Suhayda János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Suhayda János
Született1818. december 29.
Miskolc
Elhunyt1881. szeptember 18. (62 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásajogtudós
Sablon • Wikidata • Segítség

Suhayda János (Miskolc, 1818. december 29. – Budapest, 1881. szeptember 18.) jogtudós, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1864).

Élete[szerkesztés]

Suhayda János, Suhayda Imre és Poroszkay Judit fia. Miskolcon született. Családjával 1821-ben Vácra költöztek, ott végezte gimnáziumi és bölcseleti tanulmányait. 1834-től a pesti egyetemen jogot hallgatott. Miután 1837-ben tanulmányait befejezte, fölvették a váci egyházmegyei papjelöltek közé és a bécsi Pázmány-intézetbe küldték teológiai tanfolyamra. 1839. április végén eldöntötte, hogy a papi pályát a jogra cseréli fel. Mialatt a doktori fokozat elnyerésére készült, a báró Rudics és Vojnits családoknál, majd a báró Aczél Antal Arad vármegyei főispán családjánál nevelősködött. 1841-ben jogi doktori oklevelet szerzett, utána 1842. május 12-étől Vác város tanácsnoka lett. 1848. március 19-én Uzovits János hétszemélynök, a pesti egyetemi jogi kar igazgatója Pestre hívta, hogy az egyházi törvényeket magyar nyelven adja elő az egyetemen. Tanszékét 1848. március 23-án foglalta el. Kánonjoggal, polgári és magánjoggal, valamint kereskedelmi és váltójoggal foglalkozott, elsőként adta elő a kánonjogot magyar nyelven. 1849 végén, miután Frank Ignác Bécsbe került a kodifikációhoz (Szinnyei szerint Suhayda János is kapott meghívást Bécsbe a magyarországi jogügyekkel foglalkozó bizottmányba),[1] a magyar magánjogi tanszéken a helyettesítését ő látta el. Frank tragikus halála után, 1850 májusában azonban végleges rendes tanárként Wenzel Gusztávot bízták meg a magánjog előadására. Ekkor megkérdezése nélkül a Pozsonyi Akadémia igazgatójának és magánjogi tanárának nevezték ki, de mivel nem akart német nyelvű előadásokat tartani, megvált a tanári pályától.[1]

1851-ben Pest vármegyei törvényszéki ülnökké, 1854-ben a kecskeméti törvényszék tanácsosává nevezték ki, és még ugyanabban az évben a székesfehérvári törvényszék alelnöke lett. Az abszolutizmus korát követő alkotmányos időben rendelkezési állapotba helyezték. 1862. július 25-én a magyar királyi helytartótanács tanácsosává nevezték ki. A Magyar Tudományos Akadémia 1864. január 20-án levelező tagjának választotta. 1867-ben az Igazságügy Minisztériumhoz osztálytanácsossá, 1868. január 3-án pedig a Hétszemélyes Tábla, majd a Kúria bírájává nevezték ki.

„Pihenésének szűkre szabott szabad óráiban” szívesen tartózkodott káposztásmegyeri szőlőbirtokán a családjával.[2]

Jogi és jogtörténeti munkái alapvető jelentőségű műveknek számítanak a Bach-rendszer és a dualizmus kora törvénykezési rendszerének megismeréséhez. Szerkesztői tevékenységet is végzett.

Élete utolsó évtizedében előtanulmányokat folytatott a magyar jog dogmatikus fejlődését tartalmazó nagyobb munkához, de az anyag feldolgozásában hosszan elhúzódó betegsége gátolta. 1881. szeptember 18-án, Budapesten halt meg. A Magyar Tudományos Akadémián 1882. február 27-én Konek Sándor tartott fölötte emlékbeszédet.

Nagyobb értekezései: Adatok és eszmetöredékek a polgári házasságról (1868); Az irodalmi és művészi jogok a törvényhozás terén (1868); Észrevételek az egyetemi tantervet illetőleg; Pénzügyi törvényszékek (1869); A házassági válóperekről (1871). Cikkei megjelentek a Törvényszéki Csarnokban (1859) és a Jogtudományi Közlönyben (1868-1869., 1871., 1873).

Munkái[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Suhayda_János&oldid=26476500”