Ez a lap átnevezés ellen védett

Wikipédia:Homokozó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:Homokozó 
Egy valódi, homokozóba való vödör kislapáttal
A Homokozó a Wikipédia játszótere, itt az újdonsült szerkesztők szabadon garázdálkodhatnak, bármilyen szerkesztést kipróbálhatnak kötetlenül, természetesen a civilizált viselkedés keretein belül, valamint úgy, hogy ne legyen jogsértő a szerkesztés. Az itt olvasható szövegeket szerkesztőink a felület tesztelése céljából írták, azok tartalmát senki nem ellenőrizte, a helytelen vagy valótlan állításokat nem nézte át, nem javította senki.

Az oldalon szereplő „információt” tehát természetesen jobb nem megfogadni, komolyan venni. A Wikipédia közösségével kapcsolatos kérdéseket, illetve egyéb komoly kérdéseidet pedig a kocsmafalon teheted fel, műszaki, technikai szerkesztési problémáidat pedig annak műszaki és kezdőknek fenntartott szekciójában. A leggyakrabban előforduló kérdésekre, problémákra a segítség-oldalakon igyekszünk választ adni.

Sablonok tesztelésére használhatod a sablonhomokozót és a sablonok kibontására való lapot.

Az ideírtakat az erre járók folyton felülírják, ez egyszerűen csak egy firkapapír. Ha nem csak próbálkozni szeretnél, hanem már a készülő cikked piszkozatán dolgozol, akkor kaphatsz egy saját homokozót is. Ehhez – ha még nem tetted volna meg – előbb regisztrálj (azaz válassz magadnak egy szerkesztői nevet), majd kattints ide!
Egyszerűen csak kattints az oldal tetején és az egyes fejezetcímek mellett található „[szerkesztés]” gombra.

Némi eligazításért lásd a „Szerkesztés” oldalt, lépésről lépésre haladó útmutatást pedig az első lépések oldalon találsz. Ha kész vagy a módosításokkal, csak nyomd meg a „Lap mentése” gombot – igen, ennyire egyszerű! Semmit nem ronthatsz el, ne aggódj. Ha véletlenül az egészet törlöd, akkor is könnyen vissza tudjuk állítani.

Csak egy dologra kérünk: a lap forrásának első során, amelyben az olvasható, hogy {{/***** Arra kérünk, hogy ezen a soron ne változtass! *****}}, tényleg ne változtass!


Kovács Áron Ádám

























































cica

Zarándokturizmus[szerkesztés]

A jelenleg jelzett vagy legalább térképen kijelölt hazai utak (főútvonalak és mellékútvonalak) hossza – számításaink szerint – megközelítőleg 4829 km hosszú, amely alatt 743-szor halad át valamely magyarországi településen (a közös szakaszokat és kereszteződéseket is beleszámolva, tehát a ténylegesen érintett települések száma valamivel kevesebb, de nagyságrendileg azonos), de további útvonalak várnak még kijelölésre, jelzés felfestésére. A Magyarországról is elérhető teljes úthálózat hossza (a magyarországi szakaszokkal együtt) nehezebben meghatározható. Az utak honlapján és kiadványaiban elérhető útvonalleírások és térképek alapján megközelítőleg 8130 km érhető el, ugyanakkor több út leírása is jelzi, hogy valójában sokkal hosszabb útról van szó. Míg például a Szent Márton Út honlapja és elérhető leírásai a külföldi szakaszokkal együtt mindössze 765 km-t foglalnak magukban, addig az út főútvonala önmagában 2500 km-t tesz ki Szombathely és Tours között, alternatív útvonalai pedig önmagukban 4000 km-t, ám a szakaszos jelzettség miatt – bár vállalkozó kedvű zarándokok számára járható – még nem tekinthető késznek az út. A Szent Jakab Út önmagában, illetve a Gyönygyök útjának egyik ága pedig elviekben közvetlen összeköttetésben van Santiago de Compostellával. • A 21. századi turizmus legmeghatározóbb kategóriája az úgynevezett „élményturizmus” amely szerint, az utazók a 20. században bevált, McDonaldizált utazásokkal (Ritzer 2004) szemben, ma olyan turisztikai élményekre vágynak, ahol minden, amit a fogyasztó tapasztal az autentikus. • A vallási turizmust az élményturizmus egy specifikus alágának (is) tekinti a szakirodalom. Egyrészt az élményközpontúság magának a vallásnak is központi jellemzője. (Sulyok-Mártonné 2014), másrészt egyre vonzóbbá válik a vallási helyek és jelenségek autentikussága. • A turisták és zarándokok megkülönböztetésére vonatkozó szakirodalomban két alapvető paradigma különíthető el. o Az első és szélesebb körben elterjedt szerint a kettő nagyon hasonló, majdhogynem ugyanaz, hiszen mind a zarándokok, mind pedig a turisták – kívülről nézve – többé kevésbe azonos módon utaznak, fogyasztanak és veszik igénybe az infrastruktúrát. o Ezzel szemben foglalnak állást azok, akik a motivációk eltérő jellege miatt azt állítják, hogy a zarándokok nem turisták. A mély szakrális motiváció által vezérelt turistákat megkülönböztetik azoktól, akiknek a rekreáció, az élmény vagy éppen a tanulás a motivációjuk. • Schlehe (1999:8) szerint, az utazók egyik kategóriából könnyen válthatnak a másikba. Vagyis a zarándokok nagy része először teljesíti a rituális gyakorlatokat, majd utána kvázi kisétál a tengerpartra, hogy felfrissüljön. Így először a vallási, majd pedig a rekreációs kategóriába sorolható. • A MINTEL a szerzői szerint a vallási turizmus „olyan nemzetközi utazás, amelynek elsődleges célja vallási szempontból jelentős helyek, útvonalak és fesztiválok meglátogatása, vagy vallási tevékenység (vallási konferencia, lelkigyakorlat, keresztény táborok stb.). Ugyanakkor − annak ellenére, hogy vallási jelentőséggel is bírnak − nem sorolhatók ide azon ősi helyek (inka templomok, piramisok) meglátogatása, amelyeket általában a kulturális turizmus körébe sorolhatunk.” • A zarándokok motivációját vizsgálva Korpics nyolc alapvető motivációt különített el: kérés, köszönet, elcsendesülés, testi-lelki egészség fenntartása, lelki-aszkézis, találkozni vágyás a látnokokkal, vallási élmény keresése, és végül kíváncsiság. (Korpics 2009, 125) Giurati-Myers-Donnach kérdőíves kutatásukra támaszkodva pedig három típusba sorolták az utazókat: praktikus (testi-lelki egészségi), lelki aszketikus és világi utazó • A vallási és a hagyományos turizmus viszonyát elemezve Anna Trono szerint megfigyelhető az a folyamat, amely során a „zarándok-ipar” reflektál és igazodik a turisztikai szükségletkehez és a fogyasztói igények kielégítéséhez. (Trono 2015) • A profán és a transzcendens termékek, szolgáltatások között kvázi dialektikus viszony figyelhető meg, amely során a szolgáltatók egyszerre elégítik ki a hagyományos-, élményturisták identitás-transzformáló illetve a vallási turisták tisztán szakrális igényeit. • A MINTEL szerzői szerint az elmúlt 30 évben jelentős növekedés ment végbe. Ennek két mozgatórugója van: a keresztény és muszlim vallást gyakorlók száma nő, illetve azok száma is, akik utazásuk során vallási elemeket építenek be az útitervükbe.