„Campanile (építészet)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nem földrengés, hanem alapozási hiba miatt omlott össze 1902-ben. |
a →Forrás: kisebb formai javítások, |
||
| 9. sor: | 9. sor: | ||
*Művészeti Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965. |
*Művészeti Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965. |
||
{{commons|Campanile}} |
{{commons|Campanile}} |
||
{{Templomépítészet}} |
{{Templomépítészet}} |
||
[[Kategória:Épülettípusok]] |
[[Kategória:Épülettípusok]] |
||
[[en:Campanile]] |
[[en:Campanile]] |
||
A lap 2010. január 12., 13:31-kori változata
Campanile (olaszul: „harangtorony”) a neve az ókeresztény építészetben a templomtól különálló harangtoronynak.
Ilyen tornyok a 6. századtól épültek, lehettek kör- vagy sokszögalapúak. Az elnevezést általánosságban is használják, Itáliában ugyanis a középkor végéig ragaszkodtak önálló torony építéséhez. Giotto tervei alapján épült a firenzei dóm harangtornya gótikus stílusban. A leghíresebb a velencei Campanile, ami román stílusú, s amit a 20. század elején újjá kellett építeni, mert az alapozás hibája miatt öszedőlt. Szintén román stílusú a pisai székesegyház campaniléje, a híres Ferdetorony.
A kora középkorban Észak-Európában sem épült egybe a harangtorony a templommal. A kereszténységet ekkor vették fel az írek, vikingek, normannok. Az ír templomok nem maradtak fenn, de Norvégiában és Svédországban ismertek különálló harangtornyok.
Forrás
- Zádor Anna: Építészeti szakszótár, Corvina Kiadó, Budapest
- Művészeti Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965.
