Szerkesztő:Milei.vencel/monasztikus

A monasztikus rendek a keresztény szerzetességben olyan rendek, melynek egyes házait, apátságait csak laza szálak fűzik egybe, mindegyik szinte önálló, független életet él; tagjai a világtól elvonulnak, apostoli feladatot nem vállalnak, fogadalmukkal meghatározott helyhez kötik le magukat; közös vonásuk a szemlélődés, a közös élet, a kar-ima, az ünnepélyes fogadalom.

A monasztikus

A monasztikus vagy monachus vagy monakhosz a szerzetesség vagy remeteség életformájának tagja. A monachizmus a vallásos élet egy általában olyan önkéntes formája, mely során az egyén lemond a saját tulajdonáról, világi igényeiről és követeléseiről, anyagi javairól, és önmagát teljesen a szellemi, spirituális életnek, vallási elmélkedésnek szenteli; esetleg az aszkézis különböző módjait is gyakorolja eközben.

Etimológia

A görög eredetű szó (μοναχός), a monakhosz és az ebből származó latin monachus jelentése "magányos, egyedül álló" és arra a személyre alkalmazható, aki cölibátusban, illetve házastárs nélkül egyedül marad, és "Istennel köt házasságot".

Történet

Előzmények

A 4. századtól a nyugati kereszténységben a „magányos”, „egyedüli” jelentésben terjedt el a monakhosz szó használata.

Cassianus és Jeromos szerint az az ember, aki egyedül él Istennel.

Ágostonos értelemben már nemcsak a remetéket, magányban élő anakhórétákat, hanem a közösségben élő cenobitákat is jelenti.

A középkor folyamán megmaradt a kétféle értelmezés, de a hangsúly egyre inkább a magányban, világtól elszakadva élő emberre tolódott el.

A monasztikus élettel kapcsolatban Jeromos háromféle típust sorol fel :

• anakhóréták, akik a sivatag magányában élnek,
• cenobiták, akik közösséget alkotnak,
• remobothok, a csavargó, léhűtő életet élő monachusok.

Cassianus ugyanezt a három típust sorolja fel, de harmadiknak a szarabaitákat nevezi. Nursiai Benedek a regulájában a felsorolást kiegészíti egy negyedikkel, akiket girovágusok-nak (vándor monachusok) nevez, és így ecseteli őket:

„Ezek egész életükön át más-más tartományban élnek, három-négy napon majd ebbe, majd abba a kolostorba szállnak vendégül. Mivel folyton csavarognak, soha meg nem állapodnak, saját akaratuknak és a torkosság ingereinek szolgálnak, minden tekintetben rosszabbak a szarabitáknál.”

A monasztikusok között külön csoportot alkotnak azok az aszkéták, akik nem szükségképpen vonulnak ki a világból.

Újkor

Az Egyházi Törvénykönyv beszél a monachusról, amikor megkülönbözteti őket a szabályozott kanonoktól, illetve a monialis-ról, monacha jelentésben. A magyarnak csak az utóbbira van önálló szava: apáca, az előbbit csak szóösszetétellel tudja kifejezni: monasztikus szerzetes.

A monasztikus rendek

Századokon át a monasztikus rend azonos volt a bencésekkel; ma jogi szempontból az alábbi szerzetesrendek nevezhetők monasztikusnak :

Férfirendek

• antoninanusok négy rendje
• baziliták öt rendje
• a bencés konföderáció 22 kongregációja
• ciszterciek
• hieronimiták
• karthauziak
• mechitaristák
• pálosok
• trappisták

Apácarendek

• Ágoston-rendiek,
• annunciáták,
• bencések,
• Brigitta-rendiek,
• domonkosok,
• hieronimiták,
• johanniták,
• kamalduliak,
• kármeliták,
• karthauziak,
• klarisszák,
• maroniták,
• mercedáriusok,
• olivetánusok,
• passzionisták,
• paulanusok
• premontreiek,
• redemptoristák
• szerviták,
• trappisták,
• trinitiárusok,
• vallambrózaiak
• vizitációsok

Kapcsolódó cikkek

• Szerzetesség
• Keresztény szerzetesség
• Reclusus
• Szannjásza (hinduizmus)