Szóalakpár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A nyelvészetben a szóalakpár (idegen szóval dublett)[1] terminus egy bizonyos szó két olyan alakját nevezi meg, amelyek egy időben léteznek egy adott nyelvben.[2][3][4] A szóalakpárok létezése a nyelvi variativitás egyik aspektusa.[5]

Ritkábban nem párról van szó, hanem kettőnél több alakról.[3]

Egyes nyelvek nyelvészetében, mint a magyaré vagy a horváté inkább szinkrón nézetben kezelik a szóalakpárok kérdését, másokéban, mint az újlatin nyelveké vagy az angolé, inkább diakrón nézetben.

Több nyelvész kiterjeszti az ilyen párok fogalmát a toldalékokra is (lásd az alábbi szakaszokat).

A szóalakpár szinkrón nézetben[szerkesztés]

Ebben a nézetben a szóalakpárokat a nyelv aktuális állapotában vizsgálják abból a szempontból, hogy milyen természetű különbségek vannak a tagjaik között.

Egyes párok tagjai között nincs sem lexikai jelentésüket, sem grammatikai jelentésüket, sem nyelvváltozatokban való használatukat érintő különbség, hanem csak hangzási eltérés van. Ez állhat abból, hogy:

  • egy vagy több beszédhang különbözik:
    • (magyarul) fel – föl;[6]
    • (horvátul) istežljiv – istezljiv ’kinyújtható’;[7]
    • (franciául) béer – bayer ’(ki)tátja (a száját)’;[2]
    • (románul) adineaori – adineauri ’az előbb’[8]
  • egy vagy több beszédhang csak az egyik tagban van meg:

Olyan nyelvekben, amelyekben a hangsúly helye nem kötött, ez különbözhet szóalakpárokban:

  • (horvátul) brodovlasnik – brodovlasnik ’hajótulajdonos’;[13]
  • (oroszul) одновременно (odnovremenno) – одновременно (odnovremenno) ’egyidejűleg’;[14]
  • (románul) antic – antic ’ókori’.[15]

Más szóalakpárok tagjainak a jelentése nem különbözik, de hangzási különbségen kívül megoszlik a használatuk is nyelvváltozattól függően:

A szóalakpár diakrón nézetben[szerkesztés]

Ebben a nézetben a közöttük meglévő különbségek vizsgálata mellett arra helyezik a hangsúlyt, hogy a szóalakpárok tagjai mely nyelvből vagy nyelvekből származnak, és hogyan, valamint a nyelv mely időszakában jelentek meg az adott nyelvben. Ezekre használják a francia doublet terminust, az angol szakirodalomban is, valamint a románban is dublet alakban.

Az ilyen párok több kategóriára oszthatók.

A szóalakpár tagjai a már kialakult nyelvben fejlődtek ki[szerkesztés]

Ebben az esetben az alapszó lehet az alapnyelvből örökölt vagy viszonylag régi jövevényszó. Vannak olyan párok, amelyek tagjai csak hangalakjukban különböznek, de jelentésük és használatuk ugyanaz, például:

  • (magyarul) seper – söpör;[20]
  • (franciául) béer – bayer ’(ki)tátja (a száját)’ (< latin *batare).[2]

Más párok tagjainak lexikai jelentése nem különbözik ugyan, de grammatikai használatuk igen. Egyes ilyen párok egyik tagjának alakja a szó egy előbbi időszakban elért stádiumát őrzi meg, mint a másik. Ez egyes francia melléknevek esete, melyeknek két hímnemű alakja van. A régebbi alak csak olyan főnév jelzője lehet, amely utána áll és magánhangzóval kezdődik, a másik pedig névszói állítmány névszói részeként vagy mássalhangzóval kezdődő utána álló szó jelzőjeként használható, pl. le nouvel an ’az új év’ – un nouveau début ’új kezdet’. Szintén grammatikai használata különbözik egyes személyes névmások kétféle alakjainak. Ilyen a moi ’én, engem’ – me ’engem, nekem’ pár. Az egyik tagja többnyire hangsúlyos és nem igéhez kötött, a másik hangsúlytalan és csak ige előtt használják. A személy kiemelése céljából sokszor ugyanabban a mondatban is megjelennek: Moi, il me connaît ’Engem ismer’.[2]

Megint más párok tagjai az alapszó két különböző grammatikai alakjából származnak, és jelentésük, valamint grammatikai használatuk is különbözik. Ilyen a latin hominem (tárgyeset) francia > homme ’ember, férfi’ – homo (alanyeset) > on (személyes határozatlan névmás), pl. Qu'est-qu'on peut faire ? ’Mit tehet az ember?’[2]

A magyar nyelvészetben szóhasadásnak nevezik azt a folyamatot, amely során a szóalakpár tagjai többé-kevésbe különböző lexikai jelentéseket vesznek fel. Hangalaki szempontból egyes párok tagjai között hangrendi különbség van, pl. kavar – kever, mások között egyéb fonetikai különbségek: csekély – sekély, bozótos – bozontos, kamara – kamra. Jelentésük szempontjából egyesek között még érződik valamelyes hasonlóság (pl. csekély – sekély), mások között már nem, pl. csillog – sajog.[20]

A egyik tag örökölt, a másik az alapnyelvből átvett[szerkesztés]

Az újlatin nyelvekben vannak olyan szavak, amelyek kétféleképpen jelentek meg ezekben a nyelvekben: előbb a latin nyelvből való kifejlődés útján, később pedig, miután már a nyelvek teljesen kialakultak, jövevényszavakként ugyancsak a latinból. Az örökölt szó viszonylag jelentősen megváltozott az nyelvtörténet során, viszont az átvett párja közelebb áll az alapszóhoz alakja és jelentése szempontjából.[21] Ilyenek az alábbiak:

  • (franciául):
navigare > nager ’úszik’ – naviguer ’hajózik’;[2]
dis- prefixum > dé- (décharger ’kirak’ (járművet) – dis- (disparaître ’eltűnik’);[22]
  • (olaszul) occasionem > cagione ’ok’ – occasione ’alkalom';[11]
  • (románul) densus > des ’sűrű’ (pl. erdő) – dens ’sűrű’ (pl. anyag).[23]

Az egyik tag az alapnyelvből, a másik idegen nyelvből származik[szerkesztés]

Ez az angol wine ’bor’ – vine ’szőlő’ (a növény) esete. Tagjainak eredeti szava a latin vinum, de az első tag előbb a protogermánba ment át, és ebből az óangol nyelv örökölte,[24] a másodiknak pedig az ófrancia vigne ’szőlő’ a közvetlen alapszava.[25]

Különösebb eset azon francia szavaké, amelyeket átvett az angol, de később visszakerültek a franciába, és így keletkeztek szóalakpárok ebben a nyelvben. Például miközben az ófrancia tonel ’hordó’ a modern franciáig érve a tonneau alakra fejlődött megőrizve jelentését, az angolban a tonel a tunnel alakot vette fel, és jelentése ’alagút’ lett. Ezzel a jelentéssel vette vissza a francia.[2]

Mindkét tag ugyanabból az idegen nyelvből származik[szerkesztés]

Egyes párok tagjai két ugyanabból a nyelvből származó jövevények, de más-más időszakban kerültek a nyelvbe. Ilyenek az angol poison ’méreg’ – potion ’gyógyital’. Mindkettő alapszava a latin potionem. Az első a latinból való fejlődés során került a franciába, a másodikat a francia átvette a latinból. Az elsőt az angol az ófranciából,[26] a másodikat pedig a klasszikus franciából vette át.[27]

A tagok különböző idegen nyelvekből származnak[szerkesztés]

Két különböző nyelvből átvett jövevények is lehetnek szóalakpár tagjai.

  • A perzsa diwan szó átkerült a török nyelvbe divān alakban, és az arab nyelvbe diouân-ként. Az előbbit a francia a törökből vette át divan alakban és ’dívány’ jelentéssel. A másik előbb az óolaszba került doana alakban és ’vám’ jelentéssel, majd a franciába douane-ként ugyanazzal a jelentéssel.[2]
  • A román nyelvjárási golub ’galamb’ szó valamelyik délszláv nyelvből származik, párja, hulub pedig az ukrán nyelvből. Olyan régiókban vannak meg, amelyek közel vannak az átadó nyelvek területéhez.[23]

Idesorolhatók a magyar nyelvben olyan szóalakpárok, mint imázs (a franciából) – imidzs (az angolból), vagy sztenderd (az angolból) – standard (a németből).[28]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Tótfalusi 2008, dublett szócikk.
  2. ↑ a b c d e f g h Grevisse – Goosse 2007, 151–152. o.
  3. ↑ a b Crystal 2008, 157. o.
  4. ↑ Constantinescu-Dobridor, dublet szócikk.
  5. ↑ Lőrincz 2020, 240. o.
  6. ↑ Kálmán – Trón 2007, 79. o.
  7. ↑ Barić 1997, 78. o.
  8. ↑ DOOM 2, adineaori szócikk.
  9. ↑ Bussmann 1998, 500. o.
  10. ↑ Dubois 2002, 311. o.
  11. ↑ a b c Dubois 2002, 43. o.
  12. ↑ Barić 1997, 97. o.
  13. ↑ Barić 1997, 71. o.
  14. ↑ Lőrincz 2020, 244. o.
  15. ↑ DOOM 2, antic szócikk.
  16. ↑ Király 2007, 655. o.
  17. ↑ OLD, possum szócikk.
  18. ↑ DEX '09, astâmpăra szócikk.
  19. ↑ Klajn 2005, 14. o.
  20. ↑ a b Gerstner 2006, 329. o.
  21. ↑ Dubois 2002, 160. o.
  22. ↑ Grevisse – Goosse 2007, 181. o.
  23. ↑ a b Bidu-Vrănceanu 1997, 178–179. o.
  24. ↑ Etymonline, wine szócikk.
  25. ↑ Etymonline, vine szócikk.
  26. ↑ Etymonline, poison szócikk.
  27. ↑ TLFi, potion szócikk.
  28. ↑ Lőrincz 2020, 241. o.

Források[szerkesztés]

  • (románul) Academia Română (Román Akadémia). Institutul de lingvistică „Iorgu Iordan – Alexandru Rosetti” („Iorgu Iordan – Alexandru Rosetti” nyelvészeti intézet): Dicționarul explicativ al limbii române (A román nyelv értelmező szótára). 2. kiadás. Bukarest: Univers Enciclopedic, 2009; online: Dexonline. (DEX '09) (Hozzáférés: 2021. december 7.)
  • (románul) Academia Română (Román Akadémia). Institutul de Lingvistică „Iorgu Iordan – Alexandru Rosetti” („Iorgu Iordan – Alexandru Rosetti” Nyelvészeti Intézet): Dicționarul ortografic, ortoepic și morfologic al limbii române (A román nyelv helyesírási, helyes kiejtési és alaktani szótára). 2. kiadás. Bukarest: Univers Enciclopedic, 2005; az interneten: Dexonline (DOOM2) (Hozzáférés: 2021. december 7.)
  • (horvátul) Barić, Eugenija et al.: Hrvatska gramatika (Horvát grammatika). 2. kiadás. Zágráb, Školska knjiga, 1997. ISBN 953-0-40010-1
  • (románul) Bidu-Vrănceanu, Angela et al.: Dicționar general de științe. Științe ale limbii (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest, Editura științifică, 1997. ISBN 973-440229-3 (Hozzáférés: 2021. december 7.)
  • (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.): Dictionary of Language and Linguistics Archiválva 2022. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York, Routledge, 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2021. december 7.)
  • (románul) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe: Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest, Teora, 1998; az interneten: Dexonline (DTL) (Hozzáférés: 2021. december 7.)
  • (angolul) Crystal, David: A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing, 2008. ISBN 978-1-4051-5296-9 (Hozzáférés: 2021. december 7.)
  • (franciául) Dubois, Jean et al.: Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. június 19.)
  • Gerstner Károly: 16. fejezet – A magyar nyelv szókészlete. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. ISBN 963-05-8324-0. 306–334. o. (Hozzáférés: 2023. június 19.)
  • (franciául) Grevisse, Maurice – Goosse, André: Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. ISBN 978-2-8011-1404-9 (Hozzáférés: 2023. június 19.)
  • (angolul) Harper, Douglas: Online Etymology Dictionary (Online etimológiai szótár) (Etymonline) (Hozzáférés: 2021. december 7.)
  • Kálmán László – Trón Viktor: Bevezetés a nyelvtudományba. 2., bővített kiadás. Budapest, Tinta, 2007, ISBN 978-963-7094-65-1 (Hozzáférés: 2021. december 7.)
  • Király Lajos: A mai magyar nyelvjárások. In A. Jászó Anna (szerk.). A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor, 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 641-–686. o. (Hozzáférés: 2021. december 7.)
  • (szerbül) Klajn, Ivan: Gramatika srpskog jezika (A szerb nyelv grammatikája). Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. 2005. ISBN 86-17-13188-8 (Hozzáférés: 2023. június 19.)
  • Lőrincz Gábor – Lőrincz Julianna: A nyelvi variativitás elméleti kérdései. In Magyar Nyelvőr, 144. sz. (2020), 229–253. o. (Hozzáférés: 2021. december 7.)
  • (angolul) Oxford Learners’s Dictionaries (OLD) (Hozzáférés: 2021. december 7.)
  • (franciául) Trésor de la langue française informatisé (A francia nyelv számítógépes tezaurusza) (TLFi) (Hozzáférés: 2021. december 7.)
  • Tótfalusi István: Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Harmadik, bővített kiadás. Budapest: Tinta. 2008; az interneten: Idegenszó-tár. Digitális tankönyvtár. Letölthető PDF (Hozzáférés: 2023. június 19.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szóalakpár&oldid=26599050”