„Prozódia (nyelvészet)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
szócikk jobbítása |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 5. sor: | 5. sor: | ||
A „prozódia” [[szó]] [[ókor]]beli jelentése „a szavak szabályos, a hangsúlyok és az időtartamok helyes alkalmazásával való [[kiejtés]]e, ami a verselés alapját képezi; [[szöveg]] rendezése a [[magánhangzó]]k és a [[mássalhangzó]]k szempontjából” volt.<ref name="bidu">Bidu-Vrănceanu ''et al.'' 1997, 394. o.</ref> A [[költészettan]] átvette ezt a szót azon szakszavaként, amely a verselés ritmikai szabályainak összességét nevezi meg.<ref>Tótfalusi 2008, '''prozódia''' szócikk.</ref> |
A „prozódia” [[szó]] [[ókor]]beli jelentése „a szavak szabályos, a hangsúlyok és az időtartamok helyes alkalmazásával való [[kiejtés]]e, ami a verselés alapját képezi; [[szöveg]] rendezése a [[magánhangzó]]k és a [[mássalhangzó]]k szempontjából” volt.<ref name="bidu">Bidu-Vrănceanu ''et al.'' 1997, 394. o.</ref> A [[költészettan]] átvette ezt a szót azon szakszavaként, amely a verselés ritmikai szabályainak összességét nevezi meg.<ref>Tótfalusi 2008, '''prozódia''' szócikk.</ref> |
||
A prozódia egyrészt a fonetikához tartozik, mivel a szupraszegmentális tényezőket lehet alaki szempontból vizsgálni (például az [[akusztika]]i tulajdonságaikat), másrészt pedig a fonológiához, mivel ezeknek a tényezőknek is lehet jelentésmegkülönböztető funkciója úgy [[Szókincs|lexikai]], mint [[grammatika]]i téren. Analógia útján a fonémákkal mint a fonológia tárgyával, egyes szerzők prozodémáknak nevezik a szupraszegmentális tényezőket ebből a szempontból.<ref name="dubois"/><ref>A. Jászó 2007, 74, 115. o.</ref><ref name="crystal_393"/> |
A prozódia egyrészt a fonetikához tartozik, mivel a szupraszegmentális tényezőket lehet alaki szempontból vizsgálni (például az [[akusztika]]i tulajdonságaikat), másrészt pedig a fonológiához, mivel ezeknek a tényezőknek is lehet jelentésmegkülönböztető funkciója úgy [[Szókincs|lexikai]], mint [[grammatika]]i téren. [[Analógia (nyelvészet)|Analógia]] útján a fonémákkal mint a fonológia tárgyával, egyes szerzők prozodémáknak nevezik a szupraszegmentális tényezőket ebből a szempontból.<ref name="dubois"/><ref>A. Jászó 2007, 74, 115. o.</ref><ref name="crystal_393"/> |
||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
A lap 2021. október 5., 18:45-kori változata
A nyelvészetben a prozódia (vö. francia prosodie < latin prosodia < ógörög proszoidía „líra játékát kísérő ének; a hang magasságának variációja”[1]) terminus a hangtan azon ágát nevezi meg, amely a nyelv ún. szupraszegmentális tényezőinek tanulmányozásával foglalkozik.[2] Ez a terminus jelentése a francia nyelvészetben. A szakirodalomban szupraszegmentális tényezőkként megtalálhatók a hangerő, a hangmagasság, a tónus, a hangszínezet, a hang időtartama, a hangsúly, a szegmentumok közötti határjegy (junktúra) és szünet, a szónál nagyobb szegmentumok hanglejtése, ritmusa és tempója,[3][4][5][6][7] de nem mindegyiket tartja mindegyik nyelvész szupraszegmentális tényezőnek, hanem egyiket vagy másikat ez vagy az a szerző nyelven kívüli elemnek tekinti.[8]
Az angol nyelvű nyelvészetben több megfelelője van a „prozódia” terminusnak. A prosody terminus a szupraszegmentális tényezők összességét jelenti. Ez az értelmezés megtalálható a magyar nyelvű szakirodalomban is.[9] Annak a tudományágnak, amely a szupraszegmentális tényezőkkel foglalkozik több más angol elnevezése van: prosodics „a prozódia tudománya”,[1] suprasegmental phonetics „szupraszegmentális fonetika”, prosodic phonology „prozódiai fonológia”.[10]
A „prozódia” szó ókorbeli jelentése „a szavak szabályos, a hangsúlyok és az időtartamok helyes alkalmazásával való kiejtése, ami a verselés alapját képezi; szöveg rendezése a magánhangzók és a mássalhangzók szempontjából” volt.[11] A költészettan átvette ezt a szót azon szakszavaként, amely a verselés ritmikai szabályainak összességét nevezi meg.[12]
A prozódia egyrészt a fonetikához tartozik, mivel a szupraszegmentális tényezőket lehet alaki szempontból vizsgálni (például az akusztikai tulajdonságaikat), másrészt pedig a fonológiához, mivel ezeknek a tényezőknek is lehet jelentésmegkülönböztető funkciója úgy lexikai, mint grammatikai téren. Analógia útján a fonémákkal mint a fonológia tárgyával, egyes szerzők prozodémáknak nevezik a szupraszegmentális tényezőket ebből a szempontból.[6][13][10]
Jegyzetek
- ↑ a b Bussmann 1998, 962. o.
- ↑ TLFi prosodie szócikk, C. pont.
- ↑ Crystal 2008, 466. o.
- ↑ A. Jászó 2007, 17. o.
- ↑ Bussmann 1998, 962. o.
- ↑ a b Dubois 2002, 458. o.
- ↑ Bidu-Vrănceanu et al. 1997, 496. o.
- ↑ Vö. Bidu-Vrănceanu et al. 1997, 350. o.
- ↑ Például Gósy 2006-ban: „beszédprozódia torzítás” (596. o.), „sérülhet a prozódia” (602. o.).
- ↑ a b Crystal 2008, 393. o.
- ↑ Bidu-Vrănceanu et al. 1997, 394. o.
- ↑ Tótfalusi 2008, prozódia szócikk.
- ↑ A. Jászó 2007, 74, 115. o.
Források
- (magyarul) A. Jászó Anna. Hangtan. A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 73–162. o. (Hozzáférés: 2019. október 4)
- Bidu-Vrănceanu, Angela et al., Dicționar general de științe. Științe ale limbii (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest: Editura științifică. 1997. ISBN 973-440229-3 (Hozzáférés: 2019. október 4)
- (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2019. október 4)
- (angolul) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. ISBN 978-1-4051-5296-9 (Hozzáférés: 2019. október 4)
- (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002
- Gósy Mária. 27. fejezet – A beszéd zavarai. Kiefer Ferenc (szerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006, ISBN 963-05-8324-0; az interneten: A magyar nyelv. Digitális Tankönyvtár. Letölthető PDF. 596–607. o. (Hozzáférés: 2019. október 4)
- Tótfalusi István. Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. 3., bővített kiadás. Budapest: Tinta. 2008. ISBN 9789637094927; az interneten: Idegenszó-tár. Digitális Tankönyvtár (Hozzáférés: 2019. október 4)
