokat a logika számára, oly módon, ahogyan Euklidesz és mások tették a geometriában.

Logikájának alaptétele: bármilyen bonyolult logikai kapcsolat megfelelően választott alapműveletek segítségével kifejezhető.

A legjelentősebb gyakorlati lépést a lyukkártyás adatfeldolgozás megvalósítása jelentette a XIX. század végére. Az USA 1890-es népszámlálásánál Herman Hollerith lyukkártyás berendezéseit használták adatfeldolgozásra.

Hollerith lyukkártyás gépe:[[3]]

Maga a lyukkártya:[[4]]

Hollerith szülei a történelmi jelentőségű 1848-as esztendő politikai forrongásai következtében hagyták el Németországot. Ő már Buffaloban született. A Columbia egyetem bányászati szakát végezte el. Doktori értekezésében egy saját maga szerkesztette táblázatkészítő rendszert tárgyalt. A Columbián folytatott tanulmányai során jó barátságba került korának jól ismert mérnök-pedagógusával, William P. Trowbridge-dzsel, aki álláshoz segítette az 1880-as népszámlálás lebonyolításakor a Népszámlálási Hivatalnál.

A Népszámlálási Hivatalban az 1880-as években azzal az igénnyel léptek fel, hogy az ott alkalmazott eljárásnak legalább részbeni automatizálására gépi rendszert kellene kifejleszteni.

Hollerith 1879 októberétől 1883 augusztusáig dolgozott a Népszámlálási Hivatal állományában, majd körülbelül rá egy évre a Szabadalmi Hivatalban kapott állást. Ezt követően a népességi statisztikák táblázatba foglalására alkalmas gépének kifejlesztésén dolgozott, és 1889-ben meg is kapta gépére a szabadalmi oltalmat. Ezt a rendszert használták 1890-ben. A kézi adatfeldolgozás több éves munkájával szemben a gépek néhány hét alatt végezték el a munkát.

Kiépített egy kereskedelmi szervezetet, a Tabulating Machine Companyt. 1911-ben ez a társaság átalakult Computer-Tabulating Recording Companyvé, amelyhez 1914-ben lépett be id. Thomas J. Watson. Ebből a társaságból lett később (1924-ben) Watson mesteri irányításával az International Business Machine Company, az IBM.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

[5] [6] [7] [8]

Mechanikus gépek[szerkesztés]

Legutóbbi hozzászólás: 15 évvel ezelőtt2 hozzászólás1 résztvevő

Üdv! Az általad beírt szöveg egy másik weblapról származik. Az ilyen másolást a szerzői jogi törvények és a Wikipédia szabályai többnyire nem engedélyezik, ezért kérlek, fogalmazd meg a szócikket a saját szavaiddal. Ez alól kivétel:

Ha te vagy a bemásolt szöveg eredeti szerzője, ebben az esetben a további tennivalódról olvasd el a Wikipédia:Önkéntes ügyfélszolgálat lap Engedélyezés lépései (saját mű esetén) fejezetét, illetve a Wikipédia:Licencelési nyilatkozat lap Hogyan kell nyilatkozni? fejezetét.
Ha az eredeti szerző engedélyezi, ebben az esetben a további tennivalódról olvasd el a Wikipédia:Önkéntes ügyfélszolgálat lap Engedélykérés lépései (nem saját mű esetén) fejezetét.
Ha a szöveget szabad licenc alatt tették közzé.

Kérlek, hogy minden esetben a Wikipédia felhasználási feltételeinek megfelelően járj el. Mielőtt újabb tartalmat töltesz fel, olvasd el a felküldési segédletet. Szeretném felhívni a figyelmedet, hogy jogilag tisztázatlan tartalom ismételt bemásolása a szerkesztői jogaid felfüggesztését vonhatja maga után. Ha kérdésed van, nyugodtan fordulj hozzám vagy írj a jogi kocsmafalra. Köszönöm! ~~~~– Istvánka ^posta 2008. december 5., 09:13 (CET)Válasz

Írtam levelet a Kobak Bt. - nek és voltak olyan kedvesek, hogy válaszoltak is hamar:

Tisztelt Nyéki Péter!

A kérdéses jegyzet felhasználásával kapcsolatban csak azt szeretnénk kérni, hogy minden esetben jelölje meg a forrást, mely nem szükségszerűen a teljes link, elegendő a www.kobakbt.hu hivatkozás. Ebben az esetben a felhasználáshoz természetesen hozzájárulunk.

Üdvözlettel:

Kovács László

www.kobakbt.hu

kovacs.laszlo@kobakbt.hu

Ezt természetesn teljesíteni is fogom.

Oké! Megértettem. Ebben az esetben még két dolgot kérek tőled:

1. az engedélyt másold mindig a létrehozott szócikk vitalapjára, hogy a többi szerkesztő is lássa, hogy van engedély

2. kérlek szépen a szöveget írd át, hogy az valóban egy enciklopédia szócikk legyen és nem pedig egy jegyzet. Lásd: WP:STIL, :WP:FORMA útmutatóinkat.

Köszönöm és jó szerkesztést– Istvánka

^posta 2008. december 5., 13:08 (CET)Válasz

Rendben, úgy érzem kijavítottam itt-ott néhány átfogalmazással a cikket. Főleg ezeken a dolgokon változtattam:

Ne az olvasóhoz beszélj

   * ... fogalmazz általánosan, ne tegezve vagy magázva

Kerüld az első és második személyt

   * Ne írj olyat, hogy én, mi, te, ti, ön vagy önök kivéve az idézeteket.

Remélem sikerült tárgyilagossá tenni. Ha van még mit változtatni rajta, akkor továbbra is várom a javaslatokat.

Ami az 1. pontot illeti: ugye most rajta van az engedély a vitalapomon (mivel ez a vitalapom)?