Szerkesztő:Data Destroyer/Római légió

Légió, a római császárság állandó hadserege alapelemének megnevezése.

Előzményei

A római haderő fejlődésében három fő korszakot szokás megkülönböztetni:

A polgári hadsereg kora, amelyet Servius Tullius király és a Camillus nevéhez fűződő reformok tagolnak. Fejlődésére komoly hatást gyakoroltak a pun háborúk tanulságai. Ez a korszak a polgárháborúk koráig tartott.

A zsoldos hadsereg kora, a polgárháborúk korától a köztársaság végéig.

Az állandó hadsereg kora, amely a római császársággal kezdődött, s annak egész folyamán át megvolt. Felépítésében lényeges reformok történtek a 2. század első felében, majd a 3. század folyamán, mígnem Diocletianus egész szervezetében megváltoztatta.

Természetesen a római hadsereg nem máról-holnapra vált zsoldossereggé, hanem az átalakulást lassan érlelték a töténelmi fejlemények. Két nagyon fontos körülmény tette elkerülhetetlenné a változást: az egyik, hogy meg kellett szüntetni a census szerinti sorozást. Servius Tullius alkotmánya szerint a vagyonos osztályok védték Rómát, épp azért, mert vagyonosak, s ezétz megbízhatóak, hisz a harcban saját vagyonukat is védték, a hinvédelem tehát e felfogás szerint bizalom dolga is volt, egyfajta megtiszteltetés, jog. A római nép azonba egyre szegényebb lett: a legalacsonyabb osztály censusát 11000 sestertiusról le kellett szállítani 4000 sestertiusra, tehát csaknem a régi összeg harmadára. Ezzel a katonáskodás jogát kiterjesztették, Marius korától pedig a vagyoni helyzetnek már semmi köze sem volt a sorozáshoz. Mihelyst azonban megszűnt a katonáskodás jog (és dicsőség) lenni, a vagyonosabb osztályok rendre kivonták magukat alóla, a szegényebb rétegek azonban új keresetforrásra találtak benne, mert a légiókat továbbra is a polgárok közül sorozták. Ezek a seregek azonban már nem elsősorban a hazát szolgálták, hanem azt, aki nagyobb zsoldot adott, valamint több zsákmányt biztosított számukra. Mivel megszűnt a sorozás alapjául szolgáló census, így szükséges volt megváltoztatni az első korszak légiójának ezen alapuló hármas beosztását is. A másik kényszerítő körülmény a római polgárjog egész Itáliára való kiterjesztése volt. Emiatt kiestek a római haderőből a socii (könnyű fegyverzetű gyalogság) és a lovasság egy része. Csak a légiók maradtak, valamint az auxilia, amelyeket a provinciákban soroztak, esetleg a Rómával szövetséges seregek állítottak ki.

A korai légiók kialakulása

A fentebb említett két körülmény következményei így összegezhetőek:

1. Megváltozott a sorozás módja. A légiók számára már nem csak Rómában soroztak, hanem egész Itáliában, az a mód lett általánossá, amely addig rendkívülinek számított. A polgárháborúk alatt már a libertinusokat is felvették a szárazföldi hadseregbe, holott addig csupán a tengerészetnél volt helyük, Marius külön cohorsokat alakított ki belőlük. Pompeius, Julius Caesar a tartományokban soroztak úgynevezett legiones vernaculaet, ezek tagjai a belépésük után azonnal római polgárjogot nyertek. Brutus és Antonius gladiátorokból és más rabszolgákból alakítottak csapatokat, amire ezt megelőzően csupán egyetlen alkalommal volt példa, a cannaei csatavesztés után.

2. A szolgálati időt azelőtt hadjáratonként számították, ezt Marius egységesen 16 évben állapította meg, de igyekezték a már leszolgált katonákat továbbszolgálatra bírni. Ezért a veteránokból külön csapatokat szerveztek, amelyeket később, a császárkorban vexillumukról vexillariinek neveztek. Az olyan veteránokat, akik ezidő letöltése után is a seregben maradtak, evocatinak nevezték, és természetesen különféle kedvezményben részesültek.

3. Magában a légió szervezetében is változásokat vittek végbe, ezek:

• a. Megszűnt a triarii, principes, hastati és velites életkoron és censuson alapuló megkülönböztetése, mindössze emlékük maradt meg a centuriok elneveztésében.

• b.A manipulus-szervezet helyébe a cohors-szervezet lépett. Ezt a változtatást is Mariusnak szokás tulajdonítani. A cohors név azelőtt is előfordult a socii csapataira vonatkoztatva, sőt légionárius csapatoknál is találkozhatunk az elnevezéssel, mint a triarii, principes és hastati egy-egy manipulusának -tehát a háromnak- együttes nevével, taktikai egységgé azonban csak e korban lett. Az új szervezet szerint a legio 10 cohorsra oszlott, amelyek a taktikai egységek voltak. A cohors rendes létszáma 600 ember, a legioé tehát 6000.

• c. A harmadik újítás a jelvényekre vonatkozott. Addig csupán a manipulusoknak volt jelvényük, Marius óta a legionak: a sas. A jelvény -aquila- általában ezüstből készült, igen ritkán aranyból. Hordozóját aquilifernek nevezték. Béke idején az aerariumban őrizték a köztársaság korában, háborúkor a táborban egy kis szentélyben tartották (sacellum), s mint numen legionis tisztelet tárgya volt. Azt, hogy a legiobeli cohorsoknak is volt-e külön jelvényük, nem tudjuk.

• d. A légiók, most már mint önálló csapattestek, sorszámot kaptak. Eleinte a köztársaság összes legióját folytatólagosn számozták, később -a második polgárháborútól- minden fővezér külön számozta a saját legióit.

• e. A legio kizárólag gyalogságból állt. Már Julius Caesarnál is a római lovagok külön, a cohors praetoriaba voltak sorozva. A lovasságot már nem a polgárok közül sorozták, s a legio mellé sokkal nagyobb számban voltak beosztva, mint eddig. A legion kívül volt az auxilia, a maga gyalogos és lovas csapataival. Részint a tartományokból toborozták, részint a szövetséges népek és uralkodók szolgáltatták őket a Rómával kötött szövetségi szerződésben megállapított számban, ritkábban idegen országokból fogadták őket. Számerejük nem volt arányban a legioval, mindig esetleges volt, amennyi épp rendelkezésre állt. A gyalogságot itt is cohorsokba osztották, ezekről szinte semmit sem tudunk. Egy részük megőrizte eredeti nemzeti jellegét, mint funditores (parittyások), sagittarii (nyilasok), cohortes cetratae (hispániai rövid pajzsosok), scutate (hosszú pajzsosok). A lovasságot alaekre (szárnyakra) osztották, ezek létszáma 3-400 lovas volt, néha kisebb egységekre is tagolták őket, ezeket turmanak nevezték. Az alae feje a praefectus equitum volt, általában római, de néha abból az országból származott, ahonnan a segédcsapat érkezett.

Az állandó hadsereg kora

Az állandó hadsereg korát a római császárság kezdeteitől szokás számítani. A császárságnak -mint minden egyeduralomnak- szülsége volt az állandó hadseregre. a császár volt az egyetlen imperátor, akinek minden katona hűséget esküdött. Az ő nevében parancsoltak a provinciákban a legatus Augusti pro praetore, magában Rómában a praefectus praetorio, praefectus urbi és a praefectus vigilum. Az újjászervezett haderő hat részre oszlott: a legiók, auxilia, a magában Rómában állomásozó csapatok, hajóhadak, műszaki csapatok, tartományi és municipalis militia (leginkább a modern polgárőrséggel, nemzetőrséggel rokonítható)

A legiók

Kialakulásuk a korai császárkorban

Számuk a polgárháborúk alatt komolyan megnövekedett, Augustusnak az actiumi csata után korabeli források szerint 50 légiója volt. Ezek egy részét később a tényleges katonai szolgálat alól felmentette, és katonai coloniákba telepítette, más részét pedig az állandó hadsereg megalapítására használta fel. A megtartott seregrészekből nem új légiókat alapított, hanem a régi csapatok régi neveiket tarthatták meg. Ez talán a kiszolgált katonák önérzetének tett engedmény volt, megvolt azonban az a következménye, hogy Augustus újjászervezett seregében három III. és két-két IV., V., VI. és X. számú légió volt, amelyeket mellékneveik különböztettek meg egymástól. Theodor Mommsen szerint Augustus csak 18 légiót tartott meg Actium után, amelyek sorszáma I-XII; a többi, XIII-XX. sorszámúakat 4 után szervezték a germaniai, pannoniai és dalmatiai hadjáratok alkalmával. A császárkori hadsereg légióiról és azok elosztásáról az első hiteles tudósítás 23-ból származik, eszerint volt:

Germania inferiorban: 4 légió (I., V. Alaudae, XX. Valeria Victrix, XXI. Rapax)

Germania superiorban: 4 légió (II. Augusta, XIII. Gemina, XIV. Gemina Martia Victrix, XVI.)

Hispaniában: 3 légió (IV. Macedonica, VI. Victrix, X. Gemina)

Africában: 2 légió (III. Augusta, IX. Hispana)

Aegyptusban: 2 légió (III. Cyrenaica, XXII. Deiotariana)

Syriában: 4 légió (III. Gallica, VI. Ferrata, X. Fretensis, XII. Fulminata)

Pannoniában: 2 légió (VIII. Augusta, XV. Apollinaris)

Dalmatiában: 2 légió (VII. XI.)

Moesiában: 2 légió (V. Macedonica, IV. Schythica)

Ez volt az a huszonöt légió, amelyet Augustus hátrahagyott, miután a XVII., XVIII. és a XIX. számúak a Publius Quinctilius Varus-féle teutoburgi csatában 9-ben megsemmisültek. Kegyeletből e sorszámokat később sem adományozták másoknak.

A légiók száma később sem növekedett rohamosan, csupán néhányat szerveztek úgy, hogy Vespasianus már harminc légiót kapott készen. Ez a szám egészen Septimius Severusig nagyjából változatlan maradt, mindössze a megsemmisültek helyére szerveztek újabbakat. Severus már emelt a légiók számán, ő szervezte meg a legio I., II., III. Parthicát. A II. Parthica állomásául a Róma melletti Albát jelölte ki, azaz Itáliában fekvő helyet, amire elődei alatt nem volt példa. A légió egészen Diocletianus koráig ott állomásozott, korabeli szerzők legio Albana néven nevezik. A légió ilyen közelre helyezése a mind zabolátlanabbá váló praetoriánus gárda féken tartása volt. A légiók száma Diocletianus korától folyamatosan emelkedik, s lassan 175-re emelkedett, amelyek közül a korai császárság korából 28 származott.

A légiók melléknevei

Eredetüket csak részben ismerjük. Tudjuk azt, hogy a melléknevek egy részét a kiegészítő területről kapták: legio V. Urbana, IV. Sorana, II. Sabina, stb. Másik részét arról a népről, amely ellen dicsőségesen harcoltak: legio IV. Schythica, I., II., III. Parthica, stb. A melléknébv szerzésére másik alkalom a nehéz helyzetben való bátor magatartás volt: pia, fidelis, constans, stb. Más esetben valamely istenség nevéből alakított melléknevet kapott a légió: Apollinaris, Minervia, stb., vagy pedig az alakulás módját jelölte: gemella (kettőből), primigenia (ősi). Mommsen szerint a legio XIII. Gemina és a legio XIV. Gemina onnan kapták nevüket, hogy egyszerre alapították őket, mások szerint ezek is kettősek. A sorozás módjáról kapta a nevét a legio I., és II. Adiutrix, amelyeket tengerészekből soroztak, holott azok elvben csak segédcsapatot alkothattak volna. Talán a légió jelvényéről kapta a nevét a legio V. Alauda (pacsirta) és a legio XII. Fulminata (villám). A császár nevét (Augusta, Claudia) eredetileg éppúgy kitüntetésképp kapták, mint a pia, felix, constans, vindex, aeterna, victrix, stb. jelzőket. Az Ulpia, Flavia, Traiana melléknevek a légió alapítóját jelentik. Commodus korától előfordul, hogy a csapatok melléknevei közt minden ok nélkül is szerepel az uralkodó neve, Caracallától pedig már minden csapattest az éppen uralkodó nevét is szerepelteti a neveiben, innen vannak az Antoniniana, Severiana, Alexandriana, Maximiniana, Gordiana, stb. melléknevek.

A légió szervezete

A légió létszáma 5-6000 fő volt, amely 10 cohorsra és 59 vagy 60 centuriára oszlott. Augustusnak a légiók szervezetében tett legfőbb változtatásai a következőek voltak:

1. Minden légió 120 főből álló, négy turmára tagozódó lovasságot kapott. Ez a lovasság csaknem minden légiónál kimutatható feliratos emléken.

2. Minden légió állandó parancsnokot kapott. Már Julius Caesar megtette, hogy hosszabb időre rábízta egy-egy légiójának parancsnokságát egyik legatusára. Augustus korától ez állandóan így volt, ez az állandó hadseregnek természetes következménye. A légió parancsnoka, a legatus Augusti pro praetore legionis. A légó parancsnoka alárendeltje volt a legatus Augusti pro praetori provinciaenak, a provincia kormányzójának, akinek annyi legátus volt alárendelve, ahány légió állomásozott a provincia területén. A legati legionum senatori rendű volt, ha esetleg olyat állítottak a légió élére, aki még nem volt praetor, akkor a címe pro legato volt. A légoó parancsnoka egyben a légió segédcsapatainak is parancsnoka volt.

3. Minden csapattest állandó állomáshelyet kapott. Az állandó táborokban való elhelyezés új hivatalt tett szükségessé: ez volt a praefectus castrorum, akinek tiszte nagyjából a modern állomásparancsnoki rangnak felel meg. Általában öreg veteránok kapták meg ezt a rangot egyfajta jutalom gyanánt. A praefectus castrorumot többen összekeverik a légió parancsnokával, ennek az a magyarázata, hogy az 1. században, amikor nem volt minden légiónak külön tábora, hanem több légió is állomásozhatott egy helyen, a praefectus castrorum címében egyik légió elnevezését sem lelhetjük fel, ami természetes is, hiszen egyikbe sem tartozott. Domitianus korától lett csupán általánossá, hogy minden légió önálló táborhellyel bírt, ennek praefectusa már a légió tisztikarának tagja volt, s teljes címe praefectum castrorum legionis XXX volt, ahol az x-ek a légió nevét jelzik. Ebből rövidítették később a praefectum legionist, s mivel a légióban több ilyen nem volt, nem lehetett félreértés. A rövidített alak annyira meghonosodott, hogy Septimius Severus koráról csak ez az alak fordul elő. Ilyen alakban valóban alkalmas lehet arra, hogy a légió parancsnokaként tűnjön fel az utókor előtt, a zavart pedig az is fokozza, hogy egy időben a légió parancsnokát is igy nevezték. Miután Gallienus a 3. században a senatori rendet kizárta a hadseregből, a légió parancsnoka lovagrendi, s a címe praefectum legionis. Gallienus eme intézkedésének korábbi analógiája is ismert: Egyiptomba szenátori rendű Augustus óta csak a császár engedélyével mehetett, a helytartó is praefectus Aegypti néven lovagrendi, valamint a légiók parancsnokai is lovagrendűek praefectum castrorum néven.

4. Tribunus militum legionis az előző korszakokban hat volt, akik váltakozva parancsnokoltak a légió felett, mint a fővezér közvetlen beosztottai. Ez is megváltozott, a fővezér közvetlen alárendeltje a legatus legionis lett, s ők neki voltak alárendelve. Az, hogy számuk továbbra is hat maradt-e légiónként, nem tudjuk. Szenátori és lovagrendűek egyaránt lehettek, a különbség mindössze annyi, hogy az előbbieket tribuni laticlaviinak, az utóbbiakat tribuni angusticlaviinak nevezték. Claudius korától állt fenn a tribuni vacantes intézménye, ezek olyan személyek voltak, akik a szolgálati idő letelte után rendelkezési állományba kerültek, hogy szükség esetén valamely rendkívüli megbízatást nyerjenek. Rendes fizetést kaotak, s ebben különböztek a többi vacantes jelzésű hivatalnoktól, akiknél e jelzés a fizetés nélküli, tiszteletbeli mivoltukat jelölte.

5. A centuriák száma a köztársaság korában, továbbá a császárság legelején 60 volt. A későbbi császárkorban ez nem annyira bizonyos, hisz például Hadrianus óta a légió első cohorsának létszáma kétszer akkora lett, mint a többi cohorsé. Kérdés, hogy ennek következtében a centuriók és az alájuk rendelt optiok száma is kétszer annyi volt-e. A tudomány, ókori források és feliratos emlékek alapján így oldja meg a kérdést:

az első cohorsban volt öt centuria; 5 centurio, 5 optio, 5 adjutor;

a többi cohorsban volt hat centuria, 6 centurio, 6 optio, nulla adjutor

vagyis összesen 59 centuria, ugyanannyi centurio- és optio, valamint öt adjutor. Az első cohors öt centuriojának rangsora ez volt:

centurio promi pili, 400 ember parancsnoka

centurio primus princeps, 200 ember parancsnoka

centurio primus hastatus, 150 ember parancsnoka

centurio pesterior princeps, 150 ember parancsnoka

centurio posterior hastatus, 100 ember parancsnoka.

A többi cohorsra, kisebb változtatásokkal ugyan, de ugyanez az elv érvényes. A felsorolásból látszik, hogy a centuriók megtartották régi nevüket, bár a hastatim principes, triarii már teljesen eltűntek. A cohorsok első centuriáinak centurioi egyúttal a cohors parancsnokai voltak, hacsak -leginkább a késői korban- egy tribunust ki nem rendeltek a cohors parancsnokául. Ezek neve primi ordines, később ordinarii. Legmagasabb rangú köztük a primpilus, ezzel a ranggal általában be is fejeződött a centurio pályafutása, az ebből való előrelépés még a császárkorban sem volt gyakori. Legfeljebb praefectum castrorum, classis, fabrum lehettek. Ha nagyon rátermettek voltak, a császár különös kegyéből lehettek a városi helyőrség valamelyik cohorsának tribunusa, vagy a lovagrendbe felvéve tribunum legionis, majd procurator, esetleg praefectum praetorio, de ezek igen ritka esetek voltak.

A Domitianus koráig szervezett légiók

Legio I. Adiutrix, jelvénye: kecskebak és pegazus. Minden bizonnyal Nero szervezte 68-ban a misenumi hajóhad legénységéből. Legelőször Rómában lépett fel, ahol Otho mellé szegődött. Részt vett a bedriacumi harcban, majd Vitellius Hispániába küldta. Ott a másik két hispániai légióval Vespasianus mellé állt. Némelyek szerint a Civilis elleni lázadás leverésekor is őket használták, míg más források szerint csak 88-ban hagyta el Hispániát, hogy az Antonius Saturninus-féle lázadás leverésében részt vegyen. A mai Mainzban volt tábora. Részt vett mindkét daciai hadjáratban, de az bizonyos, hogy némely forrásokkal ellentétben a két hadjárat közt nem állomásozott Apulumban. A második háború után Brigetioba ment, s mindvégig ott maradt, az utolsó említése az 5. századból való. 98-ban megkapta a pia fidelis kitüntető jelzőket, majd az iterum pia fidelis címet. A 3. század eleje óta constans is a mellékneve.

Legio I. Germanica, jelvénye, eredete ismeretlen. Augustus uralmának utolsó éveiben Germaniában állomásozott az ubiusok földjén. Ezután 68-ig nem említik, ekkor Bonnában van. Vitellius mellé állt, s példáját a többi germaniai légió is. Részt vett a cremonai csatában, azután ismét Germaniában találjuk a lázadók oldalán. Vespasianus kora után nem történik róla említés.

Legio I. Italica, jelvénye: vaddisznó és bika. Alapították: 67. szeptember 20., állomása Ludgunum volt. Részt vett a Nero halálát követő harcokban, ott volt Cremonánál is. A rend helyreállta után Moesiába ment, s ott maradt Vespasianus uralmának végéig. Részt vett Traianus daciai és Marcus Aureliusnak a markomannok elleni hadjáratában. Táborhelye az 1. században Durostorum, Hadrianus után Novae, rövid ideig Troesmisben is volt. Az 5. század első éveiben Novaeben állomásozott.

Legio I. Macriana, jelvényét nem ismerjük. Clodius Macer, Nero lázadó africai helytartója alapította Nero uralmának utolsó éveiben. Teljes neve: Legio I. Macriana Liberatrix. Az a közkeletű felfogás, hogy az ebből alakult Legio III. Augustát Galba feloszlatta, téves. Ekkor Legio I. Minervia, jelvénye: Minerva és kos. Domitianus alapította 88 előtt, talán 87-ben, mindjárt részt is vett az Antonius Saturninus elleni, majd a két daciai hadjáratban, ahol a későbbi császár, Hadrianus volt a parancsnoka. Innen Bonnba ment. Részt vett Marcus Aurelius és Lucius Verus parthusok elleni hadjárataiban. Eredetileg Flavia pia fidelis Domitiana mellékneve van, amit az Antonius Saturninus elleni harcokban kaphatott. Domitianus halála után a mellékneve csupán pia fidelis lett. Minden bizonnyal azonos az 5. század elején ismert Minerva-légióval.

Legio I. Parthica, jelvényét nem ismerjük. Septimius Severus alapította, tábora Mezopotámiában volt, feltehetőleg Nisebenában. Az 5. század elején még megvolt.

Legio II. Adiutrix, jelvénye: vaddisznó és pegazus. 70-ben alakult a ravennai hajóhad legénységéből, legelőször Civilis ellen harcolt, ahonnan Britanniába ment, s Lindumban táborozott. Domitianus korában a Duna mellé rendelték, s részt vett a dákok, majd a szarmaták elleni harcokban. A 3. században Acumincumban állomásozott, majd a század derekán Aquincumban. Marcus Aurelius alatt a pártusok ellen harcolt, ahol később is találkozunk vele. Az 5. század elején ismét Aquincumban volt. Mindjárt létre hozása után megkapta a pia fidelis címet, majd iterum pia fidelis lett. Claudius Gothicus alatt címe a constans jelzővel bővült.

Legio II. Augusta, jelvénye: kecskebak. Egyike volt Augustus légióinak, s talán azonos Julius Caesar második hispániai légiójával. Augustus halálakor Germania superiorban van, s részt vett Germanicus 15. évu hadjáratában. Claudius alatt részt vett a britanniai harcokban, itt a későbbi Vespasianus császár volt a parancsnoka, itt Iscában táborozott. Nero halála után 2600 embere átállt Vitellius mellé, és részt vett a cremonai csatában, a többi azonban hű maradt Vespasianushoz. Diocletianus koráig nincs több említés a légióról; szinte bizonyos, hogy nem hagyta el Britanniát, és a 2. század végéig Isca maradt az állomáshelye. Az 5. század elején még mindig Britanniában találjuk.

Legio II. Italica, jelvénye: Romulust és Remust tápláló farkas és kecskebak. Marcus Aurelius alapította 170 előtt, mellékneve iterum pia volt. Eleinte talán pannóniában harcolt a markomannok ellen, de hamarosan Noricumba települt, és fennállásának végéig ott is maradt. Az 5. század elején több részre oszlott: egy része Lauriacumban, más része Joviacumban, a harmadik Afrikában állomásozott. 211 előtt kapta a pia fidelis előnevet. Egy felirat a legio II. Divitensum Italica néven örökítette meg, Divitia a mai Deutz

Legio II. Parthica, jelvénye: kentaur. Septimius Severus alapította, tábora az albai hegyen volt. Caracalla a légió egy részét magával vitte Asia provinciába. Részt vett több katonai összeesküvésben. I. Constantinus koráig állomásozott első táborhelyén, onnan Mezopotámiába küldték, ott találjuk az 5. század elején is. Septimius Severustól pia fidelis aeterna előnevet kapott.

Legio II. Traiana, jelvénye: Herkules. Traianus alapította 108 táján, Egyiptom számára. Legalább egy különítménye részt vett Traianusnak a párthusok, majd Hadrianusnak a zsidók, végül Marcus Aureliusnak és Lucius Verusnak a párthusok elleni hadjárataiban. Caracalla alatt 213ban a germánok ellen harcolt, majd a békekötés után Egyiptomba került. A 2. és 3. században Alexandria volt az állomáshelye, az 5. században a légiót felosztották, és több táborhelyen helyezték el. Mellékneve: fortis, majd a germániai hadjárat után Germanica. Pia fidelis mellékneve csak érméken található, feliratokon soha.

Legio III: Augusta, jelvénye nem ismert. Augustus légiói közül való, s talán Julius Caesar alapította a polgárháborúk folyamán. Augustus halálakor már Africa provinciában találjuk. Clodius Macer bíztatására fellázadt, de annak halála után megadta magát. A 2. században különítményei harcoltak a birodalom különböző részeiben, 194-ben vagy 195-ben pia vindex előnevet kapott, amely a 3. század folyamán iterum pia, iterum vindexre bővült. Az 5. században (Tertioaugustani néven) még megvan. Tábora az 1. században Thevestében volt, 128 körül került Lambesisbe, s végig ott maradt.

Legio III. Cyrenaica, jelvényét nem ismerjük. Lepidus légiója volt, majd Augustusé, aki Egyiptomba küldte. Caligula alatt Alexandriában állomásozott. Részt vett egy különítménye a zsidók elleni háborúban. 107-ben Bostrába helyezték, ahonnan több hadjáratban is részt vett. Az 5. században még itt találjuk.

Legio III. Gallica, jelvénye: bika. Antonius légiója, amely részt vett annak párthusok elleni hadjáratában, ekkor valószínűleg szíriában állomásozott. Ezután nem tudunk róla egész 58-ig, amikor az arméniai harcokban vett részt. Nero korában Moesiában harcolt, bár talán még mindig Szíriában van a törzse. Nero halála után előbb Otho, majd Vitellius mellé állt, de Vespasianus megérkeztével őt ismerte el főparancsnoknak. 69 telét Capuában töltötte, 70 tavaszán Szíriába ment. Hadrianus korától Phoinikéban állomásozott. Elegabal alatt fellázadt, ezért feloszlatták, egy részét a Legio III. Augustához helyezték át, de hamarosan újjászervezték. Aurelianus alatt Zenobia ellen harcolt. Licinius korában egy csapata Egyiptomban volt. Az 5. században állomáshelye Danaba, Palmürától nem messze. Melléneve: felix.

Legio III. Italica, jelvénye: gólya. Marcus Aurelius alapította a 166-170 közti években. A neve eredetileg Legio III. Concordia volt, mellékneve: pia. Reginumban állomásozott. Az 5. század elején több részre osztva találjuk: törzse Vallatumban volt.

Legio III. Parthica, jelvényét nem ismerjük. A másik két hasonnevű légióval együtt alapította Septimius Severus.Állomása Mezopotámiában volt, megvan az 5. század elején is.

Legio IV. Flavia, jelvénye: oroszlán. Vespasianus alapította a feloszlatott Legio IV. Macedonica helyett. Állomása Moesia superiorban volt, bár Pannóniában is nagyon sok feliratos emléke van. Részt vett Domitianus szarmaták elleni, Traianus daciai és Marcus Aurelius germániai hadjárataiban is. Bélyeges téglái nagy számban kerültek elő Singidunum és Viminacium környékén. Állomáshelye biztosan nem beazonosítható: talán Singidunum, ahol az 5. századben is találjuk. Egy különítménye részt vett Diocletianus 295. évi egyiptomi hadjáratában. A felix melléknevet Traianustól kapta.

Legio IV. Macedonica, jelvénye: bika és kecskebak. Brutus alapította Makedóniában, innen a mellékneve. Részt vett a philippi csatában. Augustus Hispániába küldte, ahol Burgos mellett volt a tábora. Innen a mauretániai harctérre ment, majd Claudius britanniai hadjárata alkalmával Mainzba, ahol Galba korában is találjuk. A Nero halálát követő zavaros időkben eleinte hol ennek, hol annak a pártjára állt, később a galliai lázadókkal tartott. Vespasianus feloszlatta.

Legio IV. Scythica, jelvényét nem ismerjük. Augustus korában már van róla említés, de nem tudjuk, akkor hol állomásozott. 33-34-ben Moesiában volt a Legio V. Macedonicával, de 62-ben már Szíriában találjuk. Marcus Aurelius idejében a későbbi császár, Septimius Severus volt a parancsnoka. Elegabal korában az egyik legatusa fellázadt, de a légió úgy látszik, nem vett részt a lázadásban, mert tovább is megmaradt. Az 5. században állomáshelye Oresa volt.

Legio V. Alauda, jelvényét nem ismerjük. Julius Caesar galliai hadjáratakor szervezte meg peregrinusokból, akiknek azonnal polgárjogot adott. Caesar africai hadjáratában nagyon kitüntette magát. Innem Makedóniába ment, ahol később Antonius mellé állt. A mutinai csata után Hispániában állomásozott Augustus koráig, aki Germániába küldte, ahol balszerencsésen harcolt. Augustus halálakor Veterában állomásozott. Részt vett Caligula germániai hadjárataiban is. Nero halála után Galbához pártolt, részt vett a bedriacumi és a római ütközetben, s végül a cremonaiban, de egy része végig Veterában maradt. Némely források azt állítják, hogy Vespasianus feloszlatta, mások azt mondják, hogy 87-ben semmisült meg a daciai hadjáratban vagy 92-ben a szarmaták elleni harcban. Talán azonos a császárkor elejéről való feliratokon szereplő Legio V. Gallicával.

Legio V. Macedonica, jelvénye: bika. Feltehetőleg Brutus alapította, részt vett a philippi csatában, s a mellékneve azóta Macedonica. Augustus Moesiába helyezte, ahonnan részt vett a thrákok elleni harcokban. 62-ben Szíriába helyezték. Kicsivel később, a zsidók elleni harcok alkalmával Alexandriába helyezték át, ahonnan részt vett Titus zsidó háborúiban, valamint egyéb keleti harcaiban. Ezután ismét Moesiába ment, s részt vett Domitianus és Traianus daciai hadjárataiban. 167-168 után Daciában állomásozott. Moesiai táborhelye: Troesmis, a daciai: Potaissa. Dacia elvesztése után visszament Moesiába, ahol Oescusban állomásozott. Egy része az 5. században is itt található, de egyéb részei más helyeken. Melléknevei: pia, pia fidelis, pia constans. E nevek nem régebbiek Septimius Severus koránál. Talán azonos a feliratokon szereplő Legio V. Urbanával.

Legio V. Ferrata, jelvényét nem ismerjük. Antonius légiói közül való, amely mindig Szíriában állomásozott. Az 1. század derekától a források gyakran keverik a Legio III. Gallicával. Vespasianus császárrá való kikiáltásakor Itáliába indult, de a cremonai cstából elkésett, a Duna mellett való megjelenése azonban jót tett a dákok fékentartása szempontjából. Innen visszament Szíriába, ahol később is részt vett a nagyobb hadjáratokban. Táborhelyét pontosan beazonosítani nem tudjuk, eleinte talán Apamea vagy Raphanae, Vespasianustól Palesztina. A 2. század végéről való az utolsó forrás róla.

Legio VI. Victrix, jelvénye: bika. Julius Caesar légiója volt, a philippi csata óta Macedonica néven is előfordul. Az Augustus-féle reform óta Vivtrix melléknévvel ismeretes. I. e. 5-ben még Hispániában volt, Nero alatt még ott van s valószínűleg Asturicában volt a tábora. Nero halála után Galbát ismerte el császárnak, de kisvártatva a többi hispániai légióval együtt Vespasianus mellé állt. Ezután Germániába ment, ahol Castra Veterában állomásozott. Hadrianus Britanniába rendelte a megsemmisült Legio IX. Hispana pótlására. Ezután végig ott maradt, a tábora Eburacumban volt, az 5. században is ott találjuk. Traianus óta pia fidelis mellékneve van, s hispániai táborozása alatt talán Hispana is.

Legio VII. Claudia, jelvénye: bika. Ez a légió is ott volt philippinél, s ezért a Macedonica melléknevet nyerte el, amely a Claudius korát megelőző feliratos emlékeken fordul elő. E korban Illíriában állomásozott. Amikor 42-ben Furius Camillus Scribonianus, Dalmatia helytartója fellázadt a császár ellen, a légió négy napig mellé állt, ám az ötödiken megölte, ezért megkapta a Claudia pia fidelis melléknevet. Nero halála után találkozunk még vele, ezidőtájt Moesiában táborozott, s 2000 embert küldött Otho támogatására, a bedriacumi csatából azonban elkésett, s csak a cremonaiban vett részt. A következő említése 295-ből való, Diocletianus alatt egy csapatot küldött Egyiptomba. Tábora Viminacumban volt, a légió egy része az 5. században is ott állomásozott.

Legio VII. Gemina, jelvényét nem ismerjük. Galbának Nero halála után egyetlen légiója volt, a Legio VI. Victrix, s emellé szervezte a Legio VII. Geminát, amelyet ezért Galbiana melléknévvel is szokás illetni, a Gemina melléknév eredetét viszont nem ismerjük. Tevékenységét Pannóniában kezdte, részt vett a bedriacumi csatában, onnan visszament Pannóniába, majd Vespasianus mellé állt, akinek oldalán részt vett a cremonai csatában. Ezutén Hispániába helyezték, s mindvégig ott állomásozott, csupán kis ideig volt Hadrianus alatt Germaniában, illetve egy egysége Britanniában. Pannóniai táborhelyét nem ismerjük; Hispániában Asturia. Az 5. század elején egy része még itt van. Vespasianustól felix melléknevet kapott, Caracalla után a feliratok Gemina pia felix néven említik. Egy verses feliraton: legio Hibera.

Legio VIII. Augusta, jelvénye: bika. Julius Caesar légiója, i. e. 31-ben Cyrenaicában harcolt, majd Szíriába ment, ezidőben a mellékneve talán Gallica volt. Augustus alatt előbb Dalmatiában volt egy rövid ideig, majd Pannóniába, Poetovióban állomásozott. Augustus halála után a többi légióval együtt ez is fellázadt, am elsőként hódolt meg. Claudius egy részét Britanniába küldte, 46 táján pedig részt vett a Thrákiában folyó harcokban, ekkor kapta a bis Augusta nevet. Otho korában Moesiában volt, a bedriacumi csatából másik két társával együtt elkésett. Vespasianushoz csatlakozott, s a többi pannóniai légiót is hasonló lépésre szólította fel. Részt vett a cremonai csatában, innen Germania superiorba helyezték. 185 körül megkapta a pia fidelis melléknevet, egy másik, Septimius Severus korabeli feliraton mint pia fidelis constans Commoda szerepel. Meglehet, hogy azonos a Notitia Dignitatumban szereplő Legio VIII. Octavianival.

Legio IX. Hispana, jelvényét nem ismerjük. Valószínűleg Julius Caesar alapította, mindenesetre részt vett a philippi csatában, s ezért megkapta a Macedonica melléknevet. Részt vett i. e. 43-ban Caesar diadalmenetében, s ezért truimphalis is. A Hispania (-iensis) melléknevet később kapta. Augustus korában Pannóniában állomásozott, ennek halála után ez a légió is fellázadt. 20-ban Africában találjuk, négy év múlva ismét Pannóniában. 51-ben részt vett Claudius britanniai hadjáratában, 69-ben Vitelliust segítette, de Cremonánál vereséget szenvedett. Domitianus alatt egy vexillatioja Germaniában harcolt. Hadrianus uralkodásának kezdetén a brigantesek megsemmisítették. Tábora előbb Calleva, majd Lindum, s végül Eburacum volt.

Legio X. Fretensis, jelvénye: bika és vaddisznó (vagy gálya). Nevét onnan kapta, hogy hosszabb ideig fretum Siculum volt az állomáshelye, ezzel magyarázzák azt is, hogy az erre a légióra vonatkozó emlékeken Neptunus képe és a gálya is előfordul. Augustus Szíriába küldte, ahol Cyrrhusban volt a tábora, Titusnak Jeruzsálembe való bevonulása után a városban maradt. A 2. század derekán a Vörös-tenger melletti Aila volt a székhelye egészen az 5. századig.

Legio X. Gemina, jelvénye: bika. Feltehetőleg azonos Julius Caesar X. légiójával. Nevéből arra lehet következtetni, hogy két légió egyesítésével keletkezett. Augustus reformja után Hispániába került, ahol csaknem egy évszázadon át maradt. Cremona után ez a légió is Vespasianushoz állt, aki 70-ben germania inferiorba küldte. Eleinte Arenacumban székelt, de nem sokáig, mert innen Noviomagumba ment. Traianus dáciai hadjárata alatt még ott volt, de nemsokára Vindobonában találjuk a Legio XIII. Gemina helyén, ahol a birodalom bukásáig állomásozott. Az 5. század elején három részre osztották, de a törzse még mindig ott volt. Mellékneve pia fidelis.

Legio XI. Claudia, jelvénye: Neptunus. Julius Caesar szervezte galliai hadjáratára, tőle örökölte Augustus. A császárkor elején Dalmatiában, Burnumban állomásozott. Eleinte Otho, később Vespasianus pártján harcolt. Ezután Germaniába került, ahol Vindonissa volt a székhelye. Traianus daciai hadjáratai alkalmával került a Duna mellé: Brigetioban, Carnuntumban és Aquincumban vannak ottartózkodásának emlékei. Antonius Pius 155-ben Moesia superiorba helyezte, ahol Durostorum volt a székhelye még az 5. század elején is. A Claudia pia felix melléknevet Claudiustól kapta meg.

Legio XII. Fulminata, jelvényét nem ismerjük. Augustus korában talán valahol Szíriában állomásozott, mások szerint működésének helye Germania vagy Egyiptom volt. Bizonyos, hogy 62-ben az Eufrátesz mellett harcolt, valamint később részt vett a zsidó háborúkban, ám sem itt, sem ott nem tüntette ki magát. Végig keleten volt, még Justinianus korában is. Fulminata melléknevének magyarázatát nem tudjuk, mindenesetre 65 előtt kapta. A 3. század elején még Certa Constans melléknevei is vannak.

Legio XIII. Gemina, jelvénye: oroszlán. Augustus alapította a pannoniai hadjárat során, mint nevéből látszik, több légió egyesítéséből. Előbb Mainzban állomásozott, majd (50 körül) Vindonissában. Pannóniába kerülésének pontos ideje nem ismert. Domitianus szarmata háborújakor került Vindobonába, ahol Traianus koráig maradt. Ekkor a daciai háborúkba ment, ahonnan nem is tért vissza többé. A második háború befejeztével Apulumban telepedett meg, a tartomány elvesztése után pedig Dacia Ripensisbe ment. Az 5. század elején szétszórva itt állomásozott. Hadrianus óta a feliratos emlékeken pia fidelis mellékneve is szerepel.

Legio XIV. Gemina Martia Victrix, jelvénye: kecskebak. E légiót is Augustus alapította, akinek uralkodása alatt Germania superiorban állomásozott. Claudius 43-ban Britanniába vitte. Amikor Otho Vitellius ellen indult, a légió Dalmatiában volt, ahonnan a bedriacumi síkra, majd Britanniába ment, Camalodunumba. Vespasianus felhívására készségesen állt mellé. 70-ben Germania superiorba helyezték át, ahol Moguntiacumban volt a tábora.

Legio XV. Apollinaris, jelvényét nem ismerjük. Feltehetőleg Augustus alapította 6-ban a pannoniai hadjárat alkalmából. Augustus halálakor Pannoniában állomásozott, s társaival együtt ez is fellázadt. Táborhelyéül egyes források Emonát, mások Carnuntumot mondják, az utóbbi a valószínűbb. 63-ban keletre vitték, ahol többek közt része volt Jeruzsálem bevételében. Innen Titusszal Alexandriába ment, majd visszatért Pannóniába. Ettől kezdve Carnuntumban van, de nem sokáigmert feltehetőleg Traianusnak a párthusok ellen indított háborúja miatt ismét keletre vezényelték. Hadrianus alatt Kappadókiában van, Sattalában, ott találjuk az 5. század elején is. Septimius Severus és Caracalla korából való feliratokon pia fidelis mellékneve van, de nem tudjuk, kitől nyerte.

Legio XV. Primigenia, jelvényét nem ismerjük. Claudius szervezte a britanniai hadjáratra, neve arra utal, hogy egy már meglévő légió kettéosztásából keletkezett. Nero halálakor Germania inferiorban volt. Eleinte Galba mellé állt, de később Vitelliushoz pártolt. Egyik fele részt vett a bedriacumi és cremonai csatákban, a másik fele Civilis ellen harcolt. Vespasianus kora óta nincs több híradás róla, elképzelhető, hogy a császár feloszlatta.

Legio XI. Gallica, jelvényét nem ismerjük. Augustus alapította, és táborául Moguntiacumot jelölte ki, de Claudius Germania inferiorba helyezte át. Eleinte ez a légió is Galbához húzott, később azonban átállt Vitelliushoz. Cremonánál Vespasianus serege foglyul ejtette a légió nagy részét. A légió egy réze nem vett részt a cremonai csatában, hanem Novaesiumban maradt, ahol Civilis ellen harcolt. Vespasianus feloszlatta, Gallica mellékneve alig szerepel a korabeli forrásokban.

Legio XVI. Flavia, jelvényét nem ismerjük. Vespasianus szervezte a feloszlatott Legio XI. Gallica helyett, s azonnal el is küldte Kappadókiába. A légió később részt vett Traianus párthusok elleni hadjáratában, majd Szíriába ment. Az 5. század elején Surában állomásozott. Eredetileg a mellékneve egyszerűen Flavia volt, később -Traianus korában- Flavia firma, majd Antoninus Pius korában Flavia fidelis.

Legio XVII., XVIII., XIX., ezek azok a légiók, amelyek a teutoburgi csatában megsemmisültek, és amelyek számait soha többé nem adományozták másoknak. Augustus korában Germania inferiorban állomásoztak, feliratos emléken mindössze a XVIII. szerepel eddig.

Legio XX. Valeria Victrix, jelvénye: vadkan. A pannoniai harcok alatt szervezte meg Tiberius. A Varus-féle vereségig Illíriában állomásozott, ekkor Germania inferiorba helyezték át, s itt ara Ubiorumban állomásozott Augustus halálakor. Claudius Britanniába küldte, s ezután végig ott maradt. Nero halála után egy különítményt küldött Vitellius támogatására, amely a cremonai csatában is részt vett. Gallienus alatt a germaniai harctéren volt egy különítménye, Moguntiacumban, britanniai tábora Chesterben volt. Az 5. század elején már nem létezett. Valeria melléknevét feltehetőleg alapítójának, Tiberiusnak nevéről kapta, hogy a Victrix névet honnan szerezte, nem tudjuk.

Legio XXI. Rapax, jelvénye: kecskebak. Augustus alapította a teutoburgi vereség után, castra Veterában állomásozott. Nero halálakor Vindonissában volt, Vitelliusszal Itáliába ment, és harcolt Bedriacumnál, majd Cremonánál, ahonnan visszatért eredeti állomáshelyére. Kisvártatva Civilis ellen rendelték, ami után Moguntianumban táborozott. Legkésőbb Hadrianus korában feloszlatták, hogy miért, nem tudjuk.

Legio XXII. Deiotariana, jelvényét nem ismerjük. Valószínűleg Deiotarus] galatiai tetrarcha alapította római mintára, s bár i. e. 25ben Galatia római provincia lett, még mindig csupán segédcsapatként szerepelt egészen a teutoburgi vereség utánig, ekkor vették fel a római légiók közé. Csak Claudius óta volt Deiotariana mellékneve, a másik hasonló számútól való megkülönböztetésül; hivatalosan pedig csupán Traianus óta. Augustus korában Alexandriában állomásozott, harcolt a zsidók és a párthusok ellen. Az elsők közt állt Vespasianus mellé. Talán azonos a feliratos emlékeken csupán egyszer szereplő Legio XXII. Cyrenaicával.

Legio XXII. Primigenia, jelvénye: kecskebak. Claudius alapította a britanniai hadjárat alkalmával egy korábbi légió kettéosztásával, és Moguntiacumban helyezte el. Nero halála után nem akart Galbának engedelmeskednim csal a szenátusnak és a római népnek, két nap múlva azonban a légió fele Vitellius támogatására Italiába ment. Állomása fennállásának végéig nem változott. Hadrianus korában egy különítménye Britanniába ment, Septimius Severus ennek támogatására később néhány további egységét is utánaküldte. II. Gordianus egy részét Africába helyezte át. Az Antonius Saturninus-féle lázadás alkalmávak tanúsított hűségéért pia fidelis melléknevet kapott.

Legio XXX. Ulpia, jelvénye: Neptunus és kecskebak. Traianus alapította, feltehetőleg 98-ban. Eleinte Pannóniában állomásozott, de az, hogy Vindobona, Carnuntum vagy Brigetio közül melyik volt a székhelye, nem eldöntött. 120 körül Germania inferiorba ment, ahol mindvégig maradt; állomása csatra Vetera volt. Részt vett Traianus daciai hadjárataiban, ekkor kapta victrix melléknevét, valamint Septimius Severusnak a trónért vívott harcaiban, ezért tőle a pia fidelis címet kapta.

Források

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  

Dr. Buday Árpád: Római felirattan

Liberati-Bourbon: Az ókori róma

Tacitus évkönyvei

Kategória:Római Birodalom