Széleslevelű ujjaskosbor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Széleslevelű ujjaskosbor
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Osztály: Egyszikűek
Rend: Spárgavirágúak
Család: Kosborfélék
Nemzetség: Dactylorhiza
Tudományos név
Dactylorhiza majalis
(Rchb.) P.F. Hunt & Summerh.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Széleslevelű ujjaskosbor témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Széleslevelű ujjaskosbor témájú médiaállományokat és Széleslevelű ujjaskosbor témájú kategóriát.

A széleslevelű ujjaskosbor (Dactylorhiza majalis) a kosborfélék családjába tartozó, Európában honos, lápréteken élő, Magyarországon védett növényfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A széleslevelű ujjaskosbor 25–40 cm magas, lágyszárú, évelő növény. Ikergumói a talajban találhatók. Vastag, üreges szárán 4-6 levél található, melyek alakja tojásdad, hosszúkás-tojásdad vagy lándzsás, a legnagyobb alsók hossza 8–14 cm, szélessége 3–5 cm. A levelek felső oldalán többnyire bíborosbarna, feketés foltok látszanak, ritkán egyszínűek. A virágok murvalevelei sötétbíboros színűek, 1,5-3,2 cm hosszúak és 0,4-0,6 cm szélesek.

Májustól júniusig virágzik. Virágzata tömött, eleinte kúpos majd a felső virágok kinyílásával hengeres fürt, amelyet 12-24 (60)sötét bíborszínű, lilásvörös, esetenként rózsaszín vagy fehér virág alkot. A külső lepellevelek (szirmok) közül a külsők elállók, alakjuk tojásdad-lándzsás, hosszuk 8–12 mm, szélességük 3-4,5 mm. A középső külső lepellevél, valamint a belső lepellevelek sisakká borulnak össze. A mézajak hossza 7–9 mm, szélessége 8–14 mm, gyengén háromkaréjú, rajta vonalakból és pontokból álló, sötétebb bíborszínű vagy lila mintázat látható. A sarkantyú enyhén lefelé hajlik, hossza 7,5–10 mm, vastagsága 2-3,5 mm.

Termése 10–15 mm hosszú, 4–6 mm vastag toktermés, benne átlagosan 10 200 (2800-21 000) apró maggal.

Elterjedése[szerkesztés]

Európai faj, elterjedésének nyugati határát a Brit-szigetek alkotják, míg, az északit Dél-Skandinávia, a keletit az Urál-hegység, a délit pedig Észak-Spanyolország, -Olaszország és az Észak-Balkán. 2600 méteres magasságig is hatol. Magyarországon montán-kollin faj, leggyakoribb a magasabb hegyvidékeken (állományainak 32%-a itt található), míg az alacsonyabb hegyvidékre 29%, a dombvidékre 28% jut. Legtöbb példánya az Északi-középhegységben, az Őrségben és a Zalai-dombságon él; szórványosan megtalálható a Vértesben, a Balaton-felvidéken, Sopron és Kőszeg környékén is.

Életmódja[szerkesztés]

Lápréteken, mocsárréteken, kaszálókon, forráslápokon, magaskórósokban, szőrfőgyepekben él. A talaj kémhatását illetően nem különösebben válogatós, élőhelyein a talaj pH-ját 5,1-7,8 közöttinek (átlagosan 6,4) mérték. Fény- és vízigényes, legfeljebb az enyhe árnyékolást tűri el.

A csírázás után a negyedik évben fejleszt először zöld hajtást. 5-8 évesen kezd el virágozni és ezután kb. még 10 évig él. Viszonylag kevéssé mikotróf, gyökérsejtjeinek 12%-a érintkezik a gombaszimbiontával és nitrogénforgalmának 26%-a származik a gombától. Partnere általában a Ceratobasidium és a Tulasnella nemzetségbe tartozik.

Hajtásai áprilisban bukkannak elő. Május elejétől június végéig virágzik, középnapja május 27. Megporzásáról különböző méhek, poszméhek (Opis, Bombus, Eucera, Halictus, Nomada, Osmia fajok) gondoskodnak. A megtermékenyülés hatékonysága 27-57%-os. A termések júliusra érnek be. Az egy példány által termelt magok száma átlagosan 43 ezer, kivételesen a 150 ezret is elérheti. Kultúrában könnyen szaporodik vegetatívan is. Nemzetségének számos tagjával hibridizálódhat; Magyarországon eddig a foltos ujjaskosborral alkotott hibridjét figyelték meg.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A széleslevelű ujjaskosbor nagy területen elterjedt, helyenként gyakori faj. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján "nem fenyegetett" státusszal szerepel. A talaj kiszáradására vagy a kaszálás elmaradását követő cserjésedésre, beerdősülésre igen érzékeny, létszáma ilyenkor gyorsan visszaesik. Magyarországon eddig összesen 107, 1990 óta 70 állományát mérték fel, visszaszorulása 35%-os. Teljes egyedszámát néhány tízezres nagyságrendűre becslik. 1982 óta védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Irodalom[szerkesztés]

  • Karl-Peter Buttler: Orchideen, die wildwachsenden Arten Europas. Mosaik Verlag 1986, ISBN 3-570-04403-3
  • J. G. Williams: Orchideen Europas mit Nordafrika und Kleinasien. BLV Verlag, ISBN 3-405-11901-4

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]