Ugrás a tartalomhoz

Szarvépalli Rádákrisnan

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szarvépalli Rádákrisnan
Született1888. szeptember 5.[1][2][3][4][5]
Tiruttani[6]
Elhunyt1975. április 17. (86 évesen)[2][3][4][7][8]
Csennai
PártIndiai Nemzeti Kongresszus
HázastársaSivakamu
GyermekeiSarvepalli Gopal
Foglalkozás
  • politikus
  • diplomata
  • filozófus
  • fordító
  • történész
  • egyetemi oktató
Iskolái
  • Madrász Egyetem
  • Kalkuttai Egyetem
  • Madras Christian College (1905–1906, filozófia, mesterfokozat)
  • University of Delhi
  • Voorhees College
Valláshinduizmus
Díjak
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje (1954)
  • Order of Merit (1963)
  • Templeton-díj (1975)
  • Bharat Ratna (1954)
  • A német könyvszakma békedíja (Ernst Benz, 1961. október 22.)
  • Frankfurt am Main város Goethe-plakettje (1959)
  • Fellow of the British Academy (1962)
  • A Zágrábi Egyetem díszdoktora
  • honorary doctor of the University of Calcutta
  • Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (1965. február 12.)
  • Knight Bachelor
  • Pour le Mérite
A Wikimédia Commons tartalmaz Szarvépalli Rádákrisnan témájú médiaállományokat.

Szarvépalli Rádákrisnan (angol: Sarvepalli Radhakrishnan) kiejtéseⓘ (1888. szeptember 5. – 1975. április 17.) indiai akadémikus, professzor, politikus, filozófus.[9] India első alelnökeként (1952–1962) és második elnökeként (államfő) (1962–1967) szolgált.[10]

Az összehasonlító vallástudomány és vallásfilozófia egyik kiemelkedő 20. századi, indiai képviselője.[11][12]

Élete

[szerkesztés]

1888. szeptember 5-én született Tiruttani helységben, Tamil Nadu dél-indiai államban. Iskolai tanulmányokat Madraszban folytatott.

Miután 1911-ben befejezte tanulmányait a Madraszi Keresztény Főiskolán, a főiskola adjunktusa, majd filozófiaprofesszora, majd később a Mysore-i Egyetem (1918-1921) és a Kalkuttai Egyetem (1921–1932) tanára lett. Ezután a keleti vallás és etika Spalding professzora az Oxfordi Egyetemen (1936–1952).[13] Ő volt az első indiai professzor az Oxfordi Egyetemen. 1930-ban kinevezték a Chicagói Egyetem összehasonlító vallástudományának tanárává is.[14]

Amikor India 1947-ben függetlenné vált, ő képviselte Indiát az UNESCO-n belül (1946–52), majd 1949-től 1952-ig India nagyköveteként működött a Szovjetunióban. 1952-ben India első alelnökévé választották. Ezt a posztot tíz évig viselte. Majd 1962-ben India második elnökévé (államfő) választották meg (1962–1967).

Filozófiája

[szerkesztés]

Filozófiája az advaita vedantán alapult.[12] Védte a hinduizmust az ún. "tájékozatlan nyugati kritika" ellen, ezzel hozzájárulva a kortárs hindu identitás kialakulásához.[15] Indiában és nyugaton egyaránt befolyásos volt a hinduizmus megértésének kialakításában, és hídépítő hírnevet szerzett India és a Nyugat között.[16]

Hitt abban, hogy a különböző vallások ugyanahhoz a célhoz nyújtanak utat, s lényegi egység rejlik a hittételek és a vallásgyakorlás terén mutatkozó különbségek mögött.[13]

Nagy hatású munkája az „Indiai filozófia”, amely a szubkontinens filozófiájának történetét feldolgozva, megismertette Európát és a világot a hindu vallásfilozófiai irányzatokkal. Az ind filozófia elveit áteszmélve, azokat az egyéniségén átszűrve, szinte önmaga lényegévé téve hirdeti az ember átformálásának az igényét. „Át kell alakítanunk — írta — az emberi természetet, hogy több rokonszenvvel és nagyobb képzelőtehetséggel rendelkezzék. Meg kell tanítanunk az embereket arra, hogy más emberek boldogságát vagy szenvedését a magukénak tekintsék.” Ez a gondolat, az emberi szolidaritás gondolata, mélyen áthatotta közéleti tevékenységét is.[17] Vallotta, hogy „a filozófusnak nemcsak az a dolga, hogy magyarázza az életet, hanem, hogy meg is változtassa.” [17]

Kalkuttai hivatali ideje alatt együttdolgozott Rabindranath Tagoreval.

Elismerése

[szerkesztés]

Radhakrishnan életében számos magas kitüntetést kapott, köztük 1931-ben lovaggá ütötték, 1954-ben a Bharat Ratnát, India legmagasabb polgári kitüntetését és 1963-ban a brit királyi érdemrend tiszteletbeli tagságát.

Több európai és amerikai egyetem tiszteletbeli professzora és díszdoktora lett. 1961-ben „az államtudományok művelésében és a népek közötti barátság erősítésében és elmélyítésében szerzett kimagasló érdemeiért” az Eötvös Loránd Tudományegyetem avatta díszdoktorrá.[18]

1933 és 1937 között, öt egymást követő évben irodalmi Nobel-díjra jelölték.[19]

A születésnapját 1962 óta minden évben szeptember 5-én a Tanárok Napjaként ünneplik Indiában.[20]

Művei

[szerkesztés]

Számos könyvet írt, főbb művei kiemelve:

  • The philosophy of Rabindranath Tagore (1918), Macmillan, London, 294 pages
  • Indian Philosophy (Indiai filozófia), (1923) Vol.1, 738 pages. (1927) Vol 2, 807 pages. Oxford University Press.
  • The Hindu View of Life (A hindu életszemlélet) (1926), 92 pages
  • An Idealist View of Life (1929), 351 pages
  • Kalki, or the Future of Civilization (1929), 96 pages
  • Eastern Religions and Western Thought (Keleti vallások és a nyugati gondolkodás) (1939), Oxford University Press, 396 pages
  • Religion and Society (1947), George Allen and Unwin Ltd., London, 242 pages
  • Bhagavad-gitához és az Upanisádokhoz írt kommentárok
    • The Bhagavadgītā: with an introductory essay, Sanskrit text, English translation and notes (1948), 388 pages
  • The Dhammapada (1950), 194 pages, Oxford University Press
    • The Principal Upanishads (1953), 958 pages, HarperCollins Publishers Limited
  • Recovery of Faith (1956), 205 pages
  • A Source Book in Indian Philosophy (1957), 683 pages, Princeton University Press
  • The Brahma Sutra: The Philosophy of Spiritual Life. London: George Allen & Unwin Ltd., 1959, 606 pages. [21]
  • Religion, Science & Culture (1968), 121 pages

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  5. ↑ Store norske leksikon (bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven)
  6. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Радхакришнан Сарвепалли, 2015. szeptember 28.
  7. ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  8. ↑ Frankfurter Personenlexikon
  9. ↑ Lawhead, William F.. The philosophical Journey. An Interactive Approach. Fifth Edition. McGraw-Hill, 382. o. (2009) 
  10. ↑ Dr.Sarvepalli Radhakrishnan: The Philosopher President. Press Information Bureau, Government of India
  11. ↑ Pollock, Sheldon (2011). „Crisis in the Classics”. Social Research 78 (1), 21–48. o. 
  12. ↑ a b Radhakrishnan, Sarvepalli | Internet Encyclopedia of Philosophy. www.iep.utm.edu
  13. ↑ a b Világvallások A-Zs (2009)
  14. ↑ The Madras Mail, Saturday, 8 February 1936, page 9
  15. ↑ Flood, Gavin D.. An Introduction to Hinduism. Cambridge University Press, 249. o. (1996. július 13.). ISBN 978-0-521-43878-0 
  16. ↑ Hawley, Michael. "Sarvepalli Radhakrishnan (1888—1975)". Internet Encyclopedia of Philosophy
  17. ↑ a b Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1961. szeptember 13-án tartott tanévnyitó közgyűlése
  18. ↑ Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1961-1962 | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2021. március 5.)
  19. ↑ Sarvepalli Radhakrishnan miniszterelnök, tanár, filozófus és irodalmár (magyar nyelven). Bharata Kultúrtér, 2020. április 16. (Hozzáférés: 2021. március 4.)
  20. ↑ Padma Awards Directory (1954–2007). Ministry of Home Affairs. [2009. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 26.)
  21. ↑ Tucci, Giuseppe. East and West, vol. 11, no. 4, 1960, pp. 296–296. JSTOR, www.jstor.org/stable/29754329. Accessed 22 Mar. 2020.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szarvépalli_Rádákrisnan&oldid=24814247”