Ugrás a tartalomhoz

Swynford Katalin lancasteri hercegné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Katalin, Lancaster hercegnéje
Swynford Katalin
UralkodóházLancaster-ház
SzületettKatherine de Roët
1349 körül
Hainaut-i grófság
Elhunyt1403. május 10. (52-53 évesen)
Lincoln, Lincolnshire, Angol Királyság
Nyughelyelincolni székesegyház
ÉdesapjaPaon de Roët
Gyermekei
Vallásarómai katolikus
Katalin, Lancaster hercegnéje címere
Katalin, Lancaster hercegnéje címere
A Wikimédia Commons tartalmaz Katalin, Lancaster hercegnéje témájú médiaállományokat.

Katalin, Lancaster hercegnéje (angolul: Katherine/Catherine/Katharine, Duchess of Lancaster, született Katherine de Roët, első házassága alatt Katherine Swynford; Hainaut-i grófság, 1349 körül – Lincoln, 1403. május 10.) késő középkori hainaut-i származású angol nemesasszony, Genti János lancasteri herceg szeretője, majd harmadik felesége. A Beaufort-család ősanyja, így IV. Eduárd és minden őt követő angol/brit uralkodó őse.

Katalin Hainaut-i Filippa angol királyné háztartásában nevelkedett, majd Lancasteri Blanka szolgálatába került, mint Blanka és férje, Genti János gyermekeinek gondozója. Férjhez ment Sir Hugh Swynfordhoz, majd megözvegyült. Mialatt Genti János második feleségét, Kasztíliai Konstanciát szolgálta, a herceg szeretője lett. A kapcsolat közfelháborodást okozott, így a herceg kénytelen volt elküldeni magától Katalint. Konstancia halála után a herceg váratlanul feleségül vette Katalint, a pápa pedig utólag törvényesítette négy korábban született gyermeküket.

Származása

[szerkesztés]

Paon de Roët (1305/1306 előtt – 1355 körül; más írásmóddal Payn/Payne, illetve Rœt/Rœlt) hainaut-i nemesember és lovag leányaként született.[1] Anyja neve nem ismert.[2][3] Apja egyes források szerint a befolyásos Le Rœulx-családból (más írásmóddal Rouet, Roëlt vagy Ruet), esetleg annak egy kevésbé gazdag mellékágából származott. Ez a család kiterjedt uradalommal bírt a Mons-tól nem messzi Le Rœulx kisváros környékén és Nagy Károly császárig és Nagy Alfréd wessexi királyig vezette vissza családfáját.[4] Míg ezt a rokonságot nem lehet bizonyítani, az biztosabb, hogy Paon apját Jean de Roët-nek hívták és 1315-ben halt meg, az ő apja pedig Huon de Roët volt.[5][6]

Apja, Paon de Roët élete

[szerkesztés]

Paon de Roët nem volt gazdag, bár rendelkezett valamennyi földdel Hainaut-ban. 1327 decemberében érkezett először Angliába Hainaut-i Filippával, III. Eduárd király menyasszonyával. Az esküvő után a királyné kíséretét hazaküldték, kivéve néhány hölgyet és két férfit, köztük de Roët-t.[7] 1334 körül kinevezték az aquitániai Guienne címerkirályának, 1340-ben pedig hadba vonult Franciaország ellen a kezdődő százéves háborúban. Az évtized közepétől ismét a királyné mellett volt az udvarban, legkésőbb 1349-ben pedig visszatért Hainaut-ba, ahol II. Margit grófnőt, Filippa királyné nővérét szolgálta.

De Roët először 1335 előtt házasodhatott meg, majd másodjára az 1340-es évek második felében; két házasságából négy ismert gyermeke született, valószínűleg ketten-ketten mindkét kapcsolatból. Feleségei nem ismertek, de lehetséges, hogy hainaut-i származásúak voltak és esetleg távoli rokonságban álltak az ott uralkodó Avesnes-házzal. Első házasságából született Elizabeth/Isabelle, (1335/1336 előtt –1368. július 24. körül), akit 1349 nyarán II. Margit elhelyezett egy Mons környéki apátságban mint chanoiness, címzetes kanonoknő. Katalin valószínűleg soha nem találkozott ezzel a testvérével. Elizabeth/Isabelle mellett első házasságából egy fia is született, Walter, legkésőbb 1338 és 1340 között.[8]

Gyermekkora

[szerkesztés]

Katalin 1345[9] és 1350 között, valószínűleg 1349-ben született vagy a Hainaut-i grófságban (régebbi források szerint Pikárdiában), vagy apja Mons környéki birtokain,[10] vagy Angliában.[9] Édestestvére, Philippa, valószínűleg fiatalabb volt nála.[10] 1351-ben II. Margi fia, Vilmos, elfoglalta a grófságot. Anyja támogatóit elüldözte, kastélyaikat lerombolta, hivatalaikat saját követői között osztotta szét, így de Roët Margittal menekült Angliába. A bizonytalan otthoni helyzet miatt valószínűleg a családját is magával vitte (a kolostorban élő Elizabeth/Isabelle kivételével). Miután Vilmos és Margit békét kötöttek, 1352 elején a grófnő és hívei visszatértek Hainaut-ba.[11] Ekkor de Roët Angliában, Filippa királynénál hagyta két leányát, így valószínű, hogy anyjuk már nem élt. Apjuk néhány éven belül, feltételezhetően 1355-ben, szintén meghalt.[12]

Középkori színes miniatúra. Fiatal, szőke hölgy térdepel zöld padlón, arany oltár előtt; fekete-piros sárkányokkal díszített aranyruhát és hermelinszegélyes kék köpenyt viselt. Egy kéz éppen aranykoronát helyez a fejére.
Hainault-i Filippa koronázása.

Neveltetése Filippa királyné háztartásában

[szerkesztés]

Katalin és húga, Philippa a királyné háztartásában, annak fiatalabb gyermekeivel (valószínűleg főleg az 1344-ben született Walthami Máriával és az 1346-ban született Windsori Margittal) és más nemesi gyermekekkel nőttek fel; Katalint Agnes Bonsergeant dajka gondozta.[13] Három évvel később bátyjuk, Walter is Angliába költözött, ahol Woodstocki Eduárd walesi herceg szolgálatába állt.[14]

A királyné felügyelete alatt a lányok megtanultak az udvar hivatalos nyelvén, anglonormannul, illetve angolul korábban beszélt nyelveik, a francia és a holland mellett. Etikettet és protokollt, táncot, hímzést és lovaglást tanultak, vadászni és solymászni jártak, udvari társasjátékokat játszottak. Katalin olvasni is tudott, bár írni valószínűleg nem, és jelentős műveltséget szerzett. Életének alapvetésévé vált a katolikus vallásosság.[13] Egy ideig Filippa nevelte Lancasteri Blankát, távoli unokahúgát is, aki nyolc évvel volt idősebb Katalinnál,[15] Mivel a királyi pár szoros kapcsolatot ápolt idősebb gyermekeivel is, későbbi férjét, Genti Jánost is megismerhette.[13]

Fekete-fehér metszet. Fiatal nő és középkorú férfi arca profilból, a hölgy reneszánsz stílusú fejdíszben, a férfi sisakban. Arckifejezésük komor, hajuk nem látszik.
Lancasteri Blanka és Genti János arca a sírjukról; anakronisztikus ábrázolás, amelyen Blanka XVI. századi főkötőt visel.

Első évei Lancasteri Blanka háztartásában

[szerkesztés]

Valamikor 1360 és 1365 között Katalin elhagyta a királynéi háztartást és csatlakozott Lancasteri Blankáéhoz, aki 1359. május 19-én[16] feleségül ment Genti Jánoshoz.[17] Bár házasságukat politikai okokból a király rendezte el, János és Blanka egymásba szerettek és boldogan éltek.[16] Amikor Blanka 1360 elején első gyermekét várta, Filippa királyné háztartásába költözött; az ekkor nagyjából tíz éves Katalint talán ekkor helyezték Blanka mellé, mivel az ilyen korú lányokat gyakran bízták meg kisebb feladatokkal csecsemők körül (például a bölcső ringatásával).[18] Katalint először 1365. január 24-én említik Blanka hercegné háztartásában, mint ancille-t, szolgálóleányt. Innentől kezdve biztosan a hercegi párral, az ország a király után legrangosabb és leggazdagabb embereivel utazott azoknak mozgó udvartartásával, és gyermekeik nevelésében játszott szerepet.[19]

Első házassága

[szerkesztés]

Tizenéves kora első felében Katalint férjhez adták Sir Hugh Swynfordhoz, a lancasteri herceg egyik emberéhez, egy ősi, de nem túl gazdag földbirtokos család tagjához. Erre 1362-ben vagy 1363-ban került sor, amikor Sir Hugh megörökölte a Swynford-birtokokat, Katalin pedig elérte a megfelelő kort, de mindenképpen 1365. január 24-e előtt, amikor egy okirat már férjezett nevén említi. A házasságot valószínűleg a hercegi pár rendezte el, esetleg a királyné tanácsai alapján. Katalin férje Sir Thomas Swynford és Nichola Basset of Weldon fia volt és legkésőbb 1340-ben született.[20][21] Katonaként szolgált, kortársai „ravasz és félelmetes harcosként” ismerték.[22] Apjától két kicsi, rossz állapotú és alacsony jövedelmű birtokot örökölt Lincolnshire-ban, a hozzájuk tartozó udvarházakkal: Kettlethorpe volt fő lakhelye, Coleby pedig a másodlagos. Bevétele a falusi földbérlőktől származott, ám nem volt elég háztartása ellátására a hercegtől kapott jutalmak nélkül. Földjei kövesek, szárazak és nehezen művelhetőek voltak.[23] A házaspár gyakran tartózkodott a térség legfontosabb városában, Lincolnban is.[24]

Magas, széles, kőböl faragott, durván, egyszerűen díszített kapu zöld, kisvárosi környezetben, vörös téglaház előtt.
XIV. századi kapu maradványa Kettlethorpe Hall, a Swynford család otthona mellett.

Katalin és Hugh kapcsolatáról semmit sem tudunk, de Lucraft szerint valószínű, hogy saját akaratából ment férjhez és kedvelte Swynfordot.[25] Társadalmi állás és vagyoni helyzet tekintetében egymáshoz illőek voltak; korban legalább tíz év különbség volt köztük. Hugh katonaként sok időt töltött külföldön, Katalin pedig a kor elvárásainak megfelelően teljesítette egy feleség kötelességeit: vezette a kettlethorpe-i háztartást és intézte férje ügyeit, ha az távol volt. Kortársai emiatt Kettlethorpe úrhölgyeként (Lady of Kettlethorpe) ismerték.[26] Mindketten sok időt töltöttek a hercegi udvarban gyermekeikkel együtt. Katalin fő feladata Lancasteri Blanka gyermekeinek gondozása volt.[27]

1366 novemberében Sir Hugh Aquitániába utazott, hogy csatlakozzon Genti János seregéhez a kasztíliai trónbitorló, Enrique de Trastámara (II. Henrik király) ellen. Katalin ekkor terhes volt fiával, Thomasszal, aki a következő év elején született. Férje 1367 októberében tért vissza.[28] 1368 augusztusában Lancasteri Blanka világra hozta hetedik gyermekét, szeptember 12-én pedig meghalt, valószínűleg a szülés okozta komplikációkban. Férje és egész háztartása mélyen gyászolta. Valószínűleg Katalinra is nagy hatással volt a veszteség, mivel gyermekkora óta ismerte Blankát.[29] A néhai hercegné háztartását feloszlatták, ám lehetséges, hogy Katalin az elárvult gyermekek mellett maradt; leánya, Blanche biztosan velük élt legalább a következő év végéig.[30] 1369 augusztusában meghalt Filippa királyné is.[31]

1369 őszén Hugh Swynford Franciaországban szolgált, majd novemberben hazatért.[32] 1370-ben Aquitániába ment, ahol november 13-án életét vesztette egy ismeretlen betegségben. Szegénysége miatt lehetséges, hogy ott is temették el.[33][34]

Gyermekei első férjétől

[szerkesztés]

Három vagy négy gyermekük érte meg a felnőttkort, akiknek sorrendje és születési éve bizonytalan:

  1. Blanche Swynford (1363 körül – 1375 körül), Genti János keresztlánya, a hercegi pár gyermekeinek játszótársa 1368-tól.
  2. Margaret Swynford (született 1364 körül), apáca a Barking-apátságban 1377-től. Szüleiről nincsenek pontos feljegyzések, ám szinte bizonyos, hogy Katalin és Hugh leánya volt, mivel csak Genti János közbenjárására szerezhetett királyi ajánlást, hogy bekerüljön az ország legválogatottabb apácái közé.
  3. Dorothy Swynford (született 1366 körül), akit először a XVI. században említenek a források, mint Thomas Thimelby of Poolham feleségét.[35]
  4. Sir Thomas Swynford II (1367. február 4. – 1432. április 2.), örökölte apja birtokait 1371-ben, 1401 és 1402 között pedig Lincolnshire seriffjeként szolgált.[28]

Majdnem teljesen biztos, hogy Katalin első négy gyermeke valóban Hugh Swynfordtól született. Amikor Genti János pápai diszpenzációért folyamodott, hogy feleségül vehesse Katalint, megemlítette, hogy az asszony egyik leányának (aki kiemelten „egy másik férfitól született”) a keresztapja volt. Az egyházi törvények értelmében egy gyermek szülője nem lehetett a keresztszülő. A továbbiakban a kérvény így fogalmaz: „ugyanezen János herceg házasságtörő módon megismerte ugyanezen Katalint, ő [Katalin] ment lévén a házasságtól, de a házasság még létezvén ugyanezen János herceg és Konstancia között, és gyermekeket nemzett általa”. Swynford Katalin életrajzírója, Alison Weir szerint a korszellemből és Genti János személyiségéből is következik, hogy nem hazudtak volna a pápának szóló hivatalos iratban, hiszen ez mind közös gyermekeik törvényességét és örökségét, mind János és Katalin lelki üdvösségét veszélyeztette volna.[36]

Idős férfi zöld háttér előtt. Fekete, bő köpenyt és fejkendőt visel, haja és szakálla ősz. Nagy orra és halványzöld szemei vannak, komoly, elgondolkodó az arckifejezése.
Geoffrey Chaucer képmása 1412-ból, Thomas Hoccleve által, aki személyesen is ismerhette a költőt.

Rokonsága Geoffrey Chaucerrel

[szerkesztés]

Philippa, Katalin húga Filippa királyné mellett maradt, aki valamikor 1366. szeptember 12. előtt feleségül adta a király egyik emberéhez, a növekvő megbecsülésnek örvendő közrendű költőhöz, Geoffrey Chaucerhez.[37] Így Katalin sógornője lett az első angol nyelven alkotó költőnek, egy híresen olvasott és tehetséges filozófusnak. Egyes elméletek szerint Genti János Philippa Chaucert is a szeretőjévé tette, és annak gyermekei a hercegtől születtek. Ez azonban nem valószínű: a herceg elismerte törvénytelen gyermekeit és gondoskodott róluk, Philippát és gyermekeit azonban csak akkora mértékben ajándékozta meg, mint a feleségei háztartásához tartozó többi asszonyt. A Katalinnal kötendő házassága miatt a pápához írt diszpenzációs kérelem sem említ ilyen viszont, pedig a kor egyházi törvényei szerint egy férfi nem vehette feleségül volt szeretője testvérét különleges engedély nélkül.[38]

Özvegysége

[szerkesztés]

Férje halála után Katalin nehéz anyagi helyzetbe került. Hűbérura feladata volt, hogy segítsen rajta, és Genti János hamarosan el is helyezte őt új felesége, Konstancia kasztíliai királynő kíséretében. Először 1373 márciusában említik őt a királynő háztartási iratai, ám valószínű, hogy ekkor már egy éve, Konstancia angliai kíséretének 1372 januári–februári összeállítása óta itt szolgált húgával, Philippa Chaucerrel együtt.[39] Az új hercegné a hertfordi várba költözött mostohagyermekeivel együtt, és valószínűleg itt élt vele Katalin és Philippa is.[40]

Fiatal nő színes festményen, kültéren. A hölgy sötétarany ruhát visel magas, arannyal kivert, barna övvel és a mellkasán kék prémszegéllyel. Fejét kicsi, csúcsos süveg, amelyről átlátszó fátyol hullik a válláig. Szemét lesüti, haja nem látszuk. Mögötte elfordult férfi áll.
Konstancia királynő arcképe Jean Froissart XV. századi Krónikájából.

Genti János 1370 őszén vette feleségül Konstanciát, Kasztília és León királynőjét, akit korábban évekig túszként őrzött, mivel apja, III. Péter, nem fizette ki a trónjáért vívott háború költségeit.[41] János innentől kezdve Spanyolország királyának tekintette magát.[42] Bár felesége gyönyörű és jámbor asszony volt, akivel országot is szerzett, nem éltek boldogan. Udvariasan és tiszteletteljesen viselkedtek egymás iránt, de nem illettek össze. Konstanciát lekötötte trónja visszaszerzése és apja halálának megbosszulása; férjében elsősorban ennek eszközét látta. Hányattatott gyermekkora után nem próbált beilleszkedni Angliában, kasztíliai hölgyeivel töltötte a legtöbb időt és spanyol szokások szerint élt. Közel sem volt olyan művelt vagy érdeklődő, mint a férje. Soha nem tanult meg igazán angolul, ahogyan János sem spanyolul.[43]

Genti János szeretője

[szerkesztés]

A lancasteri herceg valamikor második házassága elején kezdte meg viszonyát az özvegy Swynford Katalinnal. 1372. május 1-jén tíz fontot adott neki (akkora összeget, mint amit Philippa Chaucer évjáradékként kapott). Ekkora már bizonyos, hogy szeretők voltak. A házasságában magányos herceg beleszeretett a szépségéről híres, okos és művelt Katalinba, akit annak gyermekkorában is ismert és aki első, boldog házasságában is háztartása tagja volt, ismerte és szerette első feleségét. Emellett a herceg mindig kedvelte a Hainaut-ból, anyja hazájából származó embereket. Jean Froissart szerint a kapcsolat a herceg első házassága alatt kezdődött, ez azonban Weir szerint nem valószínű.

Genti János, aki földesúri kötelességeinek megfelelően korábban is segítette a nehéz anyagi helyzetbe került özvegyasszonyt, innentől kezdve minden lehetséges módon gondoskodott róla. A korabeli törvények értelmében Katalin kiskorú fiának gyámsága hűbérura kezébe került, aki szokatlan gyorsasággal intézte el, hogy Katalin legyen fia és az örökség gondviselője: 1372 szeptemberében Katalin már a teljes Swynford-birtokot irányította, és az övé volt kiskorú fia kiházasításának joga is. Valószínű, hogy eddigre Katalin már várandós volt Genti János gyermekével, így a herceg tulajdonképpen saját családjáról gondoskodott. 1373 és 1381 között a párnak legalább négy gyermeke született, akiknek pontos születési dátuma nem ismert; mindannyian a Beaufort vezetéknevet kapták. Konstancia királynő, a herceg törvényes felesége valószínűleg már 1373-ban tudomást szerzett férje kapcsolatáról, de úgy tűnik, az nem zavarta őt. Katalin ezekben az években a lancasteri herceg első házasságából való lányainak nevelőnőjeként dolgozott.

1375 nyarára a kapcsolat köztudomásúvá vált; ekkor, vagy a következő évben említették először Katalint mint „Swynford Katalin úrhölgy, Lancaster hercegének szeretője”. Katalin nem avatkozott bele a közügyekbe és gyakran visszavonult saját birtokaira, de sok utazására elkísérte János herceget. Minden jel arra mutat, hogy a herceg törvényes gyermekei elismerték törvénytelen féltestvéreiket és szerették Katalint is; apjuk szeretőjének első házasságából származó gyermekeit is befogadták a családi körbe. A herceg további birtokokkal és évjáradékokkal biztosította szeretője és gyermekei jövőjét, de Katalin maga is vásárolt kisebb földeket. 1378-tól húga, Philippa is vele élt Kettlethorpe-ban.

Gyermekei Genti Jánostól

[szerkesztés]

A Beaufort-házat alapító négy gyermek törvénytelennek született, 1397 februárjában egy pápai bulla törvényesítette őket. A nekik adott vezetéknév eredete ismeretlen.

  1. John Beaufort (1372/1373 körül – 1410. március 16.), Somerset első grófja 1397-től, Dorset első őrgrófja 1397–1399, Anglia lovászmestere 1404-től.
  2. Henry Beaufort (1375 körül – 1447), Lincoln püspöke 1398 és 1404 között, ezután Winchester püspöke, 1426-tól protopresbiter.
  3. Joan Beaufort (1377 körül – 1440. november 13.), először Robert Ferrers of Wem felesége, majd Ralph Neville-é, aki 1388-tól Neville negyedik bárója, 1397-től Westmorland első grófja.
  4. Thomas Beaufort (1381 januárja körül – 1426. december 27.), Dorset első grófja 1411-től, Exeter első hercege 1416-tól, első Lillebon báró és Harcourt grófja 1418-tól.

Szakítás a herceggel

[szerkesztés]

1381-re a lancasteri herceg kapcsolata köztudomású volt, és a legtöbben elítélően nyilatkoztak róla. Az abban az évben bekövetkező parasztlázadás során a felkelők a herceg és szeretője életére törtek, de mivel őket nem találták, Genti János londoni házát fosztották ki és égették le. A herceget mélyen megrázták az események, magát hibáztatta a történtekért. Bejelentette, hogy véget vet erkölcstelen kapcsolatának és új életet kezd. A nyilvánosság előtt kibékült feleségével, Konstanciával és innentől vele élt.

Katalin visszavonult a hercegi háztartásból Lincolnba. A továbbiakban is jó viszonyban maradt a királyi családdal, újévi ajándékokat kapott és jelen volt a herceg menyének gyermekágyánál. 1387 áprilisában II. Richárd király a Térdszalagrend hölgyévé tette Katalint (ami a legmagasabb nők számára elérhető érdemrend volt). Az év karácsonyán Katalin csatlakozott a lancasteri herceg menyének, Bohun Máriának háztartásához és gondoskodott annak gyermekeiről. Az 1380-as évek végén Genti János három évet külföldön töltött. Miután 1389 novemberében hazatért, elkezdte elrendezni törvénytelen gyermekeinek életét. Legidősebb fia, János, aki a kedvence volt, katona lett és birtokadományokat kapott, Henriket egyházi pályára szánta. 1392 körül férjhez adta egyetlen Katalintól született leányát, Johannát, fia, János számára pedig a király unokahúgának kezét szerezte meg. Valamikor 1391 körül Genti János újrakezdte kapcsolatát Katalinnal.

Lancaster hercegnéje

[szerkesztés]

1394. március 24-én meghalt Kasztíliai Konstancia. A herceg hamarosan elhatározta, hogy feleségül veszi szeretőjét, amire 1396. január 13-án került sor a lincolni székesegyházban. Mivel a király özvegy volt, ezzel Katalin az ország első hölgyévé vált. Az udvart felháborította a herceg döntése, különösen öccse, Woodstocki Tamás, Gloucester hercege és felesége, Bohuni Eleonóra tiltakozott. Mivel a hercegi pár csak szóban kapott diszpenzációt a pápától, tartottak tőle, hogy házasságukat érvénytelennek fogják nyilvánítani. Kérésükre 1396. szeptember 1-jén a pápa bullában nyilvánította törvényesnek a házasságot és gyermekeiket.

Ezt követően Katalint befogadta a királyi család és az udvar. Ő lett a fiatal Valois Izabella királyné legfontosabb kísérője és bizalmasa, amikor a hétéves kislány megérkezett Angliába. Beaufort-gyermekei is előnyösebb helyzetbe kerültek, miután a király 1397 februárjában megerősítette törvényességüket. Katalin és a herceg leánya, Joan második házasságát egy jelentős nemesemberrel, Ralph Neville-el köthette, János fiukból Somerset grófja lett, Tamás is adományokat kapott, Henrik pedig az oxfordi egyetem dékánja és kancellárja lett. Katalin második házassága tizennyolc hónapig tartott, ebből tíz hónapig az ország első hölgye volt, de az új királyné érkezése után is sok időt töltött az udvarban.

Második özvegysége

[szerkesztés]

1399. február 3-án Lancaster hercege, aki már évek óta gyengélkedett, végrendeletet írt és még aznap meghalt. Valamilyen, talán szexuális eredetű betegségben szenvedett, és állapotát jelentősen rontotta fiának, Bolingbroke Henriknek tíz évre szóló száműzetése 1388 szeptemberében. János értékes bútorokat, ékszereket és ruhadarabokat hagyott a feleségére, de a királyi esküdtek minden Katalint illető birtokot és tárgyat lefoglaltak. Miután az özvegy hercegné kérelmet nyújtott be II. Richárdhoz, 1399. március 9-én visszakapta jogos örökrészét. Március 18-án azonban a király törvénytelen módon élethosszig tartó száműzetésre ítélte unokatestvérét, Genti János örökösét, Bolingbroke Henriket és lefoglalta a hatalmas Lancaster-örökséget. Katalin megtarthatta a hitbérét és nem szólalt fel a király cselekedetei ellen. Átadta a Swynford-birtokok igazgatását fiának, Thomasnak és Lincolnban bérelt házat, ahol haláláig élt.

A király anyja

[szerkesztés]

1399 őszén Bolingbroke Henrik hadsereggel tért vissza Angliába, legyőzte és bebörtönözte II. Richárdot és IV. Henrikként trónra lépett. Katalin mindkét házasságából származó fiai támogatták őt. Henrik szeretettel és elismeréssel beszélt mostohaanyjáról, akit innentől hivatalosan mint a „király anyja” ismertek. Katalin ennek ellenére nem vett részt többé a közéletben, hanem csendes életet élt Lincolnban, élvezve a király ajándékait.

Kék márvány kettős síremlék, tetején két réz nőalak hosszú ruhában, hármas boltív alatt. Oldalt címerek.
Katalin (felső, nagyobb) és leánya, Joan síremléke William Dugdale rajzán.

Halála

[szerkesztés]
Templom részlete nappal, két oszlop között, fekete rács előtt sötét, megkopott kőszarkofág, előtte székek és imazsámoly, rajta virágok.
Katalin és Joan síremléke ma.

Katalin 1403. május 10-én halt meg lincolni házában. Kérésének megfelelően az ottani székesegyházban temették el (ahol második esküvője is volt). Nyughelyére stukkókal díszített purbecki márvány síremléket építettek, tetején rézboltozat ábrázolta Katalint özvegyi ruhában. Leánya, Beaufort Joan 1437-ben alapítványi kápolnát tervezett emelni, ahol anyja lelki üdvéért imádkoztak volna, de nem tudni, ez megvalósult-e. 1440-es halála után Joant végakarata értelmében anyja mellé temették. Az angol reformációig végeztek szolgálatokat a két hölgy lelkéért, sírjaik 1644-ig álltak sértetlenül, amikor az angol polgárháború során kifosztották a székesegyházat és egyes források szerint a maradványokat is eltávolították. Valószínű azonban, hogy csak a síremlék sérült meg, Katalin és Joan pedig továbbra is a padló alatti kamrában nyugszik, az emlékmű és az azt körülvevő emlékkápolna maradványai alatt.

„Itt nyugszik Katalin úrhölgy, Lancaster hercegasszonya, az igen nemes és igen kegyes János királyi hercegnek, Lancaster hercegének, az igen nemes III. Eduárd király fiának felesége, aki a kegyelem 1403. évében, május 10-én halt meg, lelkének Isten irgalmazzon és kegyelmezzen. Ámen.”

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Weir (2007), i. m. Panetto's Daughter fejezet, 11. o.
  2. ↑ Lucraft (2008), i. m. Katherine's Life and Family fejezet, 2. o.
  3. ↑ Weir (2007), i. m. Panetto's Daughter fejezet, 4-5. o.
  4. ↑ Weir (2007), i. m. Panetto's Daughter fejezet, 3-4. o.
  5. ↑ Lucraft (2008), i. m. Katherine's Life and Family fejezet, 1. o.
  6. ↑ Weir (2008), i. m. Panetto's Daughter fejezet, 4. o.
  7. ↑ Weir (2007), i. m. Panetto's Daughter fejezet, 5. o.
  8. ↑ Weir (2007), i. m. Panetto's Daughter fejezet, 6-7. o.
  9. ↑ a b Lucraft (2009), i. m. Katherine's Family and Life fejezet, 4-5. o.
  10. ↑ a b Weir (2007), i. m. Panetto's Daughter fejezet, 7-9. o.
  11. ↑ Weir (2007), i. m. Panetto's Daughter fejezet, 10. o.
  12. ↑ Weir (2007), i. m. Panetto's Daughter fejezet, 11-12. o.
  13. ↑ a b c Weir (2007), i. m. Panetto's Daughter fejezet, 13-15. o.
  14. ↑ Weir (2007), i. m. Panetto's Daughter fejezet, 23-24. o.
  15. ↑ Weir (2007), i. m. The Magnificent Lord fejezet, 29. o.
  16. ↑ a b Weir (2007), i. m. The Magnificent Lord fejezet, 33-35. o.
  17. ↑ Weir (2007), i. m. Panetto's Daughter fejezet, 27. o.
  18. ↑ Weir (2007), i. m. The Magnificent Lord fejezet, 36-37. o.
  19. ↑ Weir (2007), i. m. The Magnificent Lord fejezet, 37. o.
  20. ↑ Lucraft (2008), i. m. Katherine's Family and Life fejezet, 5-6. o.
  21. ↑ Weir (2007), i. m. The Trap of Wedding fejezet, 58-59. o.
  22. ↑ Weir (2007), i. m. The Trap of Wedding fejezet, 60. o.
  23. ↑ Weir (2007), i. m. The Trap of Wedding fejezet, 62-63. o.
  24. ↑ Weir (2007), i. m. The Trap of Wedding fejezet, 64. o.
  25. ↑ Lucraft (2007), i. m. Katherine's Family and Life fejezet, 8-9. o.
  26. ↑ Weir (2007), i. m. The Trap of Wedding fejezet, 67-68. o.
  27. ↑ Weir (2007), i. m. The Trap of Weding fejezet, 71. o.
  28. ↑ a b Weir (2007), i. m. The Trap of Wedding fejezet, 79. o.
  29. ↑ Weir (2007), i. m. Mistress of the Duke fejezet, 86. o.
  30. ↑ Weir (2007), i. m. Mistress of the Duke fejezet, 87. o.
  31. ↑ Weir (2007), i. m. Mistress of the Duke fejezet, 93. o.
  32. ↑ Weir (2007), i. m. Mistress of the Duke fejezet, 92-94. o.
  33. ↑ Lucraft (2008), i. m. Katherine's Family and Life fejezet, 10. o.
  34. ↑ Weir (2007), i. m. Mistress of the Duke fejezet, 99. o.
  35. ↑ Weir (2007), i. m. Mistress of the Duke fejezet, 68. o.
  36. ↑ Weir (2007), i. m. Mistress of the Duke fejezet, 69-71. o.
  37. ↑ Weir (2007), i. m. Mistress of the Duke fejezet, 72. o.
  38. ↑ Weir (2007), i. m. Mistress of the Duke fejezet, 82-85. o.
  39. ↑ Weir (2007), i. m. Mistress of the Duke fejezet, 99. o.
  40. ↑ Weir (2007), i. m. Mistress of the Duke fejezet, 103. o.
  41. ↑ Weir, i. m. Mistress of the Duke fejezet, 79; 97-98. o.
  42. ↑ Weir (2007), i. m. Mistress of the Duke fejezet, 100. o.
  43. ↑ Weir (2007), i. m. Mistress of the Duke fejezet, 106. o.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Swynford_Katalin_lancasteri_hercegné&oldid=28785951”