Hanglejtés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hanglejtés (idegen szóval intonáció) a hangtanban szupraszegmentális (nem egyetlen beszédhangra korlátozott) prozódiai elem. Tágabb értelemben a hanglejtés egy szótagot, egy szót, egy szószerkezetet vagy egy mondatot illet[1] úgy, hogy ezeknek hangmagasság-mintázatot, köznyelvi szóval dallamot ad. Szűkebb értelemben csak szónál hosszabb szakaszoknak tulajdonítanak hanglejtést.[2]

A hanglejtés összetevői[szerkesztés]

A hanglejtésnek három összetevője van.[3]

A hangfekvés a beszéd hangjainak átlagos magassága. Ezt a hangszálak rezgésének frekvenciája (gyakorisága), de a feszességük is adja, mely a hangsúlytól függ. Minél nagyobb a rezgések frekvenciája és a hangsúly nyomatéka, annál magasabb a hangfekvés. A hangfekvés lehet magas, közepes és mély. Ez több egyéni tényezőtől is függ. A férfiak mélyebb hangfekvésben beszélnek, a nők és a gyerekek magasabb hangfekvésben. Az egyén természete is ilyen tényező. A komoly emberek mélyebb hangfekvésben beszélnek, mint a vidámak.

A hangközök lehetnek nagyobbak vagy kisebbek. Összefüggenek a hangfekvéssel, és a beszélő hangulata befolyásolja őket: élénkebb hangulat nagyobb hangközökkel jár, a borús hangulat kisebbekkel, monoton hatású.

A hangmenet a magasság váltakozásának irányát jelenti, és mindegyik hangfekvésben megvalósulhat. Három főbb irány van: emelkedő, ereszkedő és egyenletes (lebegő). Továbbá az első kettő lehet hirtelen. Ez esetben az emelkedő szökőnek nevezett, az ereszkedő pedig esőnek. A hangközökkel úgy függ össze, hogy ezek kicsik a nem hirtelen hangmenet esetében, és nagyok a hirtelenében. A hangmenet egyrészt nyelvenként, sőt nyelvjárásonként is változó lehet, másrészt ezeken belül a funkcióitól függ.

A hanglejtés funkciói[szerkesztés]

A szótag és a szó szintjén[szerkesztés]

A szótagot illető hanglejtést általában tónusnak hívják. Ennek nagy szerepe van az ún. tonális nyelvekben, mivel jelentésmegkülönböztető. Ilyen a kínai nyelv, melyben a szavak többsége egyszótagú. Például a ma szónak tónusától függően négy lexikális jelentése van:[4]

(egyenletesen magas hanglejtéssel) ’anya’;
(emelkedő hanglejtéssel) ’kender’;
(ereszkedő-emelkedő hanglejtéssel) ’ló’;
(eső hanglejtéssel) ’szid’.

Egyes nem tonálisoknak tekintett nyelvekben is van tónus a szó szintjén. Ilyenek a közép-délszláv diarendszerhez tartozó nyelvek. Sztenderdjeik négyféle hangsúlyt különböztetnek meg, melyeket a tónus ereszkedő vagy emelkedő volta és a magánhangzó rövidsége vagy hosszúsága határoz meg. Ezek némely esetben megkülönböztetik a lexikális vagy az alaktani jelentést. Példák:[5]

grâd (hosszú ereszkedő) ’város’ vs. grȁd (rövid ereszkedő) ’jégeső’;
lûk ’íj’ vs. lȕk ’hagyma’;
žèna (rövid emelkedő) ’nő, asszony’ (egyes szám alanyeset) vs. žénā (hosszú emelkedő) ’a nők/asszonyok vkije/vmije’ (többes szám birtokos eset).[6]

A mondat és a szintagma szintjén[szerkesztés]

Alapfunkciók[szerkesztés]

A mondat szintjén a hanglejtésnek elsősorban az a szerepe, hogy a megnyilatkozás szempontjából megkülönböztet kijelentő, kérdő és parancsoló mondatokat.[7]

A magyar kijelentő mondat hanglejtése enyhén ereszkedő: A színházban voltál. A vajon vagy az -e kérdőszós eldöntendő kérdésé is ereszkedő: Vajon a színházban voltál?, Voltál-e a színházban? A kérdőszó nélküli eldöntendő kérdés hanglejtése különbözik, emelkedő-eső: A színházban voltál?[8]

Csupán a hanglejtés variálásával, szavak hozzáadása nélkül, árnyalatokat lehet kifejezni például a kiegészítendő kérdés esetében. Példák:[8]

  • MMikorOmentélKhaza? – ereszkedő hanglejtés (M – magas, O a várt hangsúly és hanglejtés hiánya, K – közepes) – Először megkérdezve, a beszélő egyszerűen meg akarja tudni, hogy mely időpontban ment haza a kérdés címzettje.
  • MMikorOmentélThaza? – ereszkedő-szökő hanglejtés (T – túlmagas) – ismételt kérdés, hozzáadott szavakkal a következő lenne: Megmondanád (még egyszer, mégis), hogy mikor mentél haza? Igen vagy nem?
  • MMikorOmentélAhazTa? – ereszkedő-eső-szökő hanglejtés (A – alacsony) – visszhangkérdés, másként kifejezve: Azt kérdezted, hogy mikor mentél haza?

Az ugyanolyan típusú kérdések hanglejtése lehet másmilyen más nyelvekben. Például a francia nyelvben a csupán ezzel jelzett eldöntendő kérdés hanglejtése egyhén emelkedő: Tu viens avec moi ? ’Velem jössz?’ A más eszközzel kifejezett eldöntendő kérdésé viszont ereszkedő, mint a magyarban: Viens-tu avec moi ? (az alany és az állítmány helyének felcserélésével) vagy Est-ce que tu viens avec moi ? (kérdő szókapcsolattal).[7]

Mondattani funkciók[szerkesztés]

Mondattani funkcióként a hanglejtés nagyobb mondatrészeket határol el, magasabb hangfekvéssel jelezve, hogy a mondat folytatódni fog. Ugyanez érvényes felsorolás elemeire is. Francia példák:[7]

La semaine dernière, j’étais à Bruxelles, j’ai donné des cours, j’ai vu des collègues et bu de bonnes bières ’A múlt héten Bruxelles-ben voltam, előadásokat tartottam, kollégákkal találkoztam és jó söröket ittam’;
Pour faire une vinaigrette, il suffit de peu de choses : huile, vinaigre, sel, poivre ’Mártás készítéséhez kevés dolog szükséges: olaj, ecet, só, bors’.

A hanglejtésnek jelentésmegkülönböztető funkciója lehet összetett mondatok esetében azzal, hogy okoz vagy nem okoz törést a főmondat és a mellékmondat között. Írásban a törést vessző jelzi:[7]

Il n’est pas parti parce qu’il avait peur (törés nélkül) ’Nem azért nem ment el, mert félt volna’ vs.
Il n’est pas parti, parce qu’il avait peur (töréssel) ’Azért nem ment el, mert félt’.

A szintagma szintjén is van mondattani szerepe a hanglejtésnek a hangsúllyal együtt. Megjelöli például, hogy melyik főnévhez kötődik egy jelző, ugyancsak okozva vagy nem okozva törést:[9]

OaKhatalmasABudapestenAtalálhatóAkönyvtárak (A hatalmas jelző a Budapest főnévé.) vs.
OaKhatalmas, KBudapestenAtalálhatóAkönyvtárak (A hatalmas jelző a könyvtárak főnévé.)

Másféle szintagmában a hangsúly és a hanglejtés megkülönbözteti az alanyt és a raggal nem jelölt birtokos jelzőt:[9]

AMNépszabadság AkulturálisAmellékletében közli, hogy… (A Népszabadság alany, és utána szünet van.) vs.
AANépszabadságAkulturálisAmellékletében olvashatjuk, hogy… (A Népszabadság birtokos jelző, és utána nincs szünet.)

Pragmatikai funkciók[szerkesztés]

A hanglejtés mindenféle érzelmek (harag, felháborodás, öröm, meglepettség, csalódás stb.) és kommunikációs szándékok (kérés, fenyegetés, felhívás stb.) kifejezésére is alkalmas. Például egy olyan mondatot, mint (franciául) Viens avec moi ’Gyere velem’ lehet különböző hanglejtésekkel semlegesen parancsolóvá, felhívásszerűvé, kérővé vagy fenyegetően parancsolóvá tenni. Egy olyan kérdő mondat pedig, mint (franciául) Tu n’as pas acheté de chocolat ? ’Nem vettél csokoládét?’ lehet hanglejtéstől függően semleges, csodálkozást vagy csalódást kifejező.[10]

A hanglejtés arra is szolgálhat, hogy beleértessen a megnyilatkozásba mindenféle nem közvetlenül kifejezett közlési elemeket. Például egy olyan mondat, mint Je n’ai pas encore terminé ’Még nem fejeztem be’ a következőket is kifejezheti közvetetten: „Hagyjatok beszélni!”, „Sajnos nem sikerült befejeznem”, „Azt hiszed, könnyű?”, „Attól tartok, hogy még sokat kell dolgoznom rajta”, „Nehezebb, mint hittem”, „Addig tart, ameddig tart, várjon!” stb.[10]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bussmann 1998, 591. o.
  2. Kálmán – Trón 2007, 93. o.
  3. A. Jászó 2007, 141. o. nyomán szerkesztett szakasz.
  4. Eifring – Theil 2005, 4. fejezet, 18. o. A szavak pinjin átírással.
  5. Čirgić 2010, 36. o. Az ezeknek a nyelveknek a hangtanában használt hangsúlyfajtákat jelző jelekkel.
  6. Itt az utolsó, hangsúlytalan magánhangzó hosszúsága is hozzájárul a jelentésmegkülönböztetéshez).
  7. ^ a b c d Kalmbach 2011, 109. o.
  8. ^ a b A. Jászó 2007, 142. o.
  9. ^ a b A. Jászó 2007, 143. o.
  10. ^ a b Kalmbach 2011, 110. o.

Források[szerkesztés]

  • (montenegróiul) Čirgić, Adnan – Pranjković, Ivo – Silić, Josip. Gramatika crnogorskoga jezika (A montenegrói nyelv grammatikája). Podgorica: Montenegró Oktatás- és Tudományügyi Minisztériuma. 2010. ISBN 9789940905262 (Hozzáférés: 2017. április 24)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]